A SE Magatartástudományi Intézet megalakulásával szinte egy időben, a hallgatói igényekre válaszolva – és a külföldi gyakorlatnak megfelelően – alapította a nemrég elhunyt dr. Kopp Mária a Diák és Életvezetési Tanácsadó Szolgálatot. Az eleinte az igények szerint végzett kiegészítő tevékenység az évek alatt egyre fontosabbá vált. Míg tizenöt évvel ezelőtt évente körülbelül húsz hallgató fordult a tanácsadó szolgálathoz, addig az utóbbi időszakban évente már több százan vettek részt az egyéni és csoportos foglalkozásokon.
Sándor Imola, a tanácsadó szolgálat jelenlegi vezetője mintegy tíz éve dolgozik az intézetnél, nála másfél év alatt 71 hallgató járt, tizennyolc hónap alatt összesen 680 órát töltött velük. A munkában a kezdetektől részt vesz az intézethez tartozó Pszichoszomatikus Szakrendelő is. 2010-ben a TÁMOP- 4.1.1.A-10/2/KMR pályázat részeként lehetőség nyílt arra, hogy a Diák- és Életvezetési Tanácsadó a Semmelweis Egyetem Karrierközpontjához is csatlakozzon, tevékenysége kibővüljön, működése intézményesüljön. Így a korábban inkább csak a hallgatói megkeresésekhez igazodó szolgáltatás ma már szervezettebben zajlik az intézetben a NET Karrier Irodával közös szervezésben.
A diákok zöme tanulási problémákkal keresi fel a pszichológust, a jelentkezők túl sok stresszre, vizsgázási nehézségekre panaszkodnak, ám a beszélgetések során gyakran kiderül, hogy a valódi gond máshol keresendő. Nagyon sokszor családi problémákra derül fény, vagy a felnőtté válás nehézségeire, gyásszal kapcsolatos problémákra, a szülők vagy családtag krónikus betegsége okozta nehézségekre, de gyakran szóba kerülnek a párkapcsolati konfliktusok is. Természetesen olyan is előfordul, hogy a hallgatóknak valóban az orvosi tanulmányaikkal akadnak nehézségeik, például a felkészüléssel, mert nem megfelelő a tanulási technikájuk, vagy mert nehezen tudnak megküzdeni az idő- és teljesítmény–nyomással, a szabadidő hiányával, a vizsgastresszel. A gyakorlatok során átélt különböző érzelmi terheket is nehezen dolgozzák fel néhányan, így a boncolás élményét vagy a halállal, haldoklással kapcsolatos tapasztalatokat – foglalta össze a tipikus eseteket Sándor Imola.
A tanácsadásban részt vevő pszichológusoknak nem az a céljuk, hogy nagyon mélyre ássanak, erre itt nincs mód, arra viszont igen, hogy a legfontosabb problémára koncentráljanak, és abban segítsenek. A találkozások során a diákokat megtanítják különböző önsegítő technikákra, fejlesztik a probléma-megoldó képességeiket, így képessé válnak arra, hogy a későbbiekben önállóan megbirkózzanak a különféle nehézségekkel és visszanyerjék lelki egyensúlyukat.
Jellemzően a hallgatók átlagosan tíz beszélgetésen vesznek részt, de néhány, nagyon nehéz akadályokkal szembenéző diák akár évekig is visszajárhat. A hallgatók az egyéni terápia helyett vagy mellett választhatják a tanulássegítő klubokat, a stresszkezelő csoportokat, az autogén tréningeket is. A hallgatói szolgáltatás egyebek mellett művészetterápiás önismereti csoporttal és vizsgaszituációs tréninggel bővült, ezekre a foglalkozásokra előre be kell jelentkezniük a hallgatóknak. Ugyancsak újdonságnak számít, hogy 2010 óta már nem csak a magyar hallgatók életvezetési és tanulási problémáival foglalkoznak a Magatartástudományi Intézetben, hanem a külföldiekével is. Angol és német nyelven is kérhető segítség, a tapasztalatok azt mutatják, hogy főként harmadévtől fordulnak a szolgálathoz a más országokból érkezők. A tanulási nehézségek mellett elsősorban a beilleszkedés, a család, a barátok, ismerősök hiánya okozza számukra a legnagyobb problémát.
A most harmadéves, a fogorvosi karon tanuló hallgató az előző szemeszterben hetekig stresszben élt az anatómia szigorlat miatt. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen szinte minden orvosira járó diák retteg ettől a vizsgától. A szigorlat nem sikerült, ráadásul emiatt egy teljes évet halasztania kellett. Csalódott volt és szomorú, és bár a szüleivel és a barátaival is beszélt erről a problémáról, úgy érezte, mégsem sikerült túltennie magát ezen a kudarcon. Sőt olykor olyan érzése támadt, hogy már egyáltalán nem tudja legyűrni magában a vizsgától való félelmet. Egyik barátnője ajánlotta, hogy kérjen segítséget, ő pedig felhívta a SE Magatartástudományi Intézetében működő Diák- és Életvezetési Tanácsadó egyik szakemberét, akihez végül hónapokon keresztül eljárt. Ahogy újra elkezdődött az egyetem számára, érezte, hogy sikerült átlendülnie a problémán, s bár volt sikertelen vizsgája, már könnyebben vette az akadályokat. Úgy véli, a szűk környezetében is akadnak néhányan, akikre ráférne a segítség, de sokan inkább hárítják a problémákat, csak legyintenek rá, vagy nem mernek pszichológushoz fordulni.
Pap Melinda
