Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorának képeiből nyílt kiállítás a Semmelweis Szalonban. A megnyitón Táncos László, a Semmelweis Kiadó igazgatója beszélgetett a Munkácsy-díjas képzőművésszel.
Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora különleges élménynek nevezte a Semmelweis Szalon rendezvényét, mivel a díszvendég nem csak rektortársa, hanem régi barátja is. Ráadásul olyan intézmény vezetője, amelynek szintén van anatómiai intézete. Más aspektusból tekintünk erre a területre: én orvosi, ő művészeti oldalról nézi, a kettő között azonban egyértelmű kapcsolat van – hangsúlyozta. Véleménye szerint Kőnig Frigyes sokoldalúsága szívbemarkoló: olyan elképesztően izgalmas alkotásokat is készít, amelyek a művészet és a tudomány keresztútján vannak. Ezek közé tartoznak a koponyák alapján készült arcrekonstrukciók. Mint mondta, anatómusként megdöbbenti, a koponyából hogyan lehet visszakövetkeztetni arra, hogy hajdani viselője miként nézhetett ki.
A rektor kitért arra: a kiállítás megnyitóján a kérdező, Táncos László személye is izgalmas, aki hasonlóan Kőnig Frigyeshez, ugyancsak jó barátja, és akit polihisztornak tart. Szavaiból kiderült, hogy ők hárman is többször is találkoztak már, például azért, hogy megtekintsék Kőnig Frigyes munkáit.
A beszélgetés rendhagyó módon kezdődött, mivel Táncos László egy, a rendezvényen levetített filmben mondta el, hogy nyomasztóan tehetségesnek tartja Kőnig Frigyest. Azt mondta, azért ilyen formában közli ezt, mert ha közvetlenül neki mondaná, akkor Kőnig Frigyes hajlamos lenne elbagatellizálni.
A megnyitón szó esett arról, hogy Kőnig Frigyes párhuzamosan sok mindennel foglalkozik. Beszélt a különböző művészi korszakairól, egyebek mellett arról, hogy több ezer várrajzot készített, nagy mennyiségben fürdőzőket festett, később a letűnő kor maradványait, a bunkereket, majd pedig fejlődési rendellenességeket. Utóbbival kapcsolatban – melyből Harmonia perturbata címmel könyv is született – elmondta: az első sokk elmúltával megpróbálta ennek a torz fejlődésnek a törvényszerűségeit a maga módján megfejteni. Találkoztam a Semmelweis Egyetemen
Szentágothai professzorral, aki behívott a szobájába, beszélgettünk és komolyan vette az érdeklődésemet, ami ambíciót adott – idézte fel a képzőművész.
A kétféle anatómia oktatással kapcsolatban elmondta, a tárgya mindkettőnek azonos, az emberi test, de az oktatás természetes más irányú. Mi a képzőművészet szempontjából lényeges elemeit használjuk ennek a területnek, valamint megtanítjuk a fiataloknak, hogy a képi gondolkodásnak ezt az aspektusát a magukévá tegyék – fogalmazott. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a két egyetem kapcsolata már régóta megvan, az orvosok és a művészek szimpátiája évek óta kölcsönös.
A beszélgetésben kitértek az Arcrekonstrukció című könyvre is, amely szép példája annak, hogy a hallgatókat is bevonják a tudományos kutatásba. Kőnig Frigyes felidézte: az egész úgy kezdődött, hogy egy régész ismerőse megkérte arra, segítsen neki összeragasztani csontdarabokból koponyákat, és amikor száradtak a padláson, arra gondolt, vajon milyenek is lehettek ezek az emberek.
Szent László koponyájának rekonstrukciója ugyancsak a hallgatókkal közösen zajlott. Mint mondta, ilyen esetben a távolságtartás rendkívül fontos, hiszen létezik Szent Lászlóról egy kép a király hermája alapján. A rekonstrukció nem ez alapján történt, hanem inkább úgy, mint egy bűnügyi nyomozás, felépítettük az alapoktól a lehetséges koponyákat. Összehasonlítva meg lehet nézni, hogy hol mutatkoznak hasonló vonások és ezek összessége adja majd ki azt, ami arra az emberre utalhat, akiből Szent László lett – ismertette a folyamatot.
Kőnig Frigyes elmesélte, hogy mostanság az oszlopok foglalkoztatják. Szavai szerint az oszlop maga a rend, a törvény, a stabilitás, és az ember nagyon szeretne ezek mentén élni. Amikor egy követ felállítunk, az a gravitáció ellen van, az építkezés ezzel a jelképes gesztussal indul. Nemcsak arról szól, hogy legyőztük a gravitációt, hanem ez szimbolikusan egy kapocs a föld és az ég között – vélekedett.
Elkezdett foglalkozni a zadari Szent Donát templommal, majd ennek kapcsán összehozta a sors horvát művészekkel, ennek eredményeként pedig Hvar szigetén görög arányrendszerű oszlop ihletéséből egy növekvő, organikus szobormű készült.
Táncos László a beszélgetést azzal zárta, hogy szerinte sikerült elmagyarázni, miért nyomasztó az a tehetség, amellyel Kőnig Frigyes rendelkezik, és miért van az, hogy benne a tudomány és a művészet találkozik.
A rendezvényen Váradi László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rendkívüli tehetségek osztályának növendéke zongorázott.
T-Sz.Sz.
Fotók: attekovacs.com
