A szövettani lelet a betegről, az ő betegségéről, és ezáltal tulajdonképpen a sorsáról szól. E leletben foglaltak meghatározzák, hogy ténylegesen rákról, egy rosszindulatú folyamatról van-e szó, vagy valami másról, adott esetben csak egy banális eltérésről. Már ismert rák diagnózis esetén is egy műtétet követő szövettani lelet alapján dől el, szükséges-e újabb műtét, kell-e kiegészítő kemoterápia, vagy hogy van-e lehetőség másfajta kezelésre, akár célzott terápiára.
A leletben foglalt információk sorsdöntőek tehát, és egyben intimek, már csak a vizsgálat jellegéből adódóan is, hiszen a patológus a szövettani vizsgálat során a beteg testéből származó szöveteket vizsgálja, és mikroszkópján keresztül a szemével olyan struktúrákat figyel meg, melyeket normális körülmények között senki sem láthat. Ez a látott kép valamelyest mindig egyedi, követi azonban az emberi test felépítésének és a betegségek működésének törvényeit. A patológus ezen törvényszerűségek, és betegségekre jellemző tulajdonságok ismerete alapján határozza meg, hogy a látott kép, a megfigyelt mintázat milyen betegségnek felel meg. Ilyenkor a patológus tulajdonképpen válaszol egy kérdésre, amit a beteg kezelőorvosa, vagyis a klinikus tesz fel.
A klinikus kérdésében összefoglalja a beteg kórtörténetét, tüneteit, a mintavétel körülményeit, valamint a helyzettől függően iránydiagnózisokat is adhat. Ezek az információk szerepel azon a kérőlapon, amely mintegy kísérőlevele minden szövettani mintának. A kérőlapon megfogalmazott klinikai információk és kérdések/kérések a szövettani leleten megismétlésre kerülnek, ugyanis a leleten minden olyan információnak szerepelnie kell, amely alapján a patológus döntést hozott. Ezt követi a vizsgált minta makroszkópos leírása, vagyis az amit a patológus orvos a mintát kezébe véve lát, annak jellege, mérete, alakja, anatómiai lokalizációja. Ide jegyzi fel a patológus azt az információt is, hogy egy nagyobb minta vagy műtéti anyag esetében honnan vágja ki azokat a részeket, melyek a betegség szempontjából különösen fontosak, és további mikroszkópos vizsgálatra kerül. Következő a mikroszkópos leírás, ahol a patológus az elkészült szövettani metszeteken mikroszkóppal látott képet írja le, különös tekintettel a kóros elváltozások jellemzőire. Logikailag ehhez a szakaszhoz tartozhatnak kiegészítő vizsgálatok eredményei is. Ilyen az immunhisztokémia, áramlási citometria, vagy különböző genetikai vizsgálatok. Ezek a leíró jellegű, végleges konklúziókat még nem tartalmazó szakaszok lényegében egy kirakós darabjai, melyekből a patológus a vélemény és a diagnózis mezőkben állítja össze a képet. A vélemény mező opcionális, inkább a bonyolult, vagy valamilyen okból magyarázatot igénylő esetekben kerül kitöltésre. Itt a patológus levezeti, hogy a fenti információk alapján hogyan jutott a diagnózisra, milyen esetleges kérdések állnak még fent, de itt javaslatokat is tehet a klinikus számára, illetve bővebb magyarázattal is szolgálhat például ritka betegségek viselkedését illetően. Végezetül a diagnózis alatt a patológus megadja a betegség hivatalos, daganatok esetében WHO által meghatározott elnevezését, valamint a további klinikailag fontos kiegészítő információkat. Ilyenek lehetnek a daganat grádusa, stádiuma, molekuláris genetikai eltérései, immunhisztokémiai profilja, vagy az az információ, hogy a műtét során a daganatos szövetet sikerült-e teljesen, úgymond az épben eltávolítani.
Ebben a szakaszban a szövettani lelet egzakt kategóriákat, rövidítéseket, speciális jelöléseket alkalmaz, melyeket a klinikus orvosok ismernek ugyan, de a betegek számára többnyire nem érthetők. Ennek az oka az, hogy a lelet célja a klinikus kérdésének megválaszolása, így lényegében ez egy csatornája az orvosok közötti kommunikációnak, azonban természetesen a betegről szól. Mivel a szövettani lelet is betegadat, mely az érintett személy tulajdonát jelenti, ez is felkerül az EESZT-be (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér), így a beteg gyakran hamarabb olvassa, mint a kezelőorvosa. Ez természetesen sok feszültséghez, stresszhez és félreértéshez vezethet, ugyanis a mellett, hogy a beteg számára a lelet rengeteg érthetetlen részt is tartalmazhat, a látszólag egyértelmű kifejezések, mint a daganat vagy a tumor, is orvosilag hordozhatnak más jelentést, mint amire a laikus olvasó gondol. Ezeket a kifejezéseket, szóhasználatokat, köznyelvben gyakran félreértelmezett vagy eltorzított kifejezéseket vette számba a C80 következő műhelybeszélgetése.
A C80 az EUniWell (European University of Well Being) Seed Fund finanszírozásában megvalósuló “Tackling the taboo of cancer through contemporary art: an integrative education programme that explores the universal human experience of cancer.” c. projekt keretében jött létre. A projekt a Semmelweis Egyetem vezetésével a Firenzei Egyetemmel, Murciai Egyetemmel és a Linnaeus Egyetemmel konzorciumban valósul meg.