Dr. Kéri György negyven éve tudományos diákkörös volt a Semmelweis Egyetemen, mely azóta is a bázisa. A professzor vezette, július 1-től működő akadémiai kutatócsoport jelátviteli terápiával foglalkozik, valamint az ER stressz, a diabétesz és a tumor kapcsolatát vizsgálja a hatásmechanizmus oldaláról.
A kutatóprofesszor elmondta: a betegségek molekuláris mechanizmusainak hátterében döntő részben jelátviteli zavarok vannak, vagyis például a tumorok esetében is hibás jeleket találunk a pathomechanizmus hátterében. Egy sejt normálisan csak akkor osztódik, ha kívülről üzenetet kap a kommunikációs rendszerként működő sejttársadalomban. A tumorsejt különböző okokból úgy viselkedik, mintha üzenetet kapna az osztódásra, és ezen részben saját magán belül generált üzenet(ek) hatására folyamatosan osztódik és függővé válik az „onkogenikus” jelektől Ha ezeket a hamis jeleket gátolni tudjuk, akkor a sejt a programozott sejthalál mechanizmusával elpusztul – hangsúlyozta.
Dr. Kéri György a 70-es évek második felében az Egyesült Államokban kezdett foglalkozni azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos specifikus jeleket közvetítő peptid-hormonokkal gátolni lehet a tumorsejtek hamis jeleit. Azóta kutatja a jelátviteli mechanizmusokat. A kutatás során specifikus jelátvitelt gátló hatóanyagokat – kinázgátlókat – vizsgálnak és fejlesztenek, amelyek korrigálni tudják a jelátvitelt. Mint mondta, az egyetemen alapkutatás folyik, de mindig benne volt a gondolkodásában a gyógyszer-kutatás orientáltság. Ennek is köszönhetőek szabadalmai, illetve Professzor Axel Ullrichal, a Max Plack Molekuláris Biológiai Intézetének vezetőjével több mint 30 éves együttműködése, mely több gyógyszerhatóanyag kifejlesztéséhez és egy közös gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó cég lérehozásához vezetett.
Kitért arra: az akadémiai támogatást most elnyert kutatócsoport valójában 1973 óta létezik, korábban peptidbiokémiai kutatócsoportnak hívták.
Kéri professzor 1999 óta vezeti a csoportot, amely 2007-ben fuzionált dr. Mandl József csoportjával, azóta az elnevezése is más: Pathobiokémiai kutatócsoportnak hívják. A mostani pályázat is közös kutatási programra épül a diabéteszes és tumoros jelátviteli mechanizmusok és kölcsönhatások vizsgálatával.
A professzor emlékeztetett arra, hogy a diabétesz erősen tumorra hajlamosító tényező, az „inzulin-szerű növekedési faktor”és az inzulin nagyon fontos hajtóerők, úgynevezett túlélési faktorok a tumorok számára. Különböző molekuláris stressz hatások elronthatják, illetve érzéketleníthetik az inzulin jelutat. Ettől van a 2-es típusú cukorbetegség, amikor bizonyos kóros jelek hatására a sejt érzéketlenné válik az inzulinra. Ezt a mechanizmust vizsgáljuk, és próbálunk a hibás jelátviteli utakkal interferálni – közölte.
Hozzátette: a legújabb adatok alapján már tudják, hogy az érzéketlenedést kompenzálandó fokozott inzulin termelés a tumor növekedés mellett segíti a tumorőssejt túlélését is. Ez azért fontos, mert korábban mindig olyan kinázgátlókat próbáltak találni, melyek nem gátolták az inzulin receptort. A jövőben viszont olyan kinázgátlókkal kísérleteznek majd, melyeknél nem lesz baj, ha bizonyos mértékig az inzulinreceptort is gátolják, hiszen a fő cél a tumor, illetve a tumor-őssejt elpusztítása.
Dr. Kéri György véleménye szerint az egyénre szabott terápiáé a jövő: meg kell tudni állapítani, hogy egy adott betegben melyik a meghatározó hamis jel, amit gátolni kell. Erre akkor van lehetőség, ha már van a kezünkben megfelelő hatóanyag és ismerjük a jelátviteli utakat, illetve a kapcsolódó biomarkereket.
Az akadémia kutatócsoport 8-9 fős lesz, és többnyire fiatalokból áll majd. A professzor nagyon fontosnak tartja, hogy a tehetséges fiatal kutatók Magyarországon is kapjanak lehetőségeket. Ha Magyarországnak valamilye van, az a szellemi tőke, a kreativitás, az alkotókészség. Ezt kellene tudnunk hasznosítani – nemcsak a tudományban – hangsúlyozta a professzor.
Július 1-től négy MTA által támogatott kutatócsoport kezdhette meg munkáját az egyetemen. A dr. Tímár György vezette kutatócsoportról ezen a linken, dr. Hunyady László kutatócsoportjáról pedig itt olvashatnak. Cikksorozatunkat hamarosan folytatjuk a dr. Kellermayer Miklós által vezetett kutatócsoportok bemutatásával.
T-Sz.Sz.
