Az áprilisi Kutatói Szalonon dr. Molnár Mária Judit tudományos rektorhelyettes köszöntötte a vendégeket, s mutatta be röviden a program előadóit, dr. Bagdy Györgyöt, a Gyógyszerhatástani Intézet igazgatóját, valamint tanítványát, dr. Lazáry Juditot (PhD, Kútvölgyi Klinikai Tömb), aki fiatal kutatóként 2012-ben elnyerte a Junior Príma díjat.
A Szalon házigazdájaként dr. Magyar Kálmán, a Gyógyszerhatástani Intézet professzor emeritusa bevezetőjében röviden összefoglalta a magyar farmakológia történetét. Emlékeztetett: a magyar farmakológia már a 20 század első felében jelentős eredményeket tett le az asztalra, de a kezdeti sikerek elsősorban a gyáraknak, vegyészeknek és technológusoknak köszönhetőek. Az egyetemeken csak a második világháborút követően indult el a gyógyszerkutatás. A továbbfejlődéshez rendkívül fontos volt dr. Issekutz Béla professzor felismerése, miszerint farmakológusként csak úgy lehet sikereket elérni, ha közelebb kerülnek egymáshoz a gyárak és az egyetemeket.
A farmakológusok első generációja európai színvonalra emelte a magyar farmakológiát, és az ő segítségükkel, tanításukkal nevelődött ki a második generáció, melynek egyik legsikeresebb tagja dr. Bagdy György professzor – tette hozzá, kiemelve, hogy a Gyógyszerhatástani Intézet igazgatójának impakt faktora meghaladja a négyszázat, idézettsége pedig a négyezret. Egyik legfontosabb érdeme a harmadik generáció nevelése, a rendezvény másik előadója pedig egyik legtehetségesebb PhD-hallgatója, dr. Lazáry Judit – vezette fel az előadásokat a professzor emeritus.
Mint még dr. Magyar Kálmán hozzátette: Bagdy professzor fő témája a depresszió gyógyszeres befolyásolásának lehetősége, a szerotonin központi idegrendszeri szerepét tanulmányozza, több receptor valós értékű tulajdonságait írta le, foglalkozik az egyéni gyógyszerelés lehetőségeivel is.
Dr. Bagdy György a Kutatói Szalonon Hangulatunk molekulái címmel tartott előadást, amelyben alapvetően két témát érintett: a szorongás és depresszió neurobiológiáját és genomikáját, majd az antidepresszánsok hatását.
Mint emlékeztetett, az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint 2030-ra az unipoláris depresszió vezető helyet foglal el a Föld lakosságát leginkább terhelő betegségek között. A pszichiátriai zavarok öröklődés szempontjából két csoportra oszthatók: igen magas az öröklődése a skizofréniának, a bipoláris betegségnek, az autizmusnak, míg ehhez képest kifejezetten alacsony az öröklődése az unipoláris depressziónak és a szorongásos betegségeknek. Míg ennek megfelelően előbbiek esetében fel lehet mutatni olyan géneket, génszakaszokat, melyekkel asszociációk találhatóak, míg az utóbbiak esetén nem erősítették meg semelyik gén jelenlétét, viszont a gén-környezet reakciót itt szignifikánsnak találták – vezette fel a professzor előadása első részét.
Az előadás egyik következtetése, hogy a gének nem direkt összefüggésben állnak a depresszióval, hanem a külső és belső környezeti hatások érvényre jutásában játszanak szerepet, például úgy, hogy különböző személyiségvonások, temperamentumok kialakulását befolyásolják. A génexpressziós vizsgálatokat nézve pedig az antidepresszánsok a depresszió kialakulásában szerepet játszó gének által meghatározott neurobiológiai útvonalakra hatnak, de többnyire nem a patomechanizmusban szerepet játszó géneken keresztül – zárta beszédét dr. Bagdy György.
A Kutatói Szalon vendége volt felkért hozzászólóként dr. Rihmer Zoltán professzor (Kútvölgyi Klinikai Tömb), aki egyebek mellett azt hangsúlyozta az előadás kapcsán, hogy kiemelten fontos az unipoláris és a bipoláris depresszió elkülönítése. Nagyon más a prognózis, a biokémiai háttér és a terápia is. Ha nem ismerjük fel a bipoláris depressziót, és unipolárisnak kezeljük, gyakran ronthatunk is az állapoton.
Dr. Lazáry Judit (Kútvölgyi Klinika Tömb) „Kedvcsináló gének” címmel tartott előadást, amely – mint mondta – egyrészt arra utal, hogy a kedélyállapotok szabályozásában résztvevő génekről szól az előadás, másrészt reméli, hogy sikerül kedvet csinálnia a pszichogenomikához, amelyről ma még sokan azt gondolják, távol áll a mindennapi pszichiátriától. Holott éppen azok a kihívások, amelyekkel a pszichiátriának szembe kell ma néznie (pl. klasszifikációs rendszerek hiányosságai, oki terápia biztosítása, egyénre szabott terápia igénye, stb.), bizonyítják azt, hogy sürgető a pszichogenomikai kutatások fejlődése.
A pszichogenomikai kutatások segíthetnek abban, hogy megtaláljunk olyan genetikai markereket, amelyek jellemzőek az adott betegségre, másrészt a depresszió kapcsán agyi folyamatokat is meg kell ismernünk. Visszafelé is segíthet a pszichogenomika; ha bizonyos genetikai eltérésekre rátalálunk, az elvezethet olyan molekuláris összefüggésekhez is, amelyek a kezeléshez is segítséget nyújthatnak.
Dr. Lazáry Judit egyebek mellett azt foglalta össze, hogy vizsgálataik szerint a szerotoninrendszerrel kapcsolatos gének hogyan befolyásolják a különböző depressziós tüneteket. Összegzésként kiemelte: saját és mások pszichogenomikai vizsgálatai alapján az látható, hogy szemléletváltás van folyamatban a biológiai adatokra alapozva. A jövő az, hogy szét fognak válni különböző speciális betegség alcsoportok, és a kezünkben lesznek olyan biológiai alapú diagnózisok, amelyek alapján az adekvát kezelést tudjuk nyújtani – mondta. DP
