Expressing Ethics and Human Values in Innovative Health Care (XIV. International Intensive Course in Bioethics), Udine, 2011. július 11-22.
Azt hiszem szakmai szempontból az a felismerés tette üdítővé ezt a Bioetika Kurzust, hogy csak az válhat valóban sajáttá, amit begyakorlunk, illetve ami érzelmileg is érint. Ez volt az egyik szervező elve az udinei intenzív két hétnek, amely nem csak nevében volt sűrű: minden nap kilenctől hatig program és körülbelül minden második este éjszakába nyúló készülődés prezentációkra, fórumokra. Az alábbi sorokban az említett személyes érintettség és gyakorlás szempontjait kiemelve szeretném bemutatni, miként válhatott e sok munka izgalmassá és a júliusi Olaszország versenyképes alternatívájává számunkra.
Az egyes napok a bioetika szinte minden területét érintették az evolúció, genetika és születés kérdésköreitől az élet minőségének, illetve mennyiségének problémáin át az életvégi döntésekig. A tematikusan eltérő napok azonban szerkezetükben jelentősen hasonlítottak: állandó elemekként félórás előadások, kiscsoportos esetfeldolgozás, illetve prezentációkra alapuló fórumok építették fel őket.
Az első nap az etika alapjainak és az egyes kultúrák különbségeinek megismerése volt a cél. A továbbiakban a következő témák voltak napirenden:
- az élet evolúciója (Válás után a lefagyasztott embrió sorsáról ki rendelkezik? És mi a követendő eljárás, ha az anyának másként gyereke nem lehet?)
- életminőség és etika (Megengedhető-e a dopping használat a sportban?
Mi minősül doppingnak?) - környezet és etika (Az orvos feladata katasztrófák során, avagy utilitarizmus és deontológia feszültsége határhelyzetekben.)
- ökonómia és egészség (Egy halálraítélt kaphat-e szervátültetést?)
- bioetikai kérdések a gyerekgyógyászatban (Milyen és mennyi információt közöljünk egy gyerekkel betegségével kapcsolatban? Huntingtonos gyerek mikor ismerje meg saját diagnózisát? Obez gyerek betegek kiszakíthatók-e a rossz példát mutató családi környezetből?)
- bioetika a kutatásban (A „lehet” és a „szabad” kutatásetikája, avagy folytathatóak-e potenciálisan veszélyes kutatások? Pl. stroke után az agy egyes részeinek mikro chippel történő helyettesítése?)
- bioetika és az út vége (Engedélyezhető-e az eutanázia, ha igen milyen formában?)
A nap elején három-négy rövid előadásban került felvezetésre a kérdéses terület, jobbára klinikai és bioetikai szempontból egyaránt érintett szakemberek által. E kétórányi frontális tanítást kérdésekre és válaszokra fenntartott idő követte, amelynek során az előadók reagálhattak a diákok és kollégák észrevételeire.
A fórumok során, egy adott eset kapcsán felmerülő kérdésről tartott szavazást követően, a hallgatók két kisebb csoportja küzdött a közvélemény megváltoztatásáért. E viták valódi érdekessége abban állt, hogy a kérdésben elfoglalt állásponttól függetlenül, előzetes beosztás alapján került az Igen, illetve a Nem csapat kiválasztásra. Nem ritkán úgy ültek le a csoportok az előző esti felkészüléshez, hogy mélységesen elítélték az általuk védendő álláspontot, majd másnap – pár órányi töprengést és beszélgetést követően – érveltek mellette teljes meggyőződéssel. Izgalmas lehetőség szembesülni a ténnyel, hogy egy idegen, sőt taszító vélemény mellett is milyen erős érvek sorakoztathatók fel, illetve, hogy ezek komolyan vétele (már csak a belefektetett munka okán is) mennyire képes árnyalni korábbi elképzelésünket.
A délutánok fő elfoglaltságát a kiscsoportos esetmegbeszélések képezték, amelyek során konkrét klinikai szituációkban kellett döntéseket hozni, felmutatva a háttérben húzódó értékeket, majd beszámolni ezekről a teljes hallgatóság előtt.
Mindezen feladatok lehetővé, sőt szükségessé tették, hogy valóban közel engedjük az érintett kérdéseket, ezekről megalapozott véleményt formáljunk és igényesen érveljünk saját nézőpontunk mellett. Egyéni pozíciónk tisztázásán túlmenően azonban óriási lehetőség volt ez a hiteles odafigyelésre és párbeszédre is: megtapasztalni, hogy miként hangsúlyozódnak eltérően értékek és gondolatok Santiago de Chilében, Belgrádban, New Orleansban vagy éppen Nijmegenben.
A számtalan átbeszélt eset talán egyfajta látásmód alakítására is szolgált. A gyakorlás által, a rendre gyorsan feledésbe merülő elméletek mellett, fejleszthettük azon készségünket is, hogy konkrét helyzetekben felismerjük az eltérő döntési lehetőségeket, az azok hátterében meghúzódó értékeket. Sokszínű világunkban a legritkább esetben lehet megállapítani kívülről, hogy mi helyes, illetve helytelen, de reményeink szerint szituációk árnyaltabb elemzését követően a páciensekkel, hozzátartozókkal és kollégákkal folytatott párbeszédben nagyobb eséllyel juthatunk felelős döntésre.
A megszerzett szakmai ismeretek mellett számos nemzet fiatal orvosjelöltjeinek gondolkodásmódjába, valamint a fogadó ország hétköznapjaiba is bepillantást nyehettünk. Érkezésünk napján Padovába szerettük volna eljutni, de helyi vasutas sztrájk miatt Velencében tölthettünk egy kalandos napot. Kicsi a világ, évfolyamtársainkkal is találkoztunk a városnézés során. Természetesen a helyi specialitást, a pizzát is megkóstoltuk egy tradicionális étteremben. Velencébe a két hét során mégegyszer eljutottunk, méghozzá a Redentore ünnepekor, amikor egy színpompás velencei tüzijátéknak lehettünk szemtanui, nem is akárhonnan, a Sóhajok hídja mellől. A hangulat emelkedett volt, a helyiek táncoltak, énekeltek és ez magával ragadott, mi is belekerültünk a velencei forgatagba.
Udine, ahol időnk jelentős részét töltöttük egy hangulatos, észak-olaszországi város. Érkezésünk napján a még ébredező város csendes utcáit ismerhettük meg, hisz itt az élet inkább este indul meg, de semmi esetre sem reggel 10 előtt, főként nem reggel hatkor. Az utunk a főtér előtt vezetett, 
amelyre a magasból egy vár vigyázott. Innen mint később kiderült, csodálatos kilátás nyílt mind a városra, mindpedig a környező vidékre és hegyekre, sőt szállásunkra is. A két hét során Udine belvárosában voltunk elszállásolva egy gyönyörű kolostorból átalakított kollégiumban, két személyes szobákban. A szervezők arra is ügyeltek, hogy azonos országból érkezettek ne kerüljenek egy szobába, így rögtön rákényszerültünk az ismerkedésre. Az étkezésre is nagyon odafigyeltek, változatos nemzeti ételek sora várt minket, a tenger gyülmölcseitől a tésztákig, minden mi szem-szájnak ingere, szerepelt a menüben.
Az összeszokást különféle szervezett programokkal, feladatokkal segítették.Többek között volt pizzaest, az első héten koncertet tartottak számunkra a hajdani kolostor templomában. A hely hangulatához és akusztikájához illő Mozart és Verdi darabok sorakoztak a repertoárban.
A legenda szerint az egykor Cassanova lakhelyéül is szolgáló spessai kastélyt is felkerestük, ahol „embertpróbáló“ borkostolás volt a feladatunk. A szervezők gondoskodtak róla, hogy a szoros szakmai program melletti kevés szabadidőnket is hasznosan és érdekesen tölthessük.
A két hét alatt a csapat nagyon összerázódott, nemzetközi barátságok alakultak ki. Valóban elmondhatjuk, hogy gazdagabban, új látásmóddal érkeztünk haza.
Nagy Zoltán ÁOK VI. éves hallgató és Perczel Kristóf ÁOK VI. éves hallgató
