Tudományos ülés keretében adták át a Semmelweis Egyetem elismeréseit: a Huzella Tivadar Emlékérem és Jutalomdíj idei kitüntetettje dr. Kellermayer Miklós, míg a Jendrassik Ernő Emlékérem és Jutalomdíjat dr. Igaz Péter vehette át.
Az ünnepi ülést dr. Molnár Mária Judit tudományos rektorhelyettes nyitotta meg Cicerót idézve: „elismerés táplálja a művészeteket és a tudományokat.” Úgy fogalmazott, azért vagyunk itt, hogy elismerjük két kiváló kutatónk tudományos munkásságát. Tudósaink és egyben egyetemünk sikerét, a nemzetközi rangsorban elfoglalt helyét a kiváló képzésen és a tehetséges kutatókon túl az biztosítja, hogy a Semmelweis Egyetemen egységben van az oktatás, a gyógyítás és a kutatás. Egyetemünk büszke arra, hogy folytatni tudja a nagy elődök munkáját, és elismeréssel tartozik azoknak, akik a nehéz helyzetben is biztosítják a világszínvonalú tudományos munkát – hangsúlyozta dr. Molnár Mária Judit.
A rektorhelyettes emlékeztetett: a Semmelweis Egyetem a Jendrassik Ernő Emlékérmet 1964, a Huzella Tivadar Emlékérmet pedig 1990 óta a magyar orvostudomány fejlődésének elősegítése érdekében adományozza, mellyel az előző öt évben megjelent közleményeken alapuló önálló kutatásokat tartalmazó munkásságot kívánja jutalmazni.
Az idei Jendrassik Ernő Emlékérem és Jutalomdíj kitüntetettje, dr. Igaz Péter belgyógyász, endokrinológus és klinikai genetikus 1997 óta a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, jelenleg egyetemi docensként. PhD fokozatát molekuláris immunológiai témában szerezte, mostanra témavezető a hormonális szabályozó mechanizmusok című PhD programban. 2012-ben habilitált a Semmelweis Egyetemen, 2013-ban pedig MTA doktora címet szerzett. Fő érdeklődési területe az endokrin betegségek genetikája és genomikája, elsősorban a mellékvese daganatainak terén. Többek között Richter Gedeon kutatási és publikációs pályadíjjal, valamint két alkalommal Bolyai János Kutatási Ösztöndíjjal is jutalmazták – méltatta az első előadót a rektorhelyettes.
Dr. Igaz Péter „Új eredmények a mellékvese-daganatok kóreredete, kórisméje és kezelése terén” címmel tartotta Jendrassik emlékelőadását, melyben hangsúlyozta: a hormontermelő rosszindulatú mellékvesekéreg és mellékvesevelő-daganatok súlyos klinikai következményekkel járnak, prognózisuk rossz, kezelésük nem megoldott. Nehezíti a diagnosztizálást, hogy a mellékvesekéreg-daganatok rosszindulatúságának megállapításához nagy gyakorlat szükséges, a mellékvesevelő-daganatok esetében pedig ez nem is lehetséges. A velő-daganatok, rosszindulatú pheochromocytomák, illetve a kéreg-daganatok esetében nagy jelentősége van a mikro-RNS-eknek. Az utóbbi évtized slágermolekulái ugyanis segítséget nyújthatnak a daganat jó vagy rosszindulatúságának megállapításában, mivel ilyen esetekben megváltozik ezek mintázata. Munkacsoportja elsők között vizsgálta a mellékvese-daganatok mikro-RNS-mintázatát, ennek révén pedig új kórfolyamatokat, biomarkereket és potenciális kezelési célpontokat azonosított.
Dr. Molnár Mária Judit rektorhelyettes a Huzella Tivadar Emlékérem és Jutalomdíjjal kitüntetett dr. Kellermayer Miklósról, a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetének igazgatójáról elmondta: öt éve intézetigazgató egyetemi tanár, 2013 óta az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese. A biológiai tudományok doktora, munkássága során számos díjat, ösztöndíjat és pályázatot nyert el, többek között Bolyai, Eötvös és Széchenyi Ösztöndíjat vehetett át. Kutatási érdeklődése középpontjában az izomösszehúzódás és a citoszkeletális funkciók mechanizmusai, biomolekuláris rendszerek biomechanikai tulajdonságai, illetve a mechanikai erők és a biokémiai folyamatok közti összefüggések állnak. Elsők között volt, aki egyetlen fehérjemolekulát nyújtott meg lézercsipesz segítségével, illetve egyedi amyloid fibrillumokat manipulált atomerő mikroszkóppal.
Dr. Kellermayer Miklós “Egyedi biomolekulák nanomechanikája” címmel tartott Huzella emlékelőadását így kezdte: az utóbbi húsz évben a biofizika módszertani fejlődésének köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy a molekulákat egyenként vizsgáljuk, akár manipuláljuk őket. A fehérjék gombolyodása során a kitekeredett molekulák tölcsér alakú potenciál mentén különböző utakat bejárva siklanak le. Eközben itt-ott el is akadhatnak, föl is szaporodhatnak, ami súlyos betegségek kiváltó oka lehet.
Az intézetvezető elmondta: kísérleteikkel megpróbáltak betekintést nyerni a fehérjegombolyodás finommechanizmusaiba, illetve megismerni e molekulának a mechanikai sajátosságait. „Az izmainkban található óriásfehérjét, a titint lézercsipesz segítségével megnyújtottuk, a kalibrált lézercsipesszel pedig kiszámítottuk azt az erőt, ami a molekulában a feszítés hatására ébred. Ha némi idő elteltével újra meghúzzuk ezt a molekulát, visszagombolyodik, ám a titin molekula ki- és visszatekerése során egyfajta dinamikus egyensúly alakul ki. A szenzorként is működtethető titin tehát egy lengéscsillapító molekula” – emelte ki a folyamat élettani jelentőségét.
Mozer Mária
Fotó: Kovács Attila
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
