Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések (HAI – healthcare associated infections) az ötödik helyen szerepelnek az Egyesült Államokban a nem vírusok okozta halálokok között, megelőzve például az öngyilkosságot. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar és a Magyar Infekciókontroll Társaság által közöen rendezett „Jövővivő” tudományos ülés témája az ezen fertőzések megelőzését, felderítését szolgáló infekciókontroll, mely több tudományterületet ölel fel, közöttük a mikrobiológiát, mely a tudományos ülés központi témája.
Ha egy beteg orvoshoz megy, különböző ártalmak érhetik egyszerűen azért, mert aggódik egészségéért, nem a saját ágyában fekszik, stressz éri, a betegség csökkenti a védekezőképességét, esetleg védtelenné válik olyan baktériumokkal, kórokozókkal szemben, amelyek egészséges embert nem képesek megbetegíteni – emeli ki dr. Barcs
István, a SE Egészségtudományi Kar Epidemiológiai Tanszék megbízott tanszékvezetője, a tudományos ülés szervezője. De nem csak a beteg, a környezete is hordozhat fertőzést okozni képes mikroorganizmusokat. Ezért fontos, milyen baktériumok fordulnak elő például a lepedőn, az ágy lábán, a fonendoszkópon, az ápoló személyzet kezén, orrában – bárhol a közvetlen környezetben. Ezek, az egészségügyi intézményekbe behurcolt kórokozók által kialakított fertőzések jelentik a HAI második kategóriáját, a harmadikba pedig a fertőzött eszközökkel, nem kellően sterilezett anyagokkal, valódi műhibaként kiváltott fertőzések tartoznak.
A kórházhigiénés szűrővizsgálatok végzése, a kórokozók azonosítása klinikai mikrobiológiai laboratóriumokban folyik, ugyanott, ahol a betegekből vett mintákból végzett diagnosztikus vizsgálatok is. Folyamatos tenyésztéseket végezni, a nővéreket, orvosokat ellenőrizni, hogy hordoznak-e kórokozót: mindez mikrobiológiai feladat.
Magyarországon néhány évtizeddel ezelőtt minden kórház saját laboratóriummal rendelkezett, ahol a mikrobiológiai vizsgálatokat is helyben elvégezték. A klinikai és a járványügyi mikrobiológia elkülönült egymástól: A módszerek ugyan zömmel egyezőek voltak, de a szemlélet különbözött – folytatja dr. Barcs István. Míg az előzőben az eredmény gyorsasága volt a legfontosabb, az utóbbiban a vizsgálat tudományos igényességére törekedtek. A klinikai mikrobiológia idővel fokozatosan a kórházaktól távol került, kiszerveződött, előbb nagy centralizált laboratóriumokba, később laboratóriumi vállalatokba: ez pedig azzal jár, hogy sokszor nincs közvetlen kapcsolat, konzultációs lehetőség a kezelőorvos és a mikrobiológus között, ami hátráltatja a kórházi fertőzések megelőzését, felismerését is.
Az Egyesült Államokban az infekciókontroll kérdése évtizedek óta a figyelem középpontjában áll, itt az egyes klinikákon (természetesen profiluktól függően) a felismert kórházi fertőzések aránya 6-8%. Ez jelentheti körülbelül azt határt, azt az elérhető minimumot dr. Barcs István szerint, amelyeket a kórházi környezetbe kerülő beteg saját baktériumai okoznak. Az innfekciókontroll célja, hogy az összes fertőzés arányát ehhez közelítsük, a jéghegy minél nagyobb tömegét felismerve derítsünk fényt a fertőzésekre, azok forrására, és ezen keresztül előzzük meg azokat.
A tudományos ülésen résztvevők a szakma neves képviselőitől hallhattak előadásokat arról, hogyan épül be a klinikai mikrobiológia a megelőzést, az infekciókontroll napi kórházi gyakorlatába az antibiotikum stewardshipről, különböző fertőzésekről, járványügyi kihívásokról, sajátosságokról, és a zoonózisok jelentette állandó kihívásról.
SzZs
A Jövővivő Tudományos Ülés programja
