1. A csontok egészsége ugyanolyan figyelmet igényel, mint a testünk többi része, ne gondoljuk, hogy a csontritkulás az öregedés elkerülhetetlen velejárója!
A csontritkulás – azaz oszteoporózis – Magyarországon körülbelül 7-800 ezer embert érinthet, mégis „néma járványként” él a köztudatban, mivel sokáig tünetmentes – ismertette dr. Takács István. Súlyosan aluldiagnosztizált betegség, mindössze körülbelül 100 ezer érintett részesül kezelésben. Az egyetemi tanár leszögezte, gyakori tévhit, hogy a csontritkulás az élet természetes része, pedig nem az: vannak idős emberek, akiknek egészséges csonttömegük marad, és fiatalabbak is lehetnek súlyos formában érintettek. A korral járó csontvesztés megelőzhető, a kialakult betegség pedig kezelhető, sőt megfelelő terápiával akár 4-5 év alatt jelentősen javítható. Ezért tehát a szakember szerint az első és legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy tudatosítjuk magunkban: a csontjaink egészségének érdekében a prevenció ugyanolyan fontos, mint bármely más szervrendszer esetén, nem hagyatkozhatunk mindössze a „biológiai órára”. A csontsűrűségmérés (DEXA-vizsgálat) elsősorban 55 év feletti nők és 70 év feletti férfiak számára ajánlott szűrővizsgálatként. Fiatalabb életkorban akkor javasolt elvégezni, ha a csontritkulás kockázati tényezői fennállnak, például korai menopauza, alacsony testsúly, korábbi csonttörés vagy tartós szteroidkezelés. Egészséges fiatal felnőtteknél rutinszerű csonttömegmérés általában nem szükséges. Már diagnosztizált csontritkulás esetén a csontsűrűség ellenőrzése általában 1-2 évente ajánlott.
Mit kell tudni a csontritkulásról?
Az oszteoporózis során a csont térfogata nem változik, azonban a benne található csontanyag mennyisége csökken. A csont szerkezete átalakul, egyre porózusabbá válik, teherbíró képessége romlik, így megnő a törések kockázata. A csontritkulás lassan alakul ki, és sokáig nem okoz panaszokat. Gyakran csak akkor derül fény rá, amikor a csontvesztés már olyan mértékű, hogy a csont a mindennapi terhelést – például emelést, kisebb esést vagy akár egy előrehajolást – sem bírja el, és eltörik. A csont ellenálló képességét elsősorban a csontsűrűség (denzitás), valamint a csont belső szerkezete határozza meg.
2. A maximális csonttömeg eléréséért már gyerekkorban tenni kell, de később is javítható a csontok minősége
Az ún. csúcs csonttömeg, vagyis az élet során kialakuló legnagyobb csonttömeg (peak bone mass) meghatározza, hogy később mikor és mennyire törékennyé válik valaki csontja. A csonttömeg kb. 60 százaléka pubertáskorban alakul ki, a csúcsot nagyjából 25 évesen éri el az emberi test. Ezután lassú csökkenés indul el, ami megfelelő táplálkozással és életmóddal befolyásolható – ismertette dr. Takács István, aki hangsúlyozta, hogy a csont élő szerv, folyamatosan reagál a szervezet állapotára – ezért soha nem késő beavatkozni. A maximális csonttömeg részben genetikailag meghatározott, tehát vannak erősebb csontozatú és úgymond „madárcsontú” típusú emberek, utóbbiaknak nagyobb esélyük van egy esetleges csonttörésre, majd az ezt követő csontritkulásra. A maximalizálást segíti a megfelelő kalciumbevitel (átlagosan napi 1000 mg, időseknek és várandósoknak 1200 mg); a rendszeres, gravitáció ellen végzett (terheléses) mozgás, például kocogás, nordic walking, súlyzós edzés, séta, tánc; megfelelő D-vitamin-ellátottság; a foszfáttartalmú üdítők, dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás kerülése. A kalcium bevitelét elsősorban tejtermékekkel lehet biztosítani, sajtokkal kiegészítve, de jó forrás a leveles zöldségek, olajos magvak, szálkás halak is, illetve szükség esetén – ha táplálkozással nem tudunk elegendő kalciumot bevinni – kalciumtabletta is szóba jöhet.
3. A D-vitamin pótlása kulcsfontosságú, ősztől tavaszig mindenkinek szednie kell
A csípőtáji töröttek több mint 90 százalékánál súlyos D-vitamin-hiány mutatható ki – mondta el a klinikaigazgató. Ez a hiány nemcsak csontvesztést, hanem csontlágyulást (osteomalaciát) is okozhat, ami a csont minőségét rontja. A D-vitamin valójában nem vitamin, hanem hormonszerű előanyag, amely hozzájárul az aktív D-hormon termelődéséhez a szervezetben – ismertette dr. Takács István. A D-vitamin kulcsszerepet tölt be a szervezet kalciumháztartásának szabályozásában: elősegíti a kalcium megfelelő felszívódását és hasznosulását, ezáltal hozzájárul a normál vérkalciumszint fenntartásához. Ennek köszönhetően támogatja az egészséges csontok, fogak és izomműködés megőrzését, valamint részt vesz az immunrendszer megfelelő működésében is. A már említett csúcs csonttömeg kialakításán túl is minden életkorban fontos a csontok egészsége szempontjából a megfelelő D-vitamin-ellátottság – hangsúlyozta dr. Takács István. Magyarország éghajlati viszonyai miatt októbertől márciusig a napfényből származó D-vitamin termelődése jelentősen korlátozott. Ezért szükséges a pótlása – napi ajánlott adag felnőtteknek kb. 2000 NE (nemzetközi egység). A hazai reprezentatív vizsgálatok szerint a téli hónapok végére a lakosság nagy részében hiány alakul ki, 20 százalékuknál pedig súlyos D-vitamin-hiány mérhető, ami nemcsak a csont mennyiségét, hanem minőségét is rontja.
Hogyan adagoljuk a D-vitamint?
A D-vitamin felezési ideje 19-21 nap, ezért egyszerre legfeljebb egyhavi adagot is bevihetünk: lehetséges hetente 14 ezer NE-t bevenni, vagy havonta 60 ezer NE-t. Azért szokták „zsírban oldódónak” nevezni, mert a szervezet egészében eloszlik, ezért nagyobb testméret esetén valamivel magasabb mennyiséget javasolt bevinni belőle.
4. A mozgáshiány, a változókor és az alacsony testsúly fokozott kockázat, ezért az érintettek figyeljenek még jobban a prevencióra!
A csontvesztés üteme szoros kapcsolatban áll az életmóddal – emelte ki dr. Takács István. Ha valaki nem mozog rendszeresen, a csonttömeg csökkenése felgyorsul. Ennek szemléletes példája, hogy az ágynyugalomba kerülő betegek esetén a csontvesztés nagyon gyorsan mérhetővé válik. A fent már említett, rendszeres, gravitáció ellen végzett mozgás bizonyítottan serkenti a csontépülést, míg a tartós mozgáshiány annak leépülését gyorsítja. A csontok egészségét ugyanakkor nem csak az aktivitás mértéke, hanem a nem és a hormonális állapot is befolyásolja. Nők esetében már a perimenopauza alatt, majd a menopauzát követően az ösztrogénszint csökkenése miatt a csontvesztés üteme hirtelen felgyorsulhat, ezért ebben az életszakaszban különösen fontos a megfelelő D-vitamin-ellátottság, az izomerőt és egyensúlyt javító mozgásformák (például súlyzós edzés vagy célzott torna), valamint a drasztikus fogyókúrák kerülése. Az alacsony testtömeg ugyanis önmagában is fokozza a csonttörések kockázatát. Férfiaknál a csontritkulás általában később alakul ki, azonban gyakran rejtve marad, és sokszor csak az első törés után ismerik fel. A tesztoszteronszint életkorral járó fokozatos csökkenése szintén hozzájárulhat a csonttömeg mérséklődéséhez. Esetükben a megfelelő fehérjebevitel, az izomtömeg megőrzése és a túlzott alkoholfogyasztás kerülése különösen fontos szerepet játszik a megelőzésben. A testsúly mindkét nem esetében meghatározó: a túl alacsony testtömeg csökkenti a csont ásványianyag-tartalmát, míg a jelentős, gyors fogyás hormonális változásokon keresztül gyorsíthatja a csontvesztést. Ezért a csontok védelme szempontjából az egészséges testsúly fenntartása, a kiegyensúlyozott táplálkozás – megfelelő kalcium-, fehérje- és D-vitamin-bevitel – valamint a rendszeres fizikai aktivitás egyaránt kulcsfontosságú.
5. A csonttörés figyelmeztető jel, hatására a következő törés kockázata többszörösére nő, ezért fokozott figyelmet igényel
Az első csonttörés nem a betegség „lezárása”, hanem a következő törés előjele: egy csuklótörés után 2-3-szorosára nő a csigolya- vagy csípőtörés kockázata; csípőtörés után a következő csípőtörés esélye kezelés nélkül 3-4-szeresére emelkedik – mondta el dr. Takács István. A törési kockázat akár 10 évig is emelkedett maradhat, és ez idő alatt a túlélő betegek 40-60 százaléka szenved el újabb törést. A klinikaigazgató hozzátette, a már törést szenvedett betegek közel 90 százaléka nem kap megfelelő kezelést. A csonttörést követő megelőző terápia célja a következő törés kockázatának csökkentése, amely életmódbeli és gyógyszeres elemek kombinációjából áll. Alapkezelésként minden beteg számára javasolt a – már említett – megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel biztosítása, valamint az eleséskockázatot mérséklő mozgásterápia (pl. izomerősítés, egyensúlyfejlesztés). Szükség esetén specifikus oszteoporózis elleni gyógyszeres kezelés indítható, leggyakrabban csontlebontást gátló szerek (pl. biszfoszfonátok, denosumab) alkalmazásával. Súlyosabb esetekben csontépítő (anabolikus) terápiák is rendelkezésre állnak, amelyek bizonyítottan jelentősen csökkentik az újabb csigolyatörések és csípőtörések kockázatát.
Gyógyszeres kezelés: sokkal több az előny, mint a lehetséges kockázat
Számos tévhit él arról, hogy a csontritkulás nem gyógyítható, vagy csak élethosszig tartó kezelés lehetséges. Valójában két fő gyógyszercsoport létezik, a csontvesztést gátló szerek és a csontépítést serkentő gyógyszerek. Ha ezeket megfelelő sorrendben alkalmazzák, akkor sok beteg esetén 4-5 éves terápiás ciklusban jelentős javulás érhető el, legfeljebb 10 éves terápiás ciklus alatt a betegek jelentős részénél érdemi javulás, akár gyógyulás érhető el. Ezeknek a gyógyszereknek sok riasztó mellékhatása él a köztudatban, pl. az állcsontelhalás, ám a szakemberek állásfoglalása szerint a készítmények rendszeres szedésének előnye sokszorosan felülmúlja az esetleges mellékhatások okozta hátrányokat.
Keresztes Eszter
Fotó/illusztrációk: Barta Bálint, Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
