Dr. Albert Fruzsina előadásában hangsúlyozta, hogy a család definíciója egy olyan társadalmi konstrukció, ami időben és térben változik, emellett kontextusfüggő is. Kitért a statisztikai meghatározásra és az Alaptörvény családfogalmára, és kutatások alapján ismertette, hogy a magyarországi lakosság a különféle együttélési formákat milyen arányban tekinti családnak. Kiemelte, hogy a társadalom családfogalmának központi eleme a leszármazás, a szülő-gyermek alapú családfogalomban az együttlakás másodlagosnak tűnik. A párkapcsolati elköteleződés önmagában is elégséges a családdá nyilvánításhoz, akár házasságról, akár élettársi kapcsolatról van szó – tette hozzá.
A demográfiai viszonyok családokkal való összefüggéseiről elmondta, hogy az idős nők, mivel jóval nagyobb arányban élnek egyedül, fokozottan támaszkodnak gyerekeikre vagy egyéb rokonaikra. Az idősödő magyar népesség bizalmas kapcsolathálózataira a kisebb kapcsolatháló jellemző, a társ és gyermek bizalmasok fokozottabban, a barátok alacsonyabb szinten vannak jelen – emelte ki. Kitért az idős korban jellemző kapcsolatvesztésre, az idős családtagok gondozásának feladatára és a nagyszülők gyereknevelésben játszott szerepére is.
Dr. Albert Fruzsina az elmúlt 50 év háztartásszerkezeti változásaival kapcsolatban elmondta, hogy a párkapcsolaton alapuló együttélési formák aránya csökkenő tendenciát mutat, míg az egyedül élők aránya nő – és ez a fiatalabb korosztályokra is igaz. Szólt az élveszülések számának és a teljes termékenységi arányszám változásáról az elmúlt 25 évben, kitérve a házasságkötések és a válások számának változásaira is. Összefoglalásként elmondta, hogy az átlagos háztartásméret és a gyerekszám csökken, a három- vagy többgenerációs együttélési formák visszaszorulnak, a házasságon kívüli egyéb együttélési formák, különösen az élettársi kapcsolat aránya növekszik. Az előadásban kitért a családok kapcsolathálózati megközelítésére, a gyermektelenség kérdéskörére, valamint a családdal kapcsolatos értékrendek, attitűdök, szerepek változásaira is.
Névjegy
Dr. Albert Fruzsina 1992-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) szociológusként, illetve angol nyelv és irodalom szakos tanárként. 2000-ben PhD-fokozatot szerzett szociológiából, több egyetemen is volt tanszékvezető, majd 2020-tól a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi tanára. Több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik a személyközi hálózatok különböző aspektusainak empirikus kutatásában, elsősorban a baráti és családi kapcsolatokra összpontosítva. Kutatásainak más területei a társadalmi befogadással, az egészséggel és a jóléttel kapcsolatosak.
Pogrányi Péter
Fotó: dr. Albert Fruzsina
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
