Vilmon Gyuláné
1932-2013
Mély fájdalommal értesültünk, hogy Vilmon Gyuláné, született Bacskay Katalin, a Semmelweis Egyetem (akkor még SOTE) Központi Könyvtárának volt a vezetője, 2013-ban távozott az élők sorából. Elődömként 1973 és 1990 között vezette a Könyvtárat, 1973-1980-ig megbízott, majd 1980-tól kinevezett igazgatóként.
1932-ben született Kisvárdán, érettségi után az ELTE magyar irodalom és könyvtár szakán szerezte meg diplomáját. Rövid közművelődési tevékenység után kezdett foglalkozni a könyvtári szakmával, 1957-től az Egyetem, akkor még Semmelweis Orvostudományi Egyetem szakkönyvtárosa lett.
Töretlen könyvtárosi pályafutása során volt központi gyakornok, majd tudományos segédmunkatárs, munkatárs, igazgatóhelyettes, megbízott igazgató, végül 1980-tól a Központi Könyvtár kinevezett igazgatója lett.
Az ötvenes, hatvanas években szerezte meg és mélyítette el helyi szakmai ismereteit. Ezen ismereteket tovább kutatva és elemezve, értékelve számos orvostörténeti közleményt, könyvfejezetet írt; többek között a másfél százados múltra visszatekintő kari (majd egyetemi) Könyvtár történetéről is. Publikációs tevékenységéhez tartozott még az akkori SOTE évkönyvek szerkesztésének munkája, majd az akkori korszerű információs források, eszközök használatáról is készített jegyzetet a hallgatók számára.
A múlt, történeti események megőrzésére irányuló törekvését illusztrálja, hogy az 1970-es évek elején az ún. tanártestületi ülések jegyzőkönyveit egy iratrendezés során selejtezésre ítélték. Amikor Vilmon Gyuláné észrevette a folyosóra kikészített köteteket, nagy hibának tartotta ezt az eljárást, azonnal begyűjtötte a köteteket, a szobájában őrizte, s kutatta tartalmukat. Később a levéltárba kerültek ezen művek, s már szinte senki sem emlékszik a megőrzés körülményeire. Ezzel a hozzáállásával, cselekedetével is arra tanított bennünket, hogy meg kell becsülni a múltat és az értékes forrásokat.
Igazgatósága alatt, s az ő személyes közreműködésével a Központi Könyvtár országos feladatkörű, tudományos szakkönyvtár lett. Ekkor kezdődött el a Központi Könyvtár nagy folyóiratállományának számítógépes feldolgozása és a számítógépesítés kezdete is ekkora esett. Munkája elismeréséül az évek során miniszteri dicséretet, a SOTE kiváló dolgozója címet, Kiváló munkáért kitüntetést, valamint az Orvosi Hetilaptól „Markusovszky díjat” kapott.
Mind a megjelent írásai által, mind a Könyvtárat építő és fejlesztő munkájával maradandót alkotott, emlékét őrizzük.
„Mors ultima linea rerum est.” (Horatius)
Vasas Lívia
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
