A Kutatói Szalon novemberi rendezvényén két biokémikus: dr. Christos Chinopoulos, az Orvosi Biokémiai Intézet adjunktusa és dr. Csermely Péter, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet egyetemi tanára tartott előadást a biokémiai kutatások újabb eredményeiről.
A tudomány hónapját kutatói fesztiválnak is lehetne nevezni, hiszen novemberben nap mint nap látogathatók tudományos rendezvények – mondta köszöntőjében dr. Molnár Mária Judit. A Semmelweis Egyetem tudományos rektorhelyettese hangsúlyozta: „biokémikusaink egyre inkább olyan témákat tartanak fontosnak a bemutatásra, melyek igazolják: az akadémiai intézetekben fontos a kutatók és a klinikusok közötti együttműködés.”
„A mai előadók kiemelkedő kutatók, akiknél az erős akarat és a céltudatosság kemény munkával párosul” – emelte ki dr. Mandl József, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet professzora. Az este házigazdája az első előadóról, dr. Christos Chinopoulosról elmondta: Athénben született, de mivel Magyarországot második hazájának tekinti, így minket gazdagít a nevéhez köthető tudományos teljesítmény. Az első pillanattól sikeres kutató, jelenleg az Orvosi Biokémiai Intézetben folytatja tevékenységét.
Ő az egyike annak a három egyetemi kutatónak, aki tavaly munkájához öt évre szóló támogatást nyert a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programja keretében. Az adjunktus kutatása során azokat a fehérjéket próbálta azonosítani, melyek összeállása a mitokondriumokban, vagyis a sejtek miniatűr erőműveiben közvetlenül sejtpusztulásához vezet. Nyertes pályázatuk első évének végére munkacsoportja sikeresen izolált működőképes mitokondriumokat és teljes RNS tartalmat 11 tengeri gerinctelen állatfajból. „Az ezekből a fajokból származó mitokondriumokat toxikus mennyiségű kalcium jelenlétének tettük ki és osztályoztuk őket” – fejtette ki dr. Christos Chinopoulos. Ez fontos előrelépés a projekt következő szakaszának szempontjából, hiszen az Artemia faj transzkriptomja ezidáig ismeretlen volt.
Terveiről elmondta: a többi tengeri gerinctelen állatfaj transzkriptomját ezek után az Artemia transzkriptommal, mint mintával vetik össze, és ez nagymértékben felgyorsítja majd a további kutatásokat. A Lendület Program most mindehhez hosszú távra biztosítja a kutatási infrastruktúrát.
Dr. Csermely Péter átütő sikere a saperonokhoz fűződik, ez tette őt a világon elismert és témájában magasan jegyzett kutatóvá – méltatta dr. Mandl József a második előadót. Hozzátette: ő egy kiválóan kommunikáló tudós, és nemcsak ő ismer mindenkit, hanem őt is igen sokan számon tartják a tudomány világában.
Dr. Csermely Péter „Hálózatos gyógyszerfejlesztési stratégiák” című előadását így kezdte: az elmúlt évek kutatásai különféle hálózatokat bizonyítottak, melyek két osztályba sorolhatók merevség, illetve rugalmasság, plasztikusság szerint. Az akadémikus így magyarázta: „ha egy rendszer plasztikus, köznapi példával úgy néz ki, mint mondjuk a kabát, ami most rajtam van. Jelenleg az én alakomat veszi fel, de ha letenném a földre, alkalmazkodna a megváltozott körülményekhez. Ezzel szemben a merev rendszerek nehezen képesek adaptálódni.” A biokémikus professzor szerint a komplex rendszereknek izgalmas sajátossága, hogy e két állapot között dinamikus átmeneteket tudnak képezni, és a szerkezeti átalakulás egy bonyolult tanulási folyamatként egymás után többször is végbemehet.
A gyógyszerfejlesztéssel összefüggésben elmondta: a gyorsan osztódó rákos sejtek hálózat plasztikusak, erős adaptációhoz vannak szoktatva. A differenciált sejtek viszont ritkán osztódnak, környezetük állandó, így nem is kell adaptálódniuk és hálózatuk kevésbé dinamikus. „Az elmúlt években kiderült: a kétfajta hálózatot más stratégiával kell megtámadni, ha gyógyszeres hatást akarunk elérni” – folytatta az előadó. Egy korai fázisú rákos sejtet a hálózat közepén lévő fehérjéken kell eltalálni, ám a késői fázisú tumoros sejteknél azok szomszédait kell célba venni. Plasztikus hálózatokat tehát a központi nódusaikon, merev hálózatokat viszont a központi nódusokkal szomszédosakon kell megtámadni. Ráadásul a korai és késői fázisú rákos sejtek egy adott tumorban együttesen is előfordulhatnak, ennek megoldása egy olyan gyógyszerkoktél alkalmazása, melynek bizonyos elemei a hálózat centrális tagjait, mások viszont az azok melletti nódusokat támadják meg.
Mozer Mária
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
