Dr. Szentágothai János anatómus 1963 őszén vette át a Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének igazgatását. Az ötven éves jubileum alkalmából október 25-én emléktáblát állítottak tiszteletére egykori lakóházánál, a Magyar Jakobinusok terén, majd az Anatómiai, Szövet-és Fejlődéstani Intézet munkatársai emlékeztek korábbi mesterükre az intézmény előadójában.

RS7260_20131025-IMG_0326-szentagothai-emlektabla-avatas-eloadas-scrDr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora köszöntőjében úgy fogalmazott: „időben sajnos elválasztott bennünket a sors, így tanítványa nem lehettem, bár egy-két szenzációs előadását magam is hallhattam. Szellemisége viszont olyan mértékben sugárzik át az ő tanítványain, hogy nyugodtan mondhatom: a szellemi örökségből én is részesülök.” Kiemelte, elődeink nyomdokán járva nagyon fontos, hogy tovább tudjuk adni, amit megörököltünk az olyan géniuszoktól, mint amilyen Szentágothai János. „Valódi polihisztor volt, ráadásul megengedett magának a tantermekben olyasmit, amit nem akárki tehet meg: vicceket mondott, szórakoztatta, lenyűgözte hallgatóságát. Tőle meg lehetett tanulni tisztelni és szeretni az anatómiát” – emelte ki.

RS7257_20131025-IMG_0304-szentagothai-emlektabla-avatas-eloadas-scr„Nem mondhatnám, hogy megrendülés nélkül tudok itt állni önök előtt, hiszen ez a hely csaknem mindannyiunk számára, akik itt ülünk a Szentágothai Intézet. Itt minden őrá emlékeztet: a falak, a folyosók máig őrzik emlékét” – mondta laudációjában dr. Csillag András, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatója.

A megemlékezésen levetítették „Az emberi test” című nyolcrészes anatómia kurzus 1978-ban forgatott első epizódját is, melyben Szentágothai prezentálta, hogyan érhető tetten az anatómiai tudás fejlődése a művészeti alkotásokon, a barlangrajzoktól a reneszánszon és Leonardón át Picassóig. A Magyar Televízió sorozatának köszönhetően vált ő „az ország anatómia tanárává”. A rendezvényen dr. Réthelyi Miklós professzor emeritus is kiemelte az ünnepelt művészi érdeklődését: „Akvarelleket festett, amikor pedig utazott, vitte magával a festőblokkját, de közismert, hogy cikkeit is maga illusztrálta.” Hozzátette: az irodalomban jártas volt, és ezt megkövetelte a munkatársaitól is.

RS7268_20131025-IMG_0390-szentagothai-emlektabla-avatas-eloadas-scrRéthelyi Miklós professzor így emlékezett: „Amikor Pécsről feljött Budapestre, másfél évig nem kapott lakást, így feleségével itt laktak az intézet igazgatói szobájában. Bármikor be lehetett hozzá menni, ráadásul irodája mindkét irányba állandóan nyitva volt, így ő mindent hallott, mindennel tisztában volt és sok dologra reagált is.” Hangsúlyozta: az ő vezetése alatt mindenki dolgozni akart, jól felszerelt laboratóriumok közt ez fantasztikus műhely volt. Végül magát Szentágothait idézte: „Az oktatáshoz való szenvedélyes kötődésem formált emberré. Legérdekesebb tudományos gondolataim sosem ötlöttek volna eszembe, ha nem próbáltam volna a bennem motoszkáló gondolataimat hallgatóimmal vagy fiatal munkatársaimmal megosztani. Az orvosi hivatás és az orvostudomány oktatójának hivatása a legszebb emberi hivatások egyike.”

Dr. Szentágothai János (1912-1994) orvos professzor, agykutató, Kossuth-díjas anatómus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Már a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán hallgatóként eltöltött évei alatt az anatómia tanszék munkatársa lett. Oktatási pályájának kezdetén új technikákat dolgozott ki a degeneráció kutatásával kapcsolatban, amivel a neuroanatómiában elismert szaktekintéllyé vált. A Pécsi Orvostudományi Egyetem anatómiai tanszékének vezetőjeként a vesztibuláris rendszer és a neuroendokrinológia témakörével foglalkozott. Később, 1963-tól a Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómia tanszékét vezette, ahol elsősorban a kisagy- és nagyagykéreg működését kutatta, új irányokat megjelölő felfedezésével nemzetközi elismertségre tett szert. Emellett többek között kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal és a reflexmechanizmusokkal kapcsolatosan is végzett vizsgálatokat. Vezetése alatt az intézetben folyó kutatómunka felerősödött, új kutatási irányokat jelölt ki, számos fiatal tudóst gyűjtött maga köré. Legismertebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel együtt készített – száznál is több kiadást megért – „Az ember anatómiájának atlasza” című tankönyv, melyet ő maga illusztrált és tizenhárom nyelvre lefordították.

Mozer Mária

 

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.