Fülöp Ákos kisiskolás kora óta ismert diszlexiával és diszgráfiával, vagyis olvasási és írási nehézséggel kezdte meg tanulmányait szeptemberben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TF) rekreációszervezés – egészségfejlesztés szakán. A fiatalember az egyike az egyetemre járó több mint száz fogyatékkal élő hallgatónak.
A konditeremből jön a megbeszélt találkozóra. Hamar megtudom, hogy már óvodás korától fejlesztő foglalkozásokra járt, amiket egészen a gimnáziumi évek közepéig folytatott. Kezdetben édesanyja segítségével tanult, aki felolvasta neki a tananyagot, később aztán hangsúlyt fektettek arra, hogy önállóan tudjon tanulni. Ez ma már nem is okoz problémát, csupán arról van szó, hogy neki lassabban megy az olvasás, tehát több időt kell szánnia a tanulásra és a helyesírás nem kifejezetten erős oldala. Ha sok az ismeretlen szó, belegabalyodik az értelmezésbe, gyakran kell az elejéről elkezdenie a mondatot. Mint mondja, olvasási nehézsége nem tántorította el attól, hogy nekivágjon a középfokú angol nyelvvizsgának. A szóbeli sikerült, az írásbeli még várat magára, de hamarosan eljön az ideje. Ákos versenyszerűen kajakozik, azért is választotta a rekreációszervezést, hogy tanulmányaival könnyebben össze tudja egyeztetni a sportolást. A vizsgákra, dolgozatokra való felkészülést sokkal hamarabb elkezdi, mint társai, ez számára magától értetődő. Mint ahogy az is, hogy többször elő kell vennie a tanulnivalót, olvasni, ismerkedni kell vele, ahogy ő mondja, ízlelgetni. Azt gondolja, segítséget jelenthetne számára, ha olyan számítógépes programhoz jutna, ami az írott szöveget hangzóvá alakítja.
Márpedig erre van kilátása. Mint azt Horváth Balázs, az egyetem fogyatékosügyi koordinátora elmondta: a fogyatékkal élő hallgatóknak járó emelt hallgatói normatívából várhatóan hamarosan felolvasó programot tartalmazó tableteket (lap PC) szereznek be, ezzel is segítve a többi közt a látássérült és a siket hallgatók tanulását. Horváth Balázs arra is felhívja a figyelmet, hogy fogyatékos hallgatókat is várnak, ráadásul emelt támogatási összeggel, Erasmus ExchangeAbility csereprogramokra, amelyekre a legközelebbi felhívás hamarosan, jövő év februárjában jelenik meg a www.tka.hu honlapon.
Joszt László harmadik diplomáját szerzi, most elsőéves a SE Egészségügyi Közszolgálati Karának szociális munkás mesterszakán. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen általános szociális munkás diplomát, majd nemrégiben látássérült személyek rehabilitációs szakembere oklevelet szerzett. A 31 éves fiatalember e kétféle tevékenység ötvözetét végzi teljes állásban a Vakok Állami Intézetében. Előtte két évig az egyetem Szemészeti Klinikáján dolgozott a Tanácsadó Szolgálat a Látássérültekért szolgáltató iroda munkatársaként. Jelenlegi munkaidejének legnagyobb részében látássérült személyek számára rehabilitációs foglalkozásokat tart, és természetesen részt vesz az operatív háttérmunkában is: gyógypedagógusok, pszichológusok, egészségügyi ápolók, gyógytornászok és szociális munkások dolgoznak együtt a látás sérült személyek rehabilitációján. Foglalkoznak a hozzátartozóikkal is, akik vagy maguk is résztvevői a foglalkozásoknak, vagy pedig rendszeresen konzultálnak a szakemberekkel. Mint mondja, gyakran hátránynak érzi a munkájában, hogy ő is vak, viszont sokszor hitelesebben tud segíteni és érvelni, amikor például az elkeseredettségből próbál kisegíteni valakit.
László 2000-ben, az érettségijét követően veszítette el teljesen a látását a 12 éves korában diagnosztizált glaukóma (zöldhályog) következtében. Az átlagosnál nehezebben tanult meg látás nélkül élni, de sikerült. Olyannyira, hogy egyelőre nem gondol vakvezető kutya segítségére, mert mint mondja, jelenlegi gyors tempójú életvitele nem alkalmas kutyatartásra.
Az egyetemtől kapott netbook-ot kiválóan tudja használni: dolgozatait ezzel írja és ezen is jegyzetel. A tanárok mindenben segítik a felkészülését, megkapja az órákon kivetített prezentációkat, amiket konvertáló programmal hangzóvá alakít és saját maga számára hangfelvételt is készíthet az órákon.
Még főiskolásként, 2005-ben részt vett egy három hónapos Erasmus programon egy németországi kisvárosban, Darmstadtban (Hessen tartomány) az ottani önálló evangélikus főiskolán. Kiutazás előtt levizsgázott az elméleti tárgyakból, így odakint főként tanulási nehézségekkel élő gyermekek oktatásával összefüggő gyakorlatokon vett részt. Fogyatékkal élőként pályázott az Erasmus ösztöndíjra, és a Tempus Közalapítvány kiegészítő támogatását is megkapta. Az összeget tanulást segítő eszközökre költötte, illetve Darmstadtban megbízott egy mozgástrénert az ottani közlekedési útvonal betanítására. Ez volt az első alkalom, hogy az otthonától távol került, és mind szakmai, mind magánéleti szempontból meghatározó élményként emlékszik rá. Itt kezdett tágulni a szakmai látóköre, mert mint mondja, itt tapasztalta meg, hogy ugyanazt a célt más és más utakon is el lehet érni. (tk)
A következő napokban két újabb fogyatékkal élő hallgatót mutatunk be.
