Szent Bálint (Valentin) nem csak a szerelmesek mentora, de az epilepsziások védőszentje is, február 14-e ezért az epilepszia világnapja. A népesség fél-egy százaléka epilepsziás, ez a felnőttkorban az agyi vérellátási zavarok (stroke) után második, gyermekekben az első leggyakoribb agyi megbetegedés. Az epilepszia nem egységes megbetegedés, különböző agyi területek elváltozásai miatt alakul ki. A megbetegedés egyik nagy csoportjában az agykülönböző természetű elváltozásai (traumás sérülés, daganat, gyulladás, fejlődési rendellenesség stb.) környezetében alakul ki az epilepsziás működészavar. Az epilepszia ma már kezelhető betegség, ez részben gyógyszeres kezelést, részben műtéti megoldást jelent.
Mielőtt a nagy képalkotó korszak bekövetkezett, a betegnek csak akkor volt esélye arra, hogy műtéttel megszabaduljon az epilepsziától, ha specifikus, határozott agyterülethez köthető tünetei voltak, vagy az EEG-vizsgálat nagyon egyértelmű volt – emelte ki dr. Barsi Péter neuroradiológus, aki a Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpontjában az epilepsziás betegek képalkotó vizsgálatát végzi.
Az elmúlt években fantasztikus fejlődés ment végbe ezen a téren. A modern készülékekkel, mint amilyen a Semmelweis Egyetemen található 3 Tesla térerejű MR, könnyebb megtalálni az epilepsziát okozó elváltozásokat, nagyon kicsi eltérések is kimutathatók, és pontosabban meg lehet mondani, hogy ezek milyen természetűek.
Fontos kutatási irány, amelyet dr. Kozák Lajos kollégámmal végzünk – hangsúlyozta dr. Barsi Péter. Az egyetemen található MR-készülék egyik előnye, hogy nagyon jó minőségű, un. funkcionális MR vizsgálatokat lehet végezni, tehát meg lehet jeleníteni egy bizonyos agyterület működéséhez kapcsolódó fokozott keringést. Ma már nem csak az agykéreg aktivitását lehet kimutatni, hanem a fontosabb nagy fehérállományi pályákat, az idegsejteket összekötő nyúlványok összerendezett és bizonyos funkciókat képviselő kötegeit is meg lehet jeleníteni. Látjuk, hogy az agynak melyik részében működnek idegsejtek, amikor például a jobb kezünk egyik ujját mozgatjuk. Ha tehát találunk az MR-képeken egy, az epilepsziáért felelős elváltozást, ki tudjuk deríteni, hogy a ez mennyire van közel például a mozgatóközponthoz, beszédközponthoz vagy a látókéreghez. Így az idegsebész egy már kimutatott elváltozás műtéte esetén arra is fel tud készülni, hogyan operálhatja a beteget anélkül, hogy utólag komoly ideggyógyászati tünet lépne fel. Ezeknek a módszereknek a kidolgozásával, gyakorlati alkalmazásával és a tapasztalatok leszűrésével foglalkozunk.
Optimális szituációban a beteg a műtét után egy ideig még szedi a gyógyszert, majd azt is elhagyja és soha többé nem lesz epilepsziás rohama, teljesen meggyógyul. Az is eredmény, ha egy nagyon nehezen rohammentesen tartható beteg műtét után gyógyszerekkel jól kezelhetővé válik. Egy hat éves kisgyereknek korábban 50-100 rohama volt naponta, összeesett, törte-zúzta magát. Az operáció után ez a szám heti 2-3-ra csökkent, ami óriási előrelépés volt azzal együtt, hogy teljesen nem gyógyult meg. Mindezen műtétek kivitelezhetőségéhez nagymértékben járul hozzá a képalkotás – szögezte le dr. Barsi Péter. A technikai fejlődés nem áll le, a gyártók folyamatosan fejlesztik a szoftvereket, ezért a jövőben még nagyobb részletességgel, még jobb képminőséget kaphatunk, ami még jobban segítheti az epilepszia műtéti kezelését.
