Hogyan lehet biológiai profilt alkotni a csontmaradványokból – vagyis hogyan dolgozik a magyar dr. Csont? Milyen egy igazi boncterem? Ezekre a kérdésekre Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében kaphattak választ az érdeklődök a Kutatók Éjszakáján.
A feladat nem volt egyszerű: a program részt vevői kaptak egy rendőrségi végzést igazságügyi orvosszakértő kirendeléséről, amelyből részletesen kiderült, hogy a holttestet merrefelé találták meg, milyen körülmények közt, milyen ruha volt rajta és mi a nyomozók gyanúja a halálesettel kapcsolatban.
A boncterembe lépők két csontvázat találtak az asztalokon és rá kellett jönniük, hogy összepárosítható-e bármelyikkel a végzésben leírt eset. Vagyis biológiai profilt alkottak csontmaradványok alapján, azaz gyakorlati szempontból mutatták be a klasszikus személyazonosítás lépéseit.
A boncterem látogatói testközelből, saját érzékszerveikkel tapasztalhatták meg az igazságügyi antropológia mindennapjait.
Dr. Magyar Lóránt Gergely, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet igazságügyi orvosszakértője arról beszélt, hogy az amerikai sorozatok kevéssé hasonlítanak a munkájukra. Szerinte semmilyen modern gép nem helyettesíti az érzékelést: a tapintást és a szaglást. Van úgy, hogy kollégáival együtt akár öt asztalon is boncolnak és mindenkinek, így neki is megvan a kedvenc helye, ahol dolgozni szeret.
Az asztalon koponyák sorakoznak. Ez is a feladatok közé tartozik: meg lehet tippelni, hogy melyik női, melyik férfi és nagyjából hány évesek. Ezen kívül mindenféle csontok is vannak, köztük egy fura, kisméretű, láthatóan állati koponya, amit az egyik kollégájától kapott. Amikor kecskére tippelünk, dr. Magyar Lóránt Gergely mosolyogva azt mondja: már többször megkérdezték tőle, hogy ez ember maradványa-e, ilyenkor azt szokta válaszolni, hogy ördögé.
Az igazságügyi orvosszakértő így jellemezte önmagát és a munkáját: „Megfogantatásom után kilenc hónappal születtem természetesen! Már az anyaméhben gondjaim voltak csontosodási magjaimmal, ennek ellenére sikeresen úrrá lettem rajtuk. Bölcsődés koromban irtóztam a rántott csirkecombtól, sült oldalastól a lazán rögzülő nyákos porcogók miatt, ezért – sztár-celeb – gyermekpszichológusom azt javasolta: ne foglalkozz a porccal! Láss a porc mögé! Lásd az élet egyetlen, valódi értelmét! Így vettem észre, hogy minden porc mögött van egy csont… és tényleg megtaláltam életem értelmét.”
T-Sz. Sz.
