Siska-Szabó Hajnalka festőművész képei a Semmelweis Szalonban

Etűd címmel mutattak be egy válogatást az aradi Siska-Szabó Hajnalka festőművész képeiből a Semmelweis Szalon idei harmadik kiállításán. A megnyitón a művészt és a képeket Feketéné dr. Szabó Éva rektorhelyettes ajánlotta a közönség figyelmébe, Feledy Balázs művészeti író mondott bevezető gondolatokat a művekhez. Az eseményen Lázár Balázs Artisjus-díjas színművész versekkel szerepelt.

„Egyetemünk számára a Semmelweis Szalon nem csupán egy reprezentatív tér, de a Semmelweis Egyetem falai között amellett, hogy a legjobb orvosokat, egészségügyi szakembereket képezzük, szeretnénk olyan embereket útnak indítani pályájukon, akik széles látókörrel, mély érzékenységgel bírnak a hivatásuk, az emberek iránt, és hasonlóan a művészetek iránt is” – hangsúlyozta Feketéné dr. Szabó Éva, a Semmelweis Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese.

Hiszünk abban, hogy a gyógyítás és a művészet gyökere közös: mindkettő az emberi lélek megértésére és a világ harmóniájának helyreállítására törekszik. Ennek kiváló példája Szalon rendezvénysorozatunk, ahol hónapról hónapra kiváló kortárs alkotók munkáit ismerhetjük meg

– emelte ki a rektorhelyettes.

Siska-Szabó Hajnalka munkáit az elmúlt években számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be Magyarországon, Erdély művészeti központjaiban és több európai országban is. Alkotói és rajztanári, pedagógiai munkája mellett több mint két évtizede főszervezője az Arad megyei Nagyzeréndi Nemzetközi Alkotótábornak, és fontos szerepet vállal a Zeréndi Képtár szellemi örökségének ápolásában.

Feledy Balázs művészeti író megnyitó gondolataiban kiemelte: Siska-Szabó Hajnalka művészi identitásához hozzátartozik, hogy otthon van Aradon és Magyarországon egyaránt; mostani kiállítására is számos vidékről érkeztek vendégek a Felvidéktől, Erdélyen át magyarországi ismeretségi köréig. Amellett, hogy képzőművész, fő foglalkozásként gimnáziumi és általános iskolai rajztanár, ezzel együtt számos alkotótábor munkájában is aktívan részt vesz, és van rálátása az európai kortárs képzőművészetekre. Festészetét Feledy Balázs „kapcsolatteremtő festészetnek” nevezte, amely jellegében, atmoszférájában inkább alföldi, mint erdélyi vonásokat mutat; oldott, nyitott, és a képi látvány fontosságát kihangsúlyozó. Tájképei nem konkrét tájakat jelenítenek meg, inkább sejtetése a térnek, melyhez markáns vonalakat, architekturális elemeket használ, színvilágával, dinamikájával pedig odavonzza a tekintetet, és képes ezzel természeti jelenségeket és karaktereket felidézni a néző számára.