Hogyan talált rá valamennyi orvosképzőhely közül a Semmelweis Egyetemre, és miért pont ezt a felsőoktatási intézményt választotta?
A nővéremnél, Sophiánál jártam látogatóban, aki akkor már orvostanhallgató volt a Semmelweisen. Mikor elkísértem a tanszékekre, olyan hatalmas mennyiségű oktatási tapasztalattal szembesültem, hogy rögtön tudtam, én is itt szeretnék tanulni.
Mi motiválta abban, hogy orvos legyen?
A gimnázium végére beszippantott a fizika, a matematika, a kémia és a biológia. Tudni akartam, hogyan működik a test, és nagyon kíváncsi voltam a keringési rendszerre.
Hogyan befolyásolták a Semmelweisen töltött preklinikai évek a későbbi tanulmányait?
Már az alapozó szakasztól kezdve abban a kiváltságban volt részünk, hogy szaktekintélyek oktattak bennünket. Ők inspirálták a szenvedélyemet a szerkezet és a funkció mélyreható megértése iránt. A néhai dr. Tömböl Teréz, felismerve az anatómia iránti lelkesedésemet, egyszer azt tanácsolta nekem: „ahhoz, hogy jobban megértsük az anatómiát, ki kell terjesztenünk anatómiai tanulmányainkat más fajokra is”, egyértelműen az összehasonlító anatómia tanulásának szükségességére utalva ezzel. Manapság, szabadidőmben gyakran végigsétálok a Gower Streeten, hogy meglátogassam a University College London zoológiai múzeumát. Mindig lenyűgöz a madár- és vízi fajok szív- és érrendszere és keringési fiziológiája. Dr. Altdorfer Károly kiváló makroszkopikus anatómiai laborfoglalkozásokat tartott, élveztem a Gray Anatómiája 38. kiadásának szövettani ábráit, és sokat forgattam az intézményi kiadású Kiss-Szentágothai Anatómiai Atlaszt is. Dr. Hajdu Ferenc neuroanatómia kötetének minden ábráját áttanulmányoztam, annak ellenére, hogy nem értek németül. Rendszeresen demonstrátorkodtam dr. Majorossy Kálmán mellett, és alkalmanként dr. Simon László Pál vezetésével is. Ezáltal lehetőségem nyílt a fejlődési folyamatok, a szövettan és az alaptudományok finom részleteinek mélyebb megértésére is. Barátságuk megtisztelő volt számomra. Mivel a Semmelweis Egyetem nagy hangsúlyt fektet az orvosi kutatásokra, így az alaptudományi fókusz a klinikai évek alatt is megmaradt.
Milyen készségeket sajátított el a Semmelweis egyetemi tanulmányai során? Van olyan, amit a mindennapi életében a mai napig alkalmaz?
Először is, az odafigyelést a részletekre, a mélyreható tudásra törekvő maximalizmust. Egy alkalommal elújságoltam egy kiválóan sikerült vizsgám eredményét dr. Simon László Pálnak, aki erre annyit válaszolt, „ez a szükséges minimum” ahhoz, hogy orvossá váljak. És igaza is volt, ez az állítás a későbbi tanulmányaim és gyakorlatom idején is beigazolódott.
Másodszor, a tudást és alázatot. Szakmánk során szükséges, hogy kommunikáljunk a különféle klinikai és akadémiai területek képviselőivel. Aki alázatos, azt befogadja a többi szakterület, tanulhat tőlük és így a lehető legjobb kimenetelt tudja biztosítani a páciensei számára.
Végezetül, a munkamorált. Egy-egy munkanap kezdetén gyakran hallottam, ahogy „jó munkát” kívántak egymásnak a kollégák. A jó munkába vetett hit, az emiatt érzett büszkeség rendkívül fontos a sikerhez.
Mesélne nekünk az orvosi egyetemi évei alatt végzett önkéntes munkájáról? Voltak-e példaképei, akik befolyásolták a későbbi pályaválasztását?
Orvosi tanulmányaim második évétől kezdve lelkesen hangoztattam, hogy szeretnék a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet (GOKVI) szívsebészeti műtőjébe bejutni, amely nagy volumenű, nagy komplexitású ellátást biztosít. A vezető sebészek éreztették velem, hogy a csapat része vagyok. A sebészek és az akkori énem közötti óriási szakadékot áthidalta a tanulás iránti szenvedélyem és az ő kedvességük, amivel fogadtak és tanítottak. Rendkívül szerencsés voltam, hogy tanulmányozhattam a revaszkularizációt, a szívbillentyű- és aneurizmaműtéteket. A nyári szünetek nagy részét a GOVKI-ban töltöttem, délelőttönként a felnőtt szívsebészeten, délutánonként pedig a gyermekszívsebészeti műtőben.
A Semmelweis Egyetem elvégzése után mik voltak a következő lépések a karrierjében? Hogyan találkozott ezekkel a lehetőségekkel?
A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán végzett sikeres kutatói szakdolgozatom és a diplomám megszerzése után a magyarországi rezidensképzés következett. Dr. Horkay Ferenc mentorálása alatt a legmodernebb szívsebészeti beavatkozásokban vettem részt. Emellett minden lehetőséget megragadtam, hogy megfigyeljem a Városmajorban dolgozó érsebészek munkáját. Lehetőségem nyílt a perifériás erek műtéti feltárásának technikáit „elsajátítani”. Ezek a technikák különösen hasznosnak bizonyultak az elkövetkező években, mind a felnőtt, mind a gyermekkori mechanikus keringéstámogatás területén. Csatlakoztam dr. Merkely Béla katéteres laborjához, ahol remek kardiológus-tudósokból álló csapat vett körül. A kiváló klinikai gyakorlatnak ebben a pezsgő környezetében sajátítottam el a hemodinamikát és az akut fázisú szív iszkémiájának kezelését, a ritmusszabályozást és a beavatkozást. Mindez magabiztossá tett a multidiszciplináris csapattal folytatott kommunikációban.
2010-ben ösztöndíjat nyertem a londoni Royal Brompton and Harefield Kórházakba. 2016-ban a londoni Great Ormond Street gyermekkórházhoz kerültem. 2017-ben rövid látogatást tettem a Harvard Medical School bostoni gyermekkórházában, ahol olyan kollégákkal találkoztam, akik a szakmai kiválóságra és gyermekgyógyászati szakterület fejlődésére összpontosítottak. 2019 óta a University College London berkeiben végzek különböző, gyermekszívsebészeti tárgyú kutatásokat, valamint közreműködök az ösztöndíjasok képzésében, az egyetemi és posztgraduális oktatásban, továbbá a többnyire a Great Ormond Street kórházhoz kapcsolódó projektekben.
Meggyőződésem, hogy a nagy pontosságú és személyre szabott szívsebészet fejlődéséhez transzlációs kutatásra van szükség, különösen, ha olyan ritka betegségekkel foglalkozó területen dolgozunk, mint a gyermekszívsebészet esetében.
Hogyan került kapcsolatba az egyetemi oktatással?
Mivel a gyermekszívsebészet rendkívül speciális területén praktizáltam, felkértek, hogy közreműködjek az egyetemi képzésben, valamint országos és nemzetközi kurzusokon oktassak. Nagyon élveztem a tanítást, és sok pozitív visszajelzést kaptam. A kutatásba azért kapcsolódtam be, mert a sebészet mentén felmerülő kérdésekre szeretnék választ találni.
Mi a kutatási területe?
Gyermekszívsebészeti transzlációs kutatással foglalkozom, jelenleg is részt veszek folyamatban lévő projektekben. Virtuális valóságot használok a csecsemők komplex intrakardiális korrekciójának tervezésénél, például a kettős kiáramlású jobb kamrával (DORV) érintett páciensek intrakardiális terelőjének tervezésénél és méretezésénél. A 3D-nyomtatás és a számítógépes folyadékdinamika alkalmazásával olyan személyre szabott tapaszok kifejlesztésén dolgozom, amelyek újszülötteknél, többek között hipopláziás balszívfél-szindrómás betegeknél az aortaív helyreállítására használhatók. Beültethető aortabillentyű-tasakok fejlesztésén dolgozom, célom olyan eszköz létrehozása, amely a natív billentyűkhöz hasonló áramlásdinamikát és koaptációs felületet biztosít. Ez potenciálisan hosszú távú megoldást nyújthat az aortaszűkületben született gyermekek részére. A felhalmozott tapasztalatokat igyekszünk kamatoztatni a képzési eszközök fejlesztése során. Olyan háromdimenziós nyomtatott szíveket dolgozunk ki, amelyek a sebészeti képzésben is felhasználhatók.
Van-e valamilyen tanácsa a mostani hallgatók részére a hatékony tanulással, karrierrel vagy épp azzal kapcsolatban, hogy hogyan találják meg az egyensúlyt a tanulás és a magánélet között?
Próbáljanak meg összepontosítani a preklinikai évekre. Az információ mennyisége kétségtelenül hatalmas, de a klinikai modul előtt elsajátított ismeretek egész pályafutásuk során elkísérik a leendő szakembereket. Egy valóban „összetett kérdést” a műtőben vagy az intenzív osztályon ugyanis nem „összetetten”, hanem a fiziológia, anatómia, farmakológia szemszögéből szükséges megközelíteni ahhoz, hogy választ kapjunk.
Szakosodás előtt érdemes megismerkedni az orvostudomány valamennyi területével. Célszerű olyan intézményben folytatni a szakorvosi képzést, ahol a képzésnek hagyománya van. A diploma megszerzése után sem szabad szakítani a tudománnyal. Mindenkinek azt tudom javasolni, hogy vegyen részt kutatásokban, olvasson tanulmányokat, és mindig keresse a miértekre a választ, elfogadva, hogy az eredmény olykor meglepő lehet. Hálásnak kell lennünk mind a kiugró, mind a mintába illeszkedő értékekért.
A munka és a magánélet egyensúlya elengedhetetlen a fenntarthatósághoz és a hosszú élethez. Próbáljunk meg sportolni, maradjunk fittek, kóstolgassuk és élvezzük a művészeteket. Ez a hivatás maraton, nem sprint. Legyünk nyitottak a másoktól való tanulásra. Legyünk kedvesek mindenkihez.
Mivel az egyetemi évei alatt sok mindennel foglalkozott – részt vett szívsebészeti műtéteken, önkénteskedett, tankönyveket szerkesztett –, javasolná-e másoknak, hogy szintén ilyen sokrétű tevékenységbe fektessék az idejüket és energiájukat? Mekkora kihívást jelentett ez Önnek?
Nem éltem meg kihívásként. Valahogy magától értetődött, és csak hálás lehetek, hogy örömmel fogadtak és lehetőséget adtak rá. Nagyon szerettem a műtőt. Minden nap rengeteg új dolgot tanultam. Olyan témákról írtam a tankönyveket, amelyek foglalkoztattak. Csak bátorítani tudom a fiatalabb kollégákat, hogy látogassák azokat a klinikai osztályokat, amelyek iránt érdeklődnek.
Munkája során mi szerez Önnek örömet? Mit tart a munkája legnagyobb pozitívumának?
Megelégedéssel tölt el, amikor egy szokásostól eltérően fejlődött szív esetén megpróbálhatok a normál szívhez és tüdőkeringéshez hasonló működést biztosítani. Nagy megtiszteltetés, egyben hatalmas felelősség a betegeinkkel foglalkozni. Kötelességünk szavatolni a kiválóságot, miközben fejlesztjük a kialakult gyakorlatunkat. Rendkívül felemelő érzés tudni, hogy pácienseink élete halad előre. A szív- és tüdőelégtelenségben szenvedő betegek operálása és a szív- vagy tüdőátültetés lehetővé teszi, hogy csodálatos javulásnak legyünk tanúi – ez csak alátámasztja a mechanikus keringéstámogatás, a szervadományozás és a transzplantációs orvostudomány további fejlesztésének szükségességét. Boldog vagyok, amikor látom, hogy a kutató hallgatóim jól teljesítenek, és hogy elégedettek a munkájukkal. Ugyanez igaz akkor is, amikor fiatalabb kollégáimat klinikai környezetben oktathatom és segíthetem egy új készségek elsajátításában. A tudás örömet szerez, különösen akkor, ha olyan tényeket fedezünk fel, amelyek megkérdőjelezik a jelenlegi tudásunk alapjait.
Szekeres Hanna, Alumni Igazgatóság
Fordítás: Szabados-Dőtsch Judit
Fotó: Georgios Belitsis
