A Semmelweis Szalon ezúttal Névai András fotóművész kiállításának ad helyet.
Dr. Tulassay Tivadar rektor köszöntő beszédében az eredetet, ebben az esetben a művészet kezdetét kereste. Felvetette azt a kérdéskört, amit ez idáig nem sikerült megválaszolni senkinek, tekintve a művészet nem egzakt mivoltát, ugyanakkor elindítva az est vezérfonalát. „Hol kezdődött a művészet? És melyik volt a művészet? És ez vajon magasabb rendű művészet volt-e, minta az a performance, amit a 20. század vége talált ki? És hogy illeszkedik ebbe a sorba a fotóművészet? Ki tudja-e a fotóművészet azt a belső értéket, érzésvilágot fejezni, amit egy grafikus vagy egy festő?” – tette fel a kérdést a rektor.
Névai András fotóművész egy kis útmutatást adott a jelenlevőknek arra vonatkozóan, hogyan nézzék alkotásait, és úgy általában a műalkotásokat. „Két dolog van. Az egyik, hogy az ember szívből nézze meg a képeket, a szíven keresztül, nem az aggyal. […] Ahogy a rektor is mondta, a szenvedés, az érzelem itt kezdődik. A másik dolog, hogy nézzék az alkotásokat úgy, mint egy gyerek.”
Névai András Amerikába elszármazott magyar alkotó, aki 2010-ben visszatért Magyarországra. Első lépéseit a fotóművészet területén 8 éves korában lépte meg, amikoris kapott szüleitől egy Kodak fényképezőgépet. Ezt követően 
kezdte a fotózásra irányuló tanulmányait. „Egy fotóművésznek fáradhatatlanul figyelni kell, hisz a fotó a pillanat művészete.” – vallja az alkotó.
Elmer István József Attila-díjas író bemutatta Névai András Fény – Kép című albumát, melynek anyagát a beszélgetés során a jelenlevők megtekinthették.
A rendezvényen közreműködött St.Martin eMeRTon-díjas előadóművész, zeneszerző, valamint Freund Éva költő. Névai Andrással Elmer István író beszélgetett.
K. I.
