Golopencza Szonja, az UVSE Vízilabda Sportegyesület kapusa az elmúlt időszakban a felnőtt női vízilabda-válogatott tagjaként is bizonyíthatott, amikor első nagy világversenyén, a Portugáliában megrendezett Európa-bajnokságon szerepelt. A tornát meghatározó élményként írja le: „nagyon-nagyon sokáig fogom őrizni ezt az emléket”, különösen azért, mert az elődöntőben fontos szerepet játszott a döntőbe jutásban, ahol végül ezüstérmet szerzett a magyar csapat.
A sportkarrier mellett egyetemi tanulmányaira is állandó figyelmet kell fordítania. Az Egészségtudományi Kar (ETK) gyógytornász szakán tanul, jelenleg másodéves. Mindennapjait szigorú beosztás jellemzi. „Általában reggelente edzéssel kezdek, utána jövök az egyetemre, este újabb edzés” – foglalja össze napi rutinját. Versenysportolóként egyéni tanrendben folytathatja tanulmányait, de a tanulásra fordítható ideje így is korlátozott, ami folyamatos szervezést igényel. Mint mondja, az egyik legnagyobb kihívás, hogy az órákon kívül „mikor fér bele” a tanulás és a pihenés.
A gyógytornász pálya választása családi és személyes indíttatásból is fakad. Szonja szülei orvosok, nagypapája, Golopencza Pál főorvos pedig 50 éven át szolgált az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), így az egészségügy mindig is természetes közeg volt számára. „Valahogy ez benne van a véremben” – fogalmaz. A konkrét irányt azonban a sport felől közelítette meg – hiszen a gyógytornát valamennyi sportágban hasznosítani tudja – ezért végül ezt a területet választotta. A családja minden szempontból nagyon meghatározó szerepet játszik az életében. Nővére és öccse is vízilabdáznak, ahogy édesapjuk, dr. Golopencza Péter is, aki az UVSE orvosaként tevékenykedik, így a sport egyértelműen közös pont a családban. „Ez a háttér nemcsak érzelmi támogatást jelent, hanem szakmai támaszt is nyújt” – mondta Szonja hozzátéve, hogy mindemellett a szülei mindig hangsúlyozták: a tanulás nem szorulhat háttérbe a sport mellett.
Mint mondta, tanulmányai során eddig egyre inkább megerősödött benne, hogy jó döntést hozott. Különösen a gyakorlati képzések állnak közel hozzá: a kórházi gyakorlatokat kifejezetten pozitív élményként éli meg. Az Ortopédiai Klinikán szerzett tapasztalatok közül kiemeli például az ún. fantomfájdalom jelenségét, amely nagyon érdekes volt számára, és jól mutatta, milyen összetett feladatokkal találkozik egy gyógytornász.
Sportpályafutása egy korai váltással indult: eredetileg szinkronúszó volt, majd 12 évesen váltott vízilabdára. A döntést egy edzőcsere is befolyásolta, de hamar megtalálta helyét az új közegben. Már kezdetektől a kapus poszt vonzotta, és rövid időn belül itt kezdett el fejlődni. Az utánpótlásban elért sikerek után fokozatosan került közelebb a felnőtt válogatotthoz. Több alkalommal is hajszál híján csúszott le a keretbe jutásról, végül pedig sikerült bekerülnie.
A kettős terhelés mentálisan is kihívásokat jelent. Szonja saját bevallása szerint maximalista, amit a sportból hoz magával. Ez az egyetemen nem mindig előny: első sikertelen vizsgáját nehezen élte meg, de hozzátette, hogy ez végül fontos felismeréshez vezetett. Rájött, hogy nem lehet minden helyzetben tökéletes teljesítményt nyújtani, és ezt el kell fogadnia.
Szabadideje szűkös, de igyekszik azt feltöltődésre fordítani: párjával, barátaival és családjával tölti az időt, amikor erre lehetősége van. Hétvégén általában mérkőzés van, így a pihenés legtöbbször egyetlen napra koncentrálódik.
A közeljövőben célja, hogy bekerüljön a világkupa-keretbe, miközben klubszinten is fontos mérkőzések várnak rá. Hosszabb távon pedig egyértelmű irányt jelölt ki maga számára: gyógytornászként sportolókkal szeretne foglalkozni, így a két terület a jövőben is szorosan összekapcsolódik majd az életében.
Galéria
Keresztes Eszter
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
