Ünnepi és művészeti hangulat szempontjából egyaránt kiemelkedő élménynek nevezte László Dániel festőművész kiállításának megnyitóját dr. Szél Ágoston decemberben. Úgy vélte, hogy a képek és a közelgő ünnep között gondolati kapcsolat fedezhető fel. Advent idején a templombelsők szakralitása, illetve a templomokból, bazilikákból készített városi látképek segítenek az ünnepi hangulat átérzésében.
A szokásos művész portrét felvázoló beszélgetést Leszkovszki Albin zongoraművész játéka vezette fel, aki maga adta elő három, Áprily Lajos verseire komponált szerzeményét. A dalokat Leszkovszki-Tóth Éva énekelte.
Dr. Rockenbauer Zoltán beszélgetett a művésszel, aki elmondta, mintegy öt éve ismerte meg László Dánielt és a képeit egy, a Nemzeti Galériában megvalósult kiállítás kapcsán, amely a SENSARIA Képzőművészeti Egyesület tagjainak képeiből, valamint a Galéria gyűjteményéből nyílt. László Dániel, aki egyben az egyesület vezetője is, hozzátette, hogy egykori egyetemi csoporttársak folytatólagos együttműködése hívta életre az egyesületet. Céljuk a realista, figurális, klasszikus festészeti hagyomány értékeinek megőrzése, folytatása. Mint megtudtuk, a „Sensaria” Tiziano műhelyének volt a neve, megközelítőleg annyit jelent, hogy érzékelni a levegőt, azonban az egyesület tagjai számára azt a viszonyt jelképezi, amely az alkotást a céhes értelemben vett remekműként fogalmazza meg, és alázattal viszonyul a képhez.
Dr. Rockenbauer Zoltán az időt, mint visszatérő motívumot említette meg a Sensaria Egyesület képei és kiállításai kapcsán. A festőművész válaszában elmondta, hogy a festmények rögzítik az időt. A stílus, a téma, az ábrázolás módja meghatározza a kort, amelyben a kép készül. Az egyesület ars poeticáját idézve tette fel a kérdést dr. Rockenbauer Zoltán, hogy vajon a Sensaria nem egyfajta figurális ellenművészetként határozza-e meg magát a 20. századi művészettel szemben. Az egyesület elnöke válaszában elismerte, hogy a figuralitás híve- és követőjeként, óhatatlanul ellenpontként kell meghatározni önmagukat, ugyanakkor a hiperrealista (fotórealista) művészetétől a személyesség, az érzelmek által próbálják magukat megkülönböztetni.
László Dániel magát realista festőnek nevezi, műveivel megpróbálja leképezni a világot. Képei hagyományos eljárással, ecsettel festett olajképek, bár színviláguk, kompozíciós elrendezésük a fotó realitását idézik, azzal ellentétben azonban nem egy kimerevített időpillanatot ábrázol. A fotórealista képekkel szemben célja nem az elidegenedést ábrázolni, hanem a világban meghatározni önmagát. A festőművész a képek kapcsán elmesélte, hogy 2009 őszén negyven nap alatt végigment az El Caminon (Szent Jakab-út), ami után a zarándokutat negyven festményen örökítette meg, fotók és egy akvarelltömb segítségével. A következő évben a Mária úton elzarándokolt Budapestről Csíksomlyóra, majd 2011-ben Budapestről az ausztriai Mariazellbe ment el gyalog, egyedül. A két Mária zarándoklatúton fényképezőgéppel, diával dolgozott, és összesen hatvan képet festett meg utólag a fotók és az emlékek alapján.
A Semmelweis Szalonban kiállított képek egy része a Mária zarándokutakról készült, más részük azonos technikával, látásmóddal festett látképek, enteriőrök. Ennek a részét képezi a lepusztult épület külső, belsők bemutatása is. A művész életében a gyermekei születése után a családi tematika is nagy hangsúlyt kapott.
A megnyitót a Leszkovszki házaspár előadása zárta: három, Shakespeare dráma részletre íródott dal hangzott el.
Sági Zenina
Fotó: attekovacs.com
