A daganatos betegségek jelentős része ma már a krónikus betegségek közé tartozik, azaz jók a hosszú távú túlélési esélyek, gyakran még áttétel esetén is – mondja a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központjának megbízott igazgatója a Rákellenes Világnap alkalmából. Dr. Dank Magdolna szerint nagyon fontos a betegedukáció, hogy a páciens pontosan értse, mi történik vele, mi vár rá. A beavatkozások, kezelések mellett meghatározó az életigenlő hozzáállás és a család szerepe, valamint a stressz csökkentése –teszi hozzá az onkológus, hangsúlyozva, hogy hetente hozzávetőleg 160 beteget látnak el az osztályukon.
A betegséghez való konstruktív hozzáállás, az élni akarás sokat segít a jó életminőség megélésében, még áttétek esetén is – mondja Dr. Dank Magdolna, aki szerint odafigyeléssel, szervezéssel a beteg egészségesebb életmódot alakíthat ki. A táplálkozás mellett a stresszkezelésre is érdemes odafigyelni. Az azonban nagyon különböző, hogy ki mit fogad el: van, akinél a jóga, van, akinél a relaxáció vagy éppen a zenehallgatás, kutyasétáltatás válik be – véli az onkológus, aki szerint a család, a barátok, a munkahelyi környezet szerepe is meghatározó a gyógyulásban.
Számos új típusú gyógyszer jelent meg a klasszikusnak mondható kemoterápiás szerek és endokrin terápiák mellett, így például az úgynevezett célzott terápiák, amelyek a daganat jelátviteli rendszerébe „szólnak bele” – mondja az Onkológiai Központ megbízott vezetője. Az ide sorolható biológiai terápiák után napjainkban sokat beszélünk az immunrendszert hadba állító úgynevezett immun-onkológiai kezelésekről, amelyeket egyre több daganat esetében lehet alkalmazni. Az elért eredmények között vannak eltérések, néhány esetben kimagasló túlélések mutatkoznak, amelyeket korábban nem láttak – mondja az onkológus hangsúlyozva, hogy a hagyományos kezelési módokat sem fogják eldobni, hiszen az immun-onkológiai szerek kombinációja vizsgálat alatt áll sugárkezeléssel, kemoterápiával vagy akár célzott terápiával is.
„Nem kerestem az okokat, nem foglalkoztatott, hogy mi vezethetett idáig, ehelyett kézbe vettem a sorsomat, nem akartam időt veszíteni, utánajártam, hogy milyen megoldások vannak, és a lehető leggyorsabban túl akartam lenni a beavatkozásokon” – mondja Bőgyér András, akinél 2013 nyarán diagnosztizáltak agydaganatot, majd a veséjén és a gerincén is találtak rákos sejteket. Rövid időn belül át is esett a műtéteken. Sikerült megszüntetni az okokat és az okozatokat, gyógyszert azonban az óta is szednie kell. Az életmódján nem változtatott különösebben, bár kevesebbet dolgozik, de autót most is vezet, és az utazásról sem kellett lemondania. Megtanult együttélni a mellékhatásokkal. Mint mondja, teherbírása nem olyan, mint korábban, gyógyszert is kell szednie, de ez nem olyan nagy ár azért, amit cserébe kapott.
Ványik Mónikánál öt éve diagnosztizáltak mellrákot, akkor még azt sem látta reálisnak, hogy három hónapnál tovább élhet. Ekkor már jó ideje ápolta húgát, aki petefészekrákkal küzdött, őt időközben el is veszítették. Mónika szerint pszichológusi segítség nélkül nem tudta volna feldolgozni ezt a helyzetet. A Semmelweis Egyetemen minden orvosi segítséget megkapott, elmondták, hogy mire számíthat, milyen mellékhatások várhatók, segítettek neki sebészt találni. A műtéteknek, a kemoterápiás és a sugárkezeléseknek köszönhetően sikerült felépülnie. A 45. születésnapján tudta meg, hogy beteg, és a napokban lett ötvenéves. Mint mondja, lépésről lépésre haladt, mindig csak a következő kezelésre, célra koncentrált, igyekezett mindent betartani, amit kértek tőle, és hitt abban, hogy mindez a javára válik. Relaxál, kevesebbet dolgozik, egészségesebben táplálkozik, tornázik és önsegítő körbe is jár. Sorstársainak is segít, tanácsait, tapasztalatait megosztja az új betegekkel is.
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem