Miközben a kutatás résztvevője EEG-sapkával a fején feladatokat old meg, az elektródák elvezetik az agyában keletkező jeleket, amelyeket a számítógép megjelenít. Az idegsejtek úgynevezett bioelektromos jelek segítségével kommunikálnak egymással és szerveződnek. Ezek apró elektromos kisülések, ezeket méri a készülék ezredmásodperces pontossággal megragadva az idegrendszeri folyamatok lényegét.
Október 10-e a lelki egészség világnapja, melynek célja a figyelemfelkeltés, a pszichiátriai betegségekkel élőkhöz kapcsolódó előítéletek elleni harc. A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika EEG-vel kapcsolatos kutatásai a pszichés működés élettani hátterét vizsgálják, ezzel hosszútávon a hasonló problémákkal küzdőkön segítenek.
Bár az EEG története mintegy nyolcvan éve kezdődött, a fejlesztés akkor még nem volt alkalmas a pszichiátriai betegségek vizsgálatára. A 30-as években dr. Hans Berger végezte az első EEG-mérést, először egyetlen elektróda segítségével. Már ekkor kiderült, hogy
bizonyos neurológiai problémákat jellegzetes agyi jelek kísérnek, de a pszichiátriai betegségek EEG-jellemzőinél csak finom eltéréseket találtak. Bár húsz évvel később már 16, majd 32 elektródát tettek a fejbőrre, ebből sem tudtak pontosan következtetni, mi is zajlik az agy mélyében és pontosan hol is találhatóak agy felszínéről elvezetett bioelektromos jelek forrásai. Dr. Czobor Pál, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika docense szerint ennek az úgynevezett forrás-lokalizációs problémának a vonatkozásában az EEG vizsgálatokat egy körbemikrofonozott szobához lehetne hasonlítani, ahol hatalmas, sok-résztvevős parti zajlik. A feladat kizárólag a mikrofonok segítségével kideríteni, hogy a sokaságban ki miről beszél, és pontosan hol áll eközben. Mára kidolgoztak egy olyan módszert, amellyel lehet visszafelé következtetni, azaz agyi jelek forrásait térben azonosítani, de ehhez nagyszámú, például 128 érzékelő és hatalmas számítástechnikai háttér kell.
A módszernek a többi képalkotó eljárással szemben nagy előnye, hogy ezredmásodperces felbontásban képes mérni az agy tevékenységét. Erre azért van szükség, mert az agyi folyamatok nagyon rövid idő alatt zajlanak le, gondoljunk csak arra hogy például egy felvillanó féklámpa megpillantása és az autó fékjének megnyomása között optimális esetben kevesebb mint 200 ezredmásodperc idő telik el.
A Semmelweis Egyetemen a skizofréniával és a felnőttkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral (ADHD) kapcsolatos EEG-kutatásokat végeznek a szakemberek olyan módszerekkel, amelyeket később a mindennapi klinikai gyakorlatban is lehet majd használni.
Az ADHD jellemző tulajdonsága az impulzivitás, ezért egyik teszt során érzelmeket kifejező képeket vetítenek az alanyoknak. Feladatuk, hogy ha a vetített kép az előzőtől különbözik, nyomjanak meg egy gombot, amennyiben azonos, akkor várjanak. Egy ilyen egyszerű helyzetben az egészséges emberek átlagosan minden ötödik esetben hibáznak, míg a figyelemhiányos hiperaktivitásban szenvedők akár hetven százalékát is elronthatják a válasznak. Dr. Papp Szilvia, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika munkatársa elmondta, hogy bár az eredmény ismert tünet, a vizsgálat célja felmérni, hogy hibázás közben pontosan milyen agyi folyamatok mennek végbe, ennek segítségével biomarkereket azonosítani és megkönnyíteni a diagnosztizálást.
A skizofréniával kapcsolatban a kutatók az ingerek feldolgozásával, az agy mindennapi működésével kapcsolatos eltérésekről gyűjtöttek információt. Egy a klinika munkatársainak részvételével folyó, most befejezett nemzetközi vizsgálatban például kiderült, hogy míg az egészséges emberek 35-40 ezredmásodperc alatt különbséget tudnak tenni a pozitív és negatív érzelmi töltést hordozó képek között, a pszichopaták, az erőszakos magatartást mutató skizofrén betegek agyában több mint kétszer annyi idő alatt alakul ki egyáltalán bármiféle válasz, kevésbé jól, és nem ugyanabban az agyi struktúrában reagálnak.
A pszichiátriában a mai napig főként megfigyelések alapján állítják fel a diagnózist, kevés objektív, kvantitatív méréseken alapuló diagnosztikai módszer van. – Folytatja dr. Czobor Pál. A betegeket jelenleg bizonyos tünetek megléte alapján tudják kategóriákba, altípusokba sorolni, de az elektrofiziológiai és képalkotó vizsgálatok segítségével a genetikával kombinálva valószínűleg objektív diagnosztikai rendszert lehet majd felállítani, és a most még a kutatásban használt módszereket a klinikai gyakorlatba is át lehet ültetni. Emellett a modern kvantitatív EEG tomográfiás vizsgálatok segítségével követni lehet majd a gyógyszerek hatását is. Vannak betegségek, ahol csak hetek múlva derül ki, reagál-e a páciens egy bizonyos gyógyszerre, mert a terápiás válasz nagyon lassan fejlődik ki, de az agy bioelektromos tulajdonságait vizsgálva talán már az első dózis után meg lehet majd állapítani, hatásos-e a kezelés – vetíti előre dr. Czobor Pál.
Mindezek mellett az új eljárások lehetővé teszik olyan betegségek korai felismerését is, mint az időskori demenciák, szellemi leépülések, vagy az Alzheimer-kór, hiszen ezeknek nagyon jellegzetes EEG vonásaik vannak, melyekkel még azelőtt észre lehet venni a betegséget, mielőtt annak klinikai tünetei lennének.
SzZs
