Fájó veszteség érte a magyar orvostársadalmat, különösen a nőorvosokat, mert a magyar nőorvosok egyik kiemelkedő alakja dr. Zsolnai Béla egyetemi tanár 83 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. 53 évet dolgozott a II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán.
1928. április 26-án született egy borsodi kis faluban, Zilizben. Tanulmányait a Miskolci Református Révai József Gimnáziumban, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen folytatta. 1954-ben szerzett orvosi diplomát. 5 évig dolgozott a Debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. 1957-ben szerzett szakképesítést, majd 1958-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Női Klinikájára került. 1965-66-ban Svájcban a Baseli Szülészeti Nőgyógyászati Klinikán egyéves tanulmányúton vett részt, ahol mind klinikai, mind tudományos munkát végezhetett. Ebben az időben tudományos érdeklődése a terhességi toxaemia felé irányult. 1969-ben védte meg kandidátusi értekezését, amely a méhlepény egyes enzimjeinek vizsgálatával foglalkozott. 1979-ben a II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika tanszékvezetői egyetemi tanárrá nevezték ki. Ezt megelőzően a Központi Állami Kórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztálya szakmai felügyeletét is ellátta 2 és fél évig.
Az igényes klinikai munka, az oktatás, a gyógyítás és a műtéti tevékenység mellett elmélyült tudományos munkát végzett, amely kiterjedt a szülészet- nőgyógyászat csaknem minden fontosabb témakörére. Több mint 220 tudományos közleménye jelent meg, nagyobb részt német vagy angol nyelven. 18 könyvrészletet írt. Főképpen az idő előtti fájástevékenység okainak, a koraszülés megelőzésének, a beta-receptorstimuláló anyagok hatásmechanizmusának, placentáris transzportjának, magzati és anyai hatásainak, valamint a terhesség alatti surfactant szintézis-fokozás lehetőségeinek vizsgálatával foglalkozott. E témakörből írt disszertációjával lett a Magyar Tudományos Akadémia doktora 1985-ben.
Zsolnai professzor szoros tudományos együttműködést épített ki több hazai és külföldi, elméleti és klinikai intézettel. 15 évig volt a Klinika vezetője, ez idő alatt 2 MTA doktori értekezés és 20 kandidátusi értekezés került megvédésre. Gyümölcsöző, közös publikációkban is megnyilvánuló együttműködést alakított ki a Bayreuthi, a Baseli, a Mainzi, az Erlangeni, a St. Galleni, a Helsinki, a Drezdai, a Varsói, a St. Louisi és a Washingtoni klinikával.
Zsolnai professzort 1979-ben a Klinika vezetése mellett az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet főigazgató főorvosává és a Szakmai Kollégium elnökévé is kinevezték. Közel 10 évig irányította az országos intézet munkáját. Ilyen formán meghatározó szerepet játszott a szakmai irányelvek kidolgozásában, a szakterületünket átfogó szervezőmunkában és a magyarországi anyai halálesetek elemzésében, amelyeket 1978-1987 között minden évben közzétett.
Zsolnai professzor számos hazai és külföldi tudományos társaság tagja, illetve vezetőségi tagja, valamint folyóirat szerkesztőségi tagja volt. Ezek közül kiemelendő az European Society for Clinical Investigation és az Internationale Forschungsgesellschaft der Gestose társaságok.
Tagja volt 1980-tól egy cikluson át az MTA Orvosi Osztálya Tanácskozási Jogú Testületének, és több éven keresztül az Egészségügyi Tudományos Tanács ügyvezető elnökségének. Éveken keresztül részt vett az International Planned Parenthood Federation Európai Régió testületének munkájában. Hosszú éveken át a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság elnöke volt, majd tiszteletbeli elnöke lett. E testülettől Tauffer emlékérmet kapott. Több évtizedes kiemelkedő és áldozatos munkája elismeréseként 2003-ban pedig Tauffer díj kitüntetésben is részesült.
1994-ig vezette a II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát. Nyugdíjba vonulását követően tanácsadóként, majd az utóbbi években önkéntes segítőként támogatta a Klinika oktató- és gyógyító tevékenységét.
Tanítványaiból többen lettek a szakma vezető munkatársai, professzorok, intézetigazgatók és fővárosi főorvosok. A saját tudományos és klinikai pályafutásom elindítása is dr. Zsolnai Béla, az akkori adjunktus nevéhez kötődik. 2009-ben az életútjával kapcsolatban ezt írta le: „A mai szülész generációnak nem szabad elfelejteni, hogy a szülész-nőorvosi szakma nem elsősorban karrierépítést, megélhetést kell, hogy jelentsen, hanem hivatást, amelyet csak kellő alázattal és becsülettel szabad művelni.”
Dr. Pajor Attila
egyetemi tanár, igazgató
II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
