Búcsú Bús Ágotától
Szomorú hírre ébredtünk 2011. november 20-án, vasárnap. 52 éves korában elhunyt Bús Ágota, a Semmelweis Egyetem Rektori Hivatalának korábbi vezetője. Bús Ágota 1959. november 16-án született Tatán. Diplomáját a szegedi egyetem bölcsészettudományi karán szerezte társadalomtudományi fordító-tolmács szakon. 1993-tól a Testnevelési Egyetemen dolgozott, majd a Semmelweis Egyetem (SE) Testnevelési és Sporttudományi Kar dékáni hivatalának vezetője volt. Ezt követően a SE Stratégiai és Működésfejlesztési Főigazgatóság Projektmenedzseri Központjában, később a SE Rektori Hivatalában, végül ebben az évben már a Rektorhelyettesi Irodán tevékenykedett, legalábbis abban a rövid időben, amelyet a kegyetlen betegség meghagyott neki.
Nagyon sokan szeretnék tudni előre, hogy mit tartogat számukra a sors. Van, aki jelentős áldozatra is képes azért, hogy kifürkéssze a jövő titkait. Ez azonban nem sikerül senkinek. Ha a teremtő az emberiségnek és az egyes embereknek jót akart, akkor a jövő fátyolba borításával kétségtelenül hatalmas adományt és lehetőséget bocsátott rendelkezésükre. Elképzelni sem tudom, hogy mit kezdenénk azzal az információval, amely jövőnknek, élethosszunknak, halálunk módjának és idejének pontos adataira vonatkozna. Augustinus vallja: „utolsó napunk rejtve van előttünk, hogy minden napot megbecsüljünk”.
Egy évvel ezelőtt Bús Ágota is derűsen tervezte életét a Rektori Hivatalban, és nem gondolt arra, hogy fél évre rá egy kétségbeejtő diagnózissal kell szembenéznie, és újabb félév múlva már el is ragadja a gyilkos kór. Jó, hogy nem tudta előre, mit hoz számára a jövő. Így nagyon sokáig velünk együtt bízhatott a gyógyulásban, még akkor is, amikor az életmentő kezelés megkezdődött és azzal együtt a kérlelhetetlen visszaszámlálás is. A küzdelem – ahogyan az olyan sokszor lenni szokott – azonban megint a betegség győzelmével végződött, és reménységünk most már csak a földöntúli létezés élő ember által meg nem ismerhető ígéretében lehet.
Bús Ágotával több éven keresztül volt alkalmam együtt dolgozni. Szeretetre méltó, komoly, de mindig jókedvű természete szinte predesztinálta a hivatalvezetői feladatkör betöltésére, ahol nagyon sok, különböző feladatkörű munkatárssal kellett egyidejűleg együtt dolgoznia és megtalálnia a megfelelő hangot. Hosszú egyetemi pályafutása eredményeképpen nagyon jól átlátta a felsőoktatási hierarchia minden szintjét, a kézbesítőktől az adminisztrátorokon át az egyetem felső vezetőinek szintjéig. Pontos és lelkiismeretes hozzáállása miatt a Rektori Hivatal munkája vezetése alatt mindig kifogástalanul működött. Hiánya mindannyiunk szívében nagyon komoly űrt hagy, amelyet nem lesz könnyű betölteni.
Seneca szavaival búcsúzom Bús Ágotától. „Semmi sem örökre a miénk: színpadunkat innen-onnan összeszedett kellékek díszítik, amelyek aztán tulajdonosaikhoz visszakerülnek; az egyiket még aznap, a másikat már másnap visszaadjuk, csak néhány marad ott az előadás végéig. Amiben élünk, nem a mi tulajdonunk: kölcsönbe kaptuk csupán. Kötelességünk kezünk ügyében tartanunk mindazt, amit bizonytalan időre kölcsönkaptunk, és zúgolódás nélkül vissza kell adnunk, ha felszólítanak: csak a legrosszabb adós szokott a hitelezőivel pörlekedni.”
Dr. Szél Ágoston
általános rektorhelyettes
A gyászjelentés ezen a linken olvasható.
