Dr. Kopper László rektorhelyettes úr 2004. szeptember 4-én elmondott ünnepi tanévnyitó beszéde megtekinthető itt
Tisztelt Kollégák, Tisztelt Hallgatók, Kedves Vendégeink!
Amikor kis srác voltam a szeptember eljövetelét vegyes érzésekkel fogadtam. Sajnáltam a múló nyarat, a tovatÚnő napot, a Balatont, a kalandozásokat, de amikor a füzeteket kötöttük, és ragasztottuk a cimkéket, mert az iskolakezdés ott volt a küszöbön, elfogott a kiváncsiság, az újvárás izgalma. Most sincs másként. Szeptember zárja le igazán a tanévet és nyitja meg a következőt. Ilyenkor mindannyian egy kicsit visszanézünk, mi történt velünk idáig, de előre is, letisztult tervekkel vagy még fésületlen gondolatokkal.
Egy évvel ezelőtt az Egyetem új korszakát nyitó szeptemberi köszöntőjét így fejezte be a rektor: „Maradandót csak úgy alkothatunk, ha megőrizzük értékeinket, ha merünk álmodni és van víziónk a jövőről, és ha összefogunk, amennyiben erre képesek vagyunk, akkor nem marad el a siker.”
Az év elteltével megkérdezhetjük magunktól: sikerült-e valóra váltani elképzeléseinket, jobb lett-e az Egyetem? És azt is, hogy milyen útravalóval vághatunk neki az új tanévnek?
Gondolom, senkit nem kell meggyőzni arról, hogy az elmúlt hónapok nem teltek eseménytelenül. Sem Egyetemen belül, sem azon kívül. Az a közösen vállalt stratégiai cél, hogy a Semmelweis Egyetem korszerÚsödve, piacvezető szerepet érjen el az európai régióban, intézkedések sorozatát, lépésről lépésre történő előrehaladást igényelt és igényel ma is.
Az oktatást illetően az egyik legörvendetesebb hír a felvételre jelentkezők számának növekedése volt. Ebben biztos szerepet játszott a kémia, mint felvételi tárgy bevezetése, de a külföldiek érdeklődése mögött mindenképpen az oktatás színvonalának és diplomáinknak elismerését kell feltételezni. Egyébként a mi Egyetemünkön tanul az ország külföldi hallgatóinak harmada. Bolognához kapcsolódik a többszintÚ oktatási rendszer kialakítása, amely megfelelő területeken – elsősorban a TF-en és a Főiskolai Karon – már a tervezés fázisán is túljutott. Megjelent az a kormányzati szándék, hogy a felsőoktatás számára új típusú szerkezetet és szabályozást alakítson ki. A kodifikálás stádiumában levő anyag még mindig erős kritika tárgya. Jelentős együttgondolkodás kell ahhoz, hogy száz évek értékeit képviselő és őrző felsőoktatást olyan törvény támogasson, amely valóban a versenyképességet és a minőséget tÚzi a zászlajára. Ennek az országnak egyik legnagyobb kincsét a szürkeállománya jelenti. Ez pedig az oktatásban, kiváltképpen a felsőoktatásban válik olyanná, hogy a fennmaradás és a haladás záloga legyen. Ezt veszélyeztetheti ha a változtatás mögött pillanatnyi politikai érdekharcok és nem hosszú távra gondolkodó kiérlelt koncepció áll. Fontos, hogy a felsőoktatásban emelkedjen az állami támogatás, ezt a magántőke – a nagy állami egyetemeken – csak jól meghatározott feltételek mellett és arányokban egészítheti ki. Jelentős lépés annak felismerése, hogy ez az anyagi forrás elsősorban az oktatási és kutatási infrastruktúra javításával hasznosulhat a felsőoktatásban. Az Egyetem Beruházási Tervének megfelelően idén elkészült a Főiskolai Kar Vas utcai rezidenciája, amely példa értékÚ a kari szakmai és területi integrációk sorában. Bár a megvalósítás nem volt problémamentes, a végeredmény mindenképpen dicséretes, sokaknak, főleg a Kar vezetőinek áldozatos munkáját és állandó odafigyelését tükrözi. Az Oktatásügyi miniszter és a rektor az első félévben megállapodást kötött egy új Oktatási Központ és a Fogorvostudományi Központ létrehozására. A tervek elkészültek, a közbeszerzési pályáztatás folyamatban van. Az elkövetkezendő néhány hónap dönti el, hogy az álomnak is beillő elképzelések valóra válthatók-e. Ebbe a sorba tartozik a hét elején aláírt pályázat a Nagyvárad-téri Elméleti Tömb rekonstrukciójára és az új kollégium építésének terve a Zágrábi úton. Ezek a beruházások összességükben megközelítik a 20 milliárd forintot. A megvalósuláshoz természetesen elengedhetetlen az állam anyagi fedezetre vonatkozó garanciája, de legalább ilyen fontos az Egyetem igen jelentős hozzájárulása.
A kutatás ezen az Egyetemen elsősorban a kutatólaborok, a tudományos mÚhelyek programjain keresztül valósul meg. A tudományos teljesítményeket mérő adatok arra utalnak, hogy publikációs aktivitásunk – különösen, ha ezt az anyagi támogatás nagyságára vetítjük – európai mércével mérve is elismerésreméltó. Nem illúzió tehát az a törekvés, hogy az Egyetem regionális tudásközpontként határozza meg magát, és teremtse meg ehhez a megfelelő infrastruktúrát. Az elképzelések az alapkutatásból kiinduló, arra alapozott fejlesztési hálózat vagy innovációs központ létrehozását célozzák, amelyben olyan kíváló partnerek együttmÚködésére számíthatunk, mint a KOKI, a Richter és az egyik társegyetem Informatikai Kara. Jó példa itt is áll előttünk, hiszen az év innovációs nagydíját egyetemi kollégánk, Molnár Béla vette át a parlamentben. Reméljük, hogy egy ilyen kutatási-fejlesztési infrastruktúra megfelelő lehetőséget biztosít sok fiatal kutató számára ahhoz, hogy ötleteiket kipróbálhassák, megvalósítsák.
A betegellátás Egyetemünk integráns, egyben az ország egészségügyi aktivitásának meghatározó része. Mi vagyunk a legnagyobb kórház, itt mÚködik a legtöbb diszciplina, az alapellátástól a legmagasabb szintig. Nem hiszem, hogy ezen a téren szakmai kompetenciánkat bárki megkérdőjelezheti. A jelen külső és belső problémáinak gyökere a finanszírozás. A belső kérdések tisztázása elindult, általánosságban javult a kódolás, és mikroszkóp alá kerültek azok az egységek, ahol a pénzügyi egyensúly leginkább megbillent. Az igen aprólékos analízis intézkedési tervet eredményezett a Kútvölgyi Klinikai Tömbnél, és hasonló csomag várható néhány nagyobb klinika esetében. A változások alapos elemzésen alapuló döntéssorozatot igényelnek. Ehhez pedig a jelenleginél jóval hatékonyabb informatikai rendszerre van szükség, amely hálószerÚen lefedi az összes egyetemi aktivitást. Az informatikai tenderre érkezett ajánlatok értékelése tárgyalási fázisban van, és a szerződéskötés még ebben a hónapban várható. Természetesen a terveket, csakúgy, mint a mindennapokat, döntően befolyásolja az egész egészségügy finanszírozása. A közeljövőt tekintve ez pedig összefügg az egészségügy reformjával, ami a politikai céltáblák középpontjában áll. Nehéz megjósolni a jelenlegi tervezetek sorsát, de az elengedhetetlen, hogy ebben az újrafogalmazott rendszerben az egészségügyi képzésben és ellátásban részt vevő egyetemek, karok vagy centrumok kulcsszerepet kapjanak. Az irányításban éppúgy, mint a szolgáltatásban.
Tudjuk, hogy az érdekek sokfélék, de ahhoz, hogy célunkat elérjük, össze kell fognunk. Jelenthet ez gyógyszer-, mÚszer-, eszközbeszerzési vagy bármilyen hasonló kérdést. Ne kerüljenek előtérbe a partikuláris szempontok, mert ezzel csak azokat támogatjuk, akik örömmel látják, ha összegyetemi érdekeinket nem tudjuk érvényre juttatni. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az egyéni kezdeményezéseket el kell felejteni. Egyáltalán nem, sőt. A továbblépés kulcsa ismét a kölcsönös bizalom, a megfelelő információáramlás, jól átgondolt akciók sorozata. Ez történhet egyetemi zászló alatt, de nagyobb vagy kisebb egységek irányításával is, adott feladattól függően. A lényeg az, hogy mindenhol, ahol erre lehetőség nyílik, használjuk ki az Egyetemnek a nagyságából és a szakmai súlyából származó érdekérvényesítő erejét. Mindez triviálisnak tÚnik, de akik elég régen koptatják az egyetem folyosóit, tudják, hogy nem szükségképpen az.
Az egyetemi funkciók nem teljesíthetők professzionális menedzsment nélkül. Egy éve indult el az a folyamat, amely a gazdasági-mÚszaki igazgatóság karcsúsítását, hatékonyabb mÚködését tÚzte ki célul. Olyan költségvetést fogadott el az Egyetemi Tanács, amely nem kisebb célt tÚzött maga elé, mint azt, hogy megállítsa az Egyetem likviditásának romlását, anyagi helyzetét konszolidálja, sőt gazdálkodását növekedési pályára állítsa korszerÚ üzemgazdasági módszerekkel. Ez a törekvés, és az, hogy pénzügyeink konzekvensek és átláthatóak legyenek, igen nehéz és a jelek szerint egyre nehezebb külső körülmények között már sikereket mondhat magáénak. Csökkent az adósságállomány, gyakorlatilag nincsenek 60 napon túli kifizetetlen számlák, annak ellenére, hogy a múlt tanévben közel fél milliárd forint extra elvonást kellett kezelnünk. Biztos, hogy a jövő évi állami költségvetésből nem várható az ideinél nagyobb támogatás, romlik mind a felsőoktatás, mind az egészségügy finanszírozottsága. Mindezek ellenére az Egyetemen a nagyobb rend sok eleme kezd a helyére kerülni. A közelmúlt fontosabb gazdasági eseményei közé sorolható az ajánlattevési fázisban levő energiatender, a közbeszerzés és a kontrolling adminisztratív hátterének megteremtése, ingatlanjaink piacra vitele, és a bevétel visszaforgatása beruházási vagy felújítási célokra. Itt kell elismeréssel szólni azokról a nem központi törekvésekről is, amelyek különböző szinteken extra forrásokat vonnak be a mÚködés korszerÚsítésébe, alapítványok vagy pályázatok révén. Utóbbiak, a pályázatok, egyre nagyobb szerepet kapnak tevékenységeink támogatásában, erre fel kell készülni, ez a tény hívta életre az egyre hatékonyabban mÚködő Pályázati Irodát.
Sok mindent nem említettem, pedig említenem kellene a megújult honlapot, az új egyetemi arculatot, az éledő Semmelweis Kiadót, bel- és külföldi kapcsolatainkat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy helyünket elvárásainknak megfelelően foglaljuk el a hazai és a nemzetközi felsőoktatásban. Külön öröm számomra a Pázmány Péter Tudományegyetem jogutódjaiból alakult „Béta-kör”, amely a hagyományokra építve szolgálja összetartozásunkat.
A tanévkezdés sok mindenről szólhat, de a főszereplők a hallgatók, elsősorban az elsőévesek, akiket külön is sok szeretettel üdvözlök. Néhányukkal találkoztam már a gólyatáborban, amely igazán szép példáját mutatta a valódi integrációnak, hiszen az összes kar gólyái együtt ismerkedtek a rájuk váró feladatokkal és a környezettel. Örülök, hogy az Egyetem polgáraivá váltatok, kívánom, érezzétek jól magukat, és legyetek mindig büszkék arra, hogy a Semmelweis Egyetem padjait koptattátok. Tegyétek a mércéteket magatokkal szemben egyre magasabbra. A dopping ne a vizsga legyen, hanem az elkötelezettség, az eltökéltség, hogy nem jó, hanem kiváló szakemberként akarjátok gyakorolni hivatásotokat. Tanuljatok meg tanulni, ez a képesség egész életetekben meghatározó lesz. Henry Ford, az autókirály azt mondta: „Bárki, aki felhagy a tanulással, az öreg: legyen húsz- vagy nyolcvanéves. Aki viszont mindig tanul, az fiatal marad. Az életben a legnagyobb dolog frissen tartani az elmét.” Hadd tegyem ehhez hozzá Goethe sorait: „…tanulni nemcsak komolyan és szorgalmasan kell, hanem vidáman és szabadon szárnyaló szellemmel.” És egy saját megjegyzés: ne csak a szellemmel törődjetek, a fizikai fittség legalább ilyen fontos. Kérem, fogadjátok meg ezeket a tanácsokat.
A ma egyeteme állandóan változik. A tradicionális értékek és tudás mellett mÚködik az infosztráda, gének ezreivel kell barátságot kötnünk, megismerni titkaikat, felhasználni őket egészségünk megőrzésében, betegségek gyógyításában. Mindez fantasztikus lehetőségeket teremt, együtt a megoldandó problémákkal, morális és jogi kérdésekkel. Churchill kicsit szkeptikusan így vélekedett: „A tudomány óriási hatalmat ad az embereknek, és ugyanakkor megteremtette azokat a körülményeket, amelyek messze meghaladják értelmét, és egyre kevésbé kontrollálható általa.” Bízom benne, hogy az új generáció túl tud lépni ezen a dilemmán, megtanulja szabályozni az új eredmények által felszabadított energiákat. Új oktatási környezet alakul ki, európai léptékkel, ehhez korszerÚ infrastruktúra kell, amiről már szóltam. Ma már az internet is munkaeszköz. Itt, az egyetemen a hallgatókat támogatja többek között az élethosszig tartó e-mail lehetősége, és a mobilkommunikáció egyetemi kedvezményei.
És egy utolsó kérés . Soha ne felejtsétek, hogy nem egyszerÚen szakmátok kiemelkedő mÚvelőjévé kell válnotok, hanem az ország jövőjét meghatározó értelmiségivé is. Mindehhez az Egyetem megpróbál segítséget nyújtani, éljetek vele, legyetek aktív részesei, alakítói saját életeteknek.
Tisztelt kollégák, tisztelt hallgatók, kedves vendégeink!
Az előttünk álló tanév a 236. Ez a folytonosság ékes bizonyítéka annak, hogy a Semmelweis Egyetem, ahogy elődeink is, képes túlélni politikai hullámveréseket, gazdasági kríziseket, képes megújulni, és folytatni azt a hagyományt, amely intézményünket világhírÚvé tette. A folytatáshoz kell bölcsesség, hit, összefogás, és mindenek előtt magas színvonalú szakmai munka. Beleértve oktatókat, hallgatókat, az egyetem minden polgárát.
Az Egyetem történelemkönyvébe 235 oldalt már teleírtak, ránk vár a következő oldal. Úgy éljük és úgy írjuk napjainkat, hogy utódaink, ha olvassák, elismeréssel hajtsanak fejet: ez igen, így kell ezt csinálni. Ehhez kívánok sok sikert mindenkinek.
