†
A Magyar Tudományos Akadémia, a Semmelweis Egyetem, a Család
mély fájdalommal tudatja, hogy
Romics László, az MTA rendes tagja
a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának volt elnöke, a Semmelweis Egyetem volt rektora, a Magyar Orvostársaságok és
Egyesületek Szövetségének volt elnöke, a Kútvölgyi Klinikai Tömb volt főigazgatója, a Belgyógyászati Szakmai Kollégium volt elnöke, a Szakmai Kollégiumok
Elnökei vezető testületének volt elnöke, a Magyar Belgyógyász Társaság elnökségi tagja, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségének tagja, a Magyar
Atherosclerosis Társaság örökös elnöke, a Magyar Diabetes Társaság volt elnökségi tagja, a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság Orvostudományi
Albizottságának tagja, Kiváló Orvos (1981), Markusovszky Lajos-emlékérem (1992), Magyar Imre-emlékérem (1993), Gerő Sándor-emlékérem (1995),
Tangl Ferenc-emlékérem (1996), Szent-Györgyi Albert-díj (1999), Pázmány Péter felsőoktatási díj (2001, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány),
Semmelweis Ignác-emlékérem és -díj (2002), Batthyány-Strattmann László-díj (2003), Széchenyi-díj (2005), Genersich-díj (2008) kitüntetettje
2011. július 30-án életének 75. évében elhunyt.
Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar orvostársadalmat, az orvosképzést, a továbbképzést. A kitűnő belgyógyász professzort, a kiemelkedő tudóst,
az emberségben felülmúlhatatlan orvost szívünkben örökre megőrizzük.
Búcsúzik tőle felesége, fia és családja, keresztfia és családja, testvérei, rokonai, tanítványai és munkatársai
Hamvasztás előtti búcsúztatása a római katolikus egyház szertartása szerint
2011. augusztus 16-án 14.15 órakor, a Farkasréti temető Makovecz-termében lesz
(Budapest, XII., Németvölgyi út 99.).
Engesztelő szentmisét a Szent István-bazilikában 2011. augusztus 17-én 19 órakor tart a család
(Budapest, V., Szent István tér)
Megrendülve búcsúzunk volt rektorunktól, Romics László professzortól
Romics László emeritus belgyógyász professzor, akadémikus 1936-ban született Érden. 1955-ben érettségizett a Budapesti József Attila Gimnáziumban és 1962-ben szerzett orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Első munkahelye a Budapesti Orvostudományi Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinikája volt, ahova néhány éves, az Országos Rheumatológiai és Fizioterápiás Intézetben töltött osztályvezetői, illetve főigazgató-helyettesi tevékenységet követően 1985-ben mint a tanszék vezetője tért vissza. Számos egyetemi funkciót töltött be, 1996-1999 között az egyetem rektora volt. 1995-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává és 2005-től napjainkig, két perióduson keresztül az Orvosi Osztály elnöke volt. Betöltötte a Magyar Belgyógyász Társaság, a Magyar Atherosclerosis Társaság és a MOTESZ elnöki funkcióit is és aktívan részt vett a Magyar Diabetes Társaság elnökségének munkájában. A hazai orvosi tevékenységért adományozható legmagasabb kitüntetéseket nyerte el és 2005-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.
Romics László professzor a magyar klinikai tudományok, azon belül a belgyógyászat kimagasló egyénisége. Azok közé a nagy, klasszikusan gondolkodó orvosok közé tartozott, akik legfontosabbnak a belgyógyászati szemléletet tekintették és tanítványait is erre tanította. Tudta, tisztában volt vele, hogy a belgyógyászat szubdiszciplinákban fejlődik tovább, de az általános, integratív belgyógyászati gondolkodást mindennél előbbre helyezte.
Tudományos munkássága korai szakaszában a B12 vitamin felszívódásával kapcsolatos tanulmányokat folytatott és eredményeiről nemzetközileg is magasra értékelt folyóiratokban számolt be. A szakvizsga megszerzését követően Gerő Sándor professzor biztatására az atherosclerosis kialakulásában döntő szerepet játszó hyperlipidaemiák kutatásával kezdett foglalkozni. A magyar klinikai lipidológia megalapítója, nemzetközileg is ismert és elismert metodikákat fejlesztett ki, hírnevet szerezve ebben a tudományterületben hazánknak és egyetemünknek. 1974-ben hazánkban elsőként szervezett lipidológiai ambuláns ellátást, mely napjainkban az ország egész területén működő szakmai profil, illetve szolgáltatás. Elsőként végzett alapvető megfigyeléseket a vérzsír szint emelkedés kórélettani mechanizmusaival kapcsolatban, ma azt mondanánk, hogy a metabolikus syndroma pathomechanizmusának felismerésében játszott jelentős szerepet. Mikrocirkulációs zavarokban igazolta a vérzsírok szerepét. 
Kimagasló kutatói és gyógyító tevékenysége mellett iskolateremtő egyénisége egy egész orvosgeneráció szakmai fejlődését segítette. Tanítványait invenciózus tudományos gondolkodásra oktatta és az első lépésektől kezdve gondosan, nagy türelemmel segítette kutatói fejlődésüket. Rendkívül fontosnak tartotta a külföldi tapasztalatszerzést és bár sajnos számára nem adatott meg hosszabb külföldi tanulmányút, biztatására és segítségével tanítványai már neves külhoni anyagcsere centrumokban végeztek nemzetközileg is elismert kutatási feladatokat. Hangsúlyozta, hogy az egyetemi klinika egy olyan képzőhely, ahonnan az ország vezető belgyógyászai kerülnek ki, akik nemcsak a betegellátásban, hanem az oktatásban és kutatásban is magas színvonalú munkát végeznek. Tanítványai tucatjai szereztek témavezetésével, illetve támogatásával tudományos minősítést.
Már fiatal tanársegédként az Egyetemi Tanács választott tagjaként részt vállalt az egyetem vezetésében. A 90-es években előbb rektorhelyettesként, majd rektorként a rendszerváltást követő nehéz időkben, az egyetemi integráció folyamatában hozzájárult az egyetem hírnevének és stabilitásának megőrzésében és megerősítésében. Ennek egyik mozzanata volt az Oktatókórház integrációja és a Kútvölgyi Klinikai Tömb létrehozása, melyet főigazgatóként vezetett nyugdíjazásáig.
Nemzetközileg is elismert szakmai munkássága klasszikus műveltséggel párosult. Szinte történészi ismeretanyaggal és szemlélettel elemezte a világ és emberiség helyzetét, nekünk, tanítványainak példát mutatva a józan, bölcsen mérlegelő, humánus gondolkodásmódról. Szenvedélyesen vitatkozott, nem tűrte el a hatalmi arroganciát és igazságérzete védelmet jelentett a jogtalanul támadottak számára.
Hosszan tartó szenvedése során emberi méltóságból olyan példát állított elénk, tanítványai elé, amely előtt mindenkinek fejet kell hajtania. Kedvességét, bölcs tanácsait élete utolsó pillanatáig megosztotta velünk.
Prof.Dr. Karádi István
