prof. dr. Szabó László
1931 – 2011

+

Isten akaratát elfogadva fájdalommal tudatjuk, hogy

Dr. Szabó  László

a kémiai tudományok kandidátusa, Semmelweis Egyetem Szerves Vegytani Intézetének a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett emeritus professzora

2011. július 31-én, 80. éves korában elhunyt.

Temetése szentmise keretében augusztus 23-án, kedden 16 órakor lesz a lágymányosi Magyar Szentek templomában (1117 Bp., Magyar tudósok krt. 1).

„Isten titkában, Krisztus ismeretében rejlik a bölcsesség és a tudomány minden kincse…” (Kol 2,3)

„Én vagyok az Alfa és a Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég…” (Jel 22,13)

„Amikor Neked tetszik, rám szabadítod a nélkülözést, a csalódásokat, a fájdalmakat – azért, hogy mindig a Szellem ragyogjon bennem, hogy ne essem a bátrakra mindig leselkedő kísértésbe, s hogy el ne felejtsem: csak Téged kell keresnem mindenen át…” (Teilhard de Chardin)

Gyászolják: ikertestvére, Szabó Miklós karnagy (1023 Budapest, Frankel Leó u. 102), a Semmelweis Egyetem, a Magyar Szentek Plébánia és a Budapesti R. K. Egyetemi és Főiskolai Lelkészség, kollégái, munkatársai és tanítványai.

 

 

prof. dr. Szabó László emlékére

Súlyos veszteség érte a Semmelweis Egyetemet, a magyar gyógyszerészképzést és a szerves kémia tudományát. 2011. július 31-én váratlanul elhunyt dr. Szabó László professor emeritus, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar Szerves Vegytani Intézet korábbi igazgatója, gyógyszerész generációk avatott és elhivatott szerves kémia oktatója.

1931. április 15-én született Szentgotthárdon. Középiskolai tanulmányait a Vörösmarty Mihály gimnáziumban végezte. 1949-ben felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyógyszerész Szakára, ahol 1954-ben kitüntetéses oklevelet kapott.

Életében egyetlen munkahelye volt, ahol 58 dolgos és eredményes évet töltött el. 1953. július 15-től 2001. június 30-ig volt a Semmelweis Egyetem és a jogelőd egyetemek (Budapesti Orvostudományi Egyetem, Semmelweis Orvostudományi Egyetem) státuszban levő munkatársa, először az Orvosi Vegytani Intézetben, majd 1957-től az akkor megalakuló Szerves Vegytani Intézetben. Dr. Clauder Ottó egyetemi tanár munkatársaként részt vett ez utóbbi megalapításában és megszervezésében. 1953-tól egyetemi gyakornok, 1956-tól egyetemi tanársegéd, 1966-tól egyetemi adjunktus, 1977-tól egyetemi docens, 1980-tól egyetemi tanár, 1977-től a Szerves Vegytani Intézet megbízott vezetője, 1980-tól 1996-ig igazgatója volt. 2001. július 1-től professor emeritus a Semmelweis Egyetemen.

Fő kutatási területe: természetes vegyületek kémiája, alkaloidok (elsősorban indolalkaloidok) és iridoidok (elsősorban szekologanin), heterociklusos kémia (kinolizin-származékok szintézise és tulajdonságai), polimer hordozós szintézis. Munkatársaival részletesen tanulmányozta a szekologanin kémiáját. Ennek során elsőként igazolta az indolalkaloidok biogenetikai prekurzorának, a sztriktozidinnek a teljes térszerkezetét, számos kémiai és biomimetikus átalakítást végzett, gráfanalízissel vizsgálta a reakciók diverzitásának és szelektivitásának kérdését. Elmélyült az elméleti szerves kémia, különösen a perturbációs molekulapálya elmélet kérdéseiben, létrehozta a szekologaninból származó indolvázas alkaloidok bioorganikus rendszerét. Eredményeiről 56, nagyrészt nemzetközi folyóiratokban megjelent közleményben és könyvrészletben, valamint számos hazai és nemzetközi tudományos konferencián számolt be. 1966-ban a sztrichnin néhány kémiai átalakítása témakörben készített disszertációjával egyetemi doktori címet, 1977-ben alkaloidkémia polimer hordozón témakörben készített disszertációjával kémiai tudomány kandidátusa címet szerzett. 1991-ben habilitált doktornak nyilvánították.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Alkaloidkémiai Munkabizottságának és Elméleti Szerves Kémiai Munkabizottságának, 1979 és 1994 között elnöke az Egyetem Külső Kutatási Szerződéseket Véleményező Bizottságának. Tagja volt a Gyógyszerészet és az Acta Pharmaceutica Hungarica Szerkesztőbizottságának, elnöke volt a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerkutatási Szakosztályának. Bár a legkevésbé sem kereste a szereplést és a látványos sikereket, nem kerülték el a kitüntetések sem. 1977-ben Kiváló Gyógyszerész, 1983-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Kiváló Oktatója kitüntetést kapott, 2004. július 1-én a Winkler Lajos Emlékéremmel tüntették ki. 2010-ben a Gyógyszerésztudományi Kar felterjesztette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésre. E magas elismerést 2011. március 15. alkalmából – 80. születésnapjához igen közeli időpontban – vehette át Réthelyi Miklós miniszter úrtól.

A 2010/2011-es tanévben nem kevesebb, mint két kötelezően választható kurzust – az Elméleti szerves kémiát és a Természetes vegyületek kémiáját – oktatta úgy, hogy valamennyi előadást maga tartotta. Oktatóként, kutatóként, vezetőként puritán szigorúságot követelt meg munkatársaitól, de legfőképpen önmagától. A Gyógyszerésztudományi Kar jubileumi díszoklevél-átadási ünnepségeinek számos évben volt szónoka. E tisztségében is nagy sikert arattak az egyes oklevél-típusokhoz tartozó természettudományos megalapozottságú, egyben azonban irodalmi értékű sajátos kommentárjai, melyek felejthetetlen emléket okoztak az 50, 60, 65 és annál is több éve végzett jubiláns pályatársainak. Intellektuális sokoldalúságát mutatja, hogy – szerves kémikusként – 15 éven át felvételiztetett fizikából, és, hogy kedvelője és magas szinten értője volt a komoly zenének. Szeretett munkahelyén élete utolsó hetében is töretlen hittel, szorgalommal, a felsőoktatás, a tudomány és a haza iránti elkötelezett alázattal dolgozott.

A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara saját halottjának tekinti.

Dr. Noszál Béla, dékán
SE Gyógyszerésztudományi Kar