Jubileumi díszokleveleket vehettek át a Semmelweis Egyetemen hetven, hatvanöt, hatvan, illetve ötven évvel ezelőtt végzett orvosok.
Dr. Réthelyi Miklós rektor emeritus professzor köszöntőjében úgy fogalmazott: váratlan és nagy megtiszteltetés számára, hogy dr. Szél Ágoston rektor távollétében megnyithatja a jubileumi díszoklevél átadó ünnepséget. Ez a közös emlékezés ünnepe, akik jubileumi díszokleveleket vehetnek át, azért jöttek össze, hogy emlékezzenek az egyetemen eltöltött éveikre, tanáraikra, társaikra – mondta. Azt kérte, hogy egy rövid felállással és csönddel emlékezzenek azokra, akik már visszavonhatatlanul hiányoznak, illetve azokra, akik nem tudtak részt venni az ünnepségen. Megemlítette azt is, hogy a legidősebb jubiláló 1937-ben kezdte egyetemi tanulmányait, két évvel a legfiatalabb jubiláló megszületése előtt.
Hangsúlyozta: nemcsak a jubilánsok idejében volt így, hanem most is nemzetközileg elismert orvos képző hely a Semmelweis Egyetem. Emlékeztetett arra, hogy az elméleti intézetek és a klinikák egységes szervezeti rendje – ami a nagyszombati indulás óta a magyar orvosképzés sajtossága – magyar különlegesség, aminek szavai szerint így kell maradnia. „E képzési és szervezeti rendszer előnyeit mindenben ki kell használnunk, fogyatékosságain pedig javítanunk kell” – fűzte hozzá. úgy véli, az egyetem és az orvosképzés jelenlegi helyzetéről lehet és kell is beszélni, ehhez ajánlotta a Semmelweis Egyetem honlapját, amely nagy részletességgel ad tájékoztatást az intézmény életéről.
Külön szólt az 1963-ban végzettekről, akik a jubilánsok között a legfiatalabbak, egyben az ő kortársai. 
Átadta nekik a Pécsett ugyanekkor végzett évfolyam üdvözletét, ő ugyanis néhány nappal korábban ott vette át az aranydiplomáját. Generációjukkal kapcsolatban felidézte az őket érintő legfontosabb történelmi eseményeket, egyebek mellett a rendszerváltást is, amelynek aktív szereplői lehettek. „Az 1991-ben összeült szenátus vezetője, a rektor, a rektor helyettes és két szenátor is itt ül a teremben. Éltünk a lehetőséggel” – hangoztatta. Véleménye szerint a Semmelweis Egyetemnek is élnie kell azzal a szakmai, szellemi gazdasággal, amit a karok jelentenek. Ország világ előtt láthatóan kell meghatározó szerepet játszania szakmapolitikai kérdések vitájában és állásfoglalások kidolgozásában, valamint láthatóvá kell tenni kiválóságát – közölte dr. Réthelyi Miklós.
Ezt követően dr. Hunyady László, az Általános Orvostudományi Kar dékánja köszöntötte az ünnepelteket. „Önök annak idején nem foglalkozást, hanem hivatást választottak, a legszebb hivatást, az orvosit. Ez egyben az egyik legnehezebb hivatás is: hozzátartozik az örökös küzdelem a tudás gyarapításáért, az állandó szellemi és lelki tusa embertársaik betegségeivel” – fogalmazott, hozzátéve: aki nem találkozott a fárasztó ügyeletek terheivel, talán soha nem fogja fel, hogy ez nem csak szolgálat, hanem megfizethetetlen áldozat is. Hozzátette: a jubilánsok nem könnyű időben gyakorolták a szakmájukat, mert az elmúlt több mint fél évszázad során a hazai betegellátást állandó alulfinanszírozás jellemezte, melynek eredményeként a leginkább a béreken spóroltak. Mindezek ellenére a magyar egészségügy szakmai színvonala nemzetközi értelemben véve is még mindig magasra értékelhető, ezt az önök és pályatársaik áldozatos munkájának köszönhetjük – jelentette ki. Az egyetem és a kar vezetés nevében megköszönte a helytállásukat.
Az ünnepségen aranydiplomát vehetett át dr. Sótonyi Péter rektor emeritus professzor, aki úgy fogalmazott, a lélekemelő évfordulónak három, nem helyettesíthető előfeltétele van: a hálaadás, az emlékezés és várakozással teli jövőbe tekintés. Megemlékezett az elhunyt évfolyamtársakról, majd felidézte az 1957-ben kezdődő egyetemi éveit, és a diplomaosztó pillanatát. Mint mondta, ötven évvel később, amikor ismételten átlépték az Alma Mater kapuját, jogosan tehettek fel önmaguknak néhány kérdést. Egyebek mellett: „Az egyetemi tanulmányaink során valóba megkaptuk a pályánk gyakorlásához szükséges alapokat? Az egyetem megfelelően készített-e fel minket választott hivatásunkra? Megtanított-e arra, hogy az orvosi diploma úgy jogokat, mint kötelességeket is jelent?” Úgy látja, a kérdésekre igennel lehet felelni. „Hiszem, hogy olyan orvosokká válhattunk, akik a történelem, a politika és a hétköznapok esetlegességei fölé tudtak emelkedni, akiket a pályájukon hazánkban és külföldön a helytállás minősített és az emberi méltóság tisztelete hitelesített” – fogalmazott.
Kiemelte: büszkék lehetnek arra, hogy meg tudtak felelni azoknak a szigorú elvárásoknak, amit az egyetem hagyományos szelleme, a diplomát szerzett orvosok tudásával és értékrendjével szemben támasztott, valamint hálával és szeretettel gondolnak azokra a nagy tanáraikra, akik hozzásegítették őket ahhoz, hogy orvos-doktorok lehettünk. „Példaképeink voltak. Köszönjük, hogy megmutatták, hogy az alkotó orvosi munka a szellem és az erkölcs világában kezdődik, majd felkészült tudatos tevékenység által valósul meg. A nemzet jelenét és jövőjét szem előtt tartó orvosokká így formálódhattunk” – zárta beszédét dr. Sótonyi Péter.
A jubileumi díszoklevelesek névsora az alábbi linken érhető el.
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Kovács Attila
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
