A szív-érrendszeri kórképek önmagukban vezető haláloknak számítanak, a krónikus légzőszervi betegségek szintén jelentős betegségterhet okoznak. „Két összetartozó szervrendszer problematikáját multidiszciplinális megközelítéssel lehet kezelni, megoldani, megvitatni, e párbeszédre szeretnénk lehetőséget adni – mondta köszöntőjében Békési Katalin, az AstraZeneca tüdőgyógyászati és immunológiai üzletágának vezetője a Kardiopulmonális Konszenzus Konferencián.
„Ma már pontosan tudjuk, hogy a kardiovaszkuláris betegségek és a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a COPD együttes fennállása egyre gyakoribb, és emiatt halálozás rizikója is nagyobb. A két betegség rizikófaktorai közösek, gyakori tapasztalat az egymást rontó kórlefolyás, mindkettő előfordulási gyakorisága emelkedik, ezért beszélhetünk kardiopulmonális szindémiáról – jelentette ki dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója.
Mivel egyes tünetek mindkét betegségcsoportnál előfordulnak, ez nehezíti annak eldöntését, melyik szakorvos lenne illetékes, és emiatt a betegutak is töredezettebbek. „A konferencia célja, hogy megtaláljuk azokat a standardokat, amelyekkel optimalizálhatóak a betegutak. Reményeink szerint az összehangolt, egymás tapasztalatára épülő fejlesztés rendszerszinten is eredményes lesz, ami csökkentheti a pulmonális exacerbációk (azaz a tüdőbetegség hirtelen rosszabbodásai) és akár a kardiovaszkuláris események előfordulási gyakoriságát, végső soron pedig javítja a betegek életminőségét, túlélését – hangsúlyozta dr. Merkely Béla.
Dr. Müller Veronika, a Pulmonológiai Klinika igazgatója köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tüdőgyógyászat számos, magas halálozási kockázatú betegséggel foglalkozik. A NEAK adatai alapján pedig bőven van tere az ellátás fejlesztésének, valamint a kórházi ellátást igénylő esetek számának, illetve a kórházi halálozási arány csökkentésének. Hangsúlyozta, hogy az egyes szakterületek összefogásával, együtt gondolkodásával meghatározhatóak a betegutaknál olyan beavatkozási pontok, amelyek javíthatják a COPD-s betegek életminőségét, sőt akár életet is menthetnek.
Mit jelent a szindémia és a COPD?
Szindémia alatt azt értjük, hogy két vagy több betegség (többnyire nem fertőző krónikus megbetegedések, amelyek lehetnek társbetegségek is, mint a metabolikus szindrómánál a diabétesz, a kardiovaszkuláris betegségek és a krónikus vesebetegség) és/vagy járvány egyidejűleg jelentkezik egy-egy páciensnél, ezért fokozott egészségügyi kockázatokkal, veszélyesebb kimenetellel járnak, mint külön-külön.
A COPD, azaz a krónikus obstruktív tüdőbetegség az egyik legsúlyosabb krónikus légúti megbetegedés a légzőrendszer krónikus gyulladásos betegsége, amely a légutak szűkületével és a tüdő léghólyagocskáinak károsodásával jár, hosszabb távon pedig a légutak tartós beszűküléséhez és a tüdőfunkció fokozatos romlásához vezet. A gyógyszeres terápia altípustól függ, és az is, hogy a beteg évente hány alkalommal és milyen okból tapasztal hirtelen súlyos, gyakorta sürgősségi ellátást igénylő állapotromlást (exacerbációt) a légzésfunkcióiban, amikor fokozódik a nehézlégzés, a köhögés és a váladéktermelés is. Kezelése elsősorban a tünetek enyhítésére és a betegség előrehaladásának lassítására irányul.
A COPD-s betegekkel kapcsolatban az alapellátásban jelentkező feladatokról – mint az előszűrés a pulmonológiai diagnózis felállításához és azt követően a gyógyszeres kezelés – és a gondozás során jelentkező kihívásokról dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője adott áttekintést. Az egyik legnagyobb kihívás az akut exacerbációk felismerése, vagyis annak azonosítása, amikor a beteg állapota jelentősen romlik. Az ilyen eseményeket a kórtörténetben is rögzíteni kell, hogy az állapot osztályozható legyen, és a szakorvosok a megfelelő kezelést választhassák.
Kiemelten fontos a betegek kardiovaszkuláris rizikóbecslése, és hogy a háziorvos az exacerbációt követő 2-4 hétben figyelje a kardiovaszkuláris események esetleges bekövetkezését, ami életmentő lehet.
Úgy vélte, hogy a háziorvosok munkáját jelentősen megkönnyítené a gyors szakellátási hozzáférés, valamint az, hogy strukturált dokumentumokat és írásos egyéni kezelési terveket tudjanak adni a pácienseknek.
„A COPD-sek 25-50 százaléka kardiovaszkuláris okokból hal meg, ami jól mutatja, hogy az egész szervezetet érintő, multiszisztémás kórképről van szó. A betegek többsége emellett több krónikus társbetegséggel is él, amelyeket a kezelés során szintén figyelembe kell venni” – mondta dr. Kanizsai Péter, a Pécsi Tudományegyetem docense, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnökségi tagja. Hozzátette: a COPD-s betegek sürgősségi ellátása összetett feladat. Bár a súlyos nehézlégzéssel érkező pácienseket azonnal ellátják, a további kezelésről gyakran több szakterület bevonásával döntenek. Kiemelte, hogy a kórházból elbocsátott betegek átlagosan egyharmada egy éven belül ismét sürgősségi ellátásra szorul.
Dr. Kiss Róbert Gábor, a Magyar Kardiológiai Társaság korábbi elnöke előadásában rámutatott, hogy mivel a COPD-s betegek kétharmada magas vérnyomással, egyharmada szívelégtelenséggel is küzd, mintegy 40 százalékuknak pedig koronária-betegségük is van, ezért a pulmonológiai és a kardiológiai szempontokat egyaránt figyelembe kell venni a kezelés során. Kiemelte azt is, hogy egy akut állapotrosszabbodást követően fokozódik az infarktus és a sztrók kockázata.
Becslések szerint hazánkban mintegy 500-600 ezer beteg élhet COPD-vel, azonban alig 200 ezer kapott diagnózist, és részesül megfelelő terápiában.
Fontos lenne már az alapellátásban, mielőbbi stádiumban kiszűrni őket az életminőséget javító szakellátói kezelés megkezdése, és az akut események, a kórházi ellátás kivédése érdekében. Kórházi kezelést igénylő exacerbációt követő évben öt COPD-s betegből egy meghal, a megelőzés érdekében fontos lenne az érintett szakmák együttműködése” – hívta fel a figyelmet dr. Bogos Krisztina, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke és az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatója.
E betegeknél a diagnosztizálás mellett a betegedukáció is nagyon fontos. A kórházi ellátást igénylő hirtelen állapotromlásnál szükséges lenne a multidiszciplináris ellátás, majd elbocsátásnál az, hogy részletes írásos kezelési tervet kapjon a beteg, mind a gyógyszerelés, a további szükséges vizsgálatok és a rehabilitáció tekintetében.
Galéria
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen a különböző szakterületek képviselői megvitatták a konszenzusdokumentum tervezetét, és saját gyakorlatukban bevált vizsgálati és biomarker-javaslatokkal egészítették ki. A dokumentum célja, hogy ajánlást adjon e sérülékeny, magas kockázatú, gyakran kórházi ellátást igénylő betegcsoport összehangolt és országosan egységes kezelésére.
A dokumentum kitér a korai pulmonológiai és kardiológiai felismeréshez szükséges lépésektől, elvégzendő vizsgálattípusoktól a kardiológia és a pulmonológia, valamint a sürgősségi orvostan számára szánt útmutatón át, a stabil és akut betegek kezelésével, további gondozásával, betegútszervezésével kapcsolatos tudnivalókra, javaslatokra is. Hangsúlyozza az egyes diszciplínák közötti szorosabb információáramlás szükségességét is. A tervek szerint a szakirodalommal, és esetleg további szakmák észrevételeivel kiegészített konszenzus dokumentumot az év végén publikálnák az Orvosi Hetilapban, és ezt követően eljuthat a mindennapi betegellátási gyakorlatba is.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
