„A Semmelweis Egyetem rektoraként és a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatójaként fontosnak tartom, hogy nagyon hatékony terápiáink legyenek a legkülönbözőbb gyakori szív- és érrendszeri betegségek esetében, de még jobban örülnék akkor, ha a prevenció sokkal nagyobb teret kaphatna és ez társadalmi szinten is megjelenne” – fogalmazott dr. Merkely Béla az elhízás világnapja alkalmából a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán a Lilly Hungária Kft.-vel közös eseményen.
A rektor a minden második magyart érintő elhízásra, illetve túlsúlyra térve kiemelte, fontos, hogy a betegséggel kapcsolatos információk a társadalom széles rétegeihez jussanak el. Ebben segít a Semmelweis Egyetem és a Lilly között létrejött stratégiai együttműködés, amelynek keretében a laikus kommunikációt szeretnék erősíteni. „Ennek jegyében idén tavasszal elindítjuk a Semmelweis Podcastot, melynek fókuszában az egészség, a laikusok edukációja áll. Célunk, hogy hiteles, szakmailag megalapozott, ugyanakkor mindenki számára érthető módon beszéljünk az egészségünket érintő kérdésekről” – fogalmazott a rektor.
Az elhízás világnapjának az üzenete teljesen világos, mindannyiunk felelőssége, hogy megváltoztassuk az elhízásról kialakult képet. Ebben nagy szerepe van az empátiának, a tudásnak, a bizonyítékokon alapuló orvosi megoldásoknak
– jelentette ki dr. Merkely Béla.
A túlsúly ma már nagyon komoly népegészségügyi probléma, és különösen elszomorító az ezzel kapcsolatos tendencia: a nyolcvanas évek óta ugyanis megduplázódott az érintettek száma – derült ki a rektor előadásából. Az Európai Kardiológus Társaság adatai szerint a 30-as testtömegindexet (BMI) meghaladók arányában Magyarország dobogós helyen áll, Máltával és Horvátországgal együtt. Az elhízottak jóval nagyobb eséllyel szenvednek el súlyos civilizációs betegséget és rövidebb lesz az egészségben eltöltött életéveik száma is.
A halálozás és az elhízás között is nagyon világos az összefüggés: a 30-as BMI fölötti férfiak várható élettartama mintegy hat, a nőké hét évvel rövidebb, mint a nem elhízott populációban. A hirtelen szívhalál előfordulásának valószínűségét a férfiaknál közel háromszorosára, a nőknél mintegy hatszorosára emeli az obezitás, amely komoly kardiovaszkuláris következményekkel jár – hangsúlyozta a rektor. Minden 5 kg/négyzetméteres testtömegindex-emelkedés nagyjából 30 százalékkal növeli a szív- és érbetegségek kockázatát – tette hozzá. A szerveken, illetve a hasüregben és a mellkasban felszaporodó zsigeri zsír hormonális hatást fejt ki a távoli szervekre is, mindemellett egy állandó, alacsony szintű gyulladásos folyamatot tart fönt, ez a folyamat játszik szerepet például az érbetegségek kialakulásában – magyarázta előadásában dr. Merkely Béla.
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy komplex kezeléssel, aminek része az életmódváltás, a táplálkozás módosítása, a mozgás beépítése, illetve a gyógyszeres és akár a műtéti támogatás, van visszaút. A testsúlycsökkenés pedig bizonyítottan csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát és a halálozást.
Az Európai Katalógus Társaság szerint már akár 5-10 kg fogyás is 30 százalékkal mérsékli ezeknek a betegségeknek az előfordulási gyakoriságát.
Mint megjegyezte a magyar uniós elnökség alatt fogalmazódott meg az terv, hogy minden európai országban készüljön az adott nemzetre jellemző szív- és érrendszeri akcióterv, amely kitér az elsődleges és másodlagos megelőzésre, a szűrésre, a korai diagnózisra. Az obezitás, az elhízás elleni küzdelmünk közös ügy – jelentette ki előadása végén dr. Merkely Béla.
„A WHO ajánlása szerint hetente minimum 150 percet kellene közepes intenzitással mozognunk. Ez főként aerob, tehát nagy izomcsoportokat megmozgató testmozgást jelent, mint amilyen a gyaloglás, a futás, kocogás, és ezt érdemes kiegészíteni heti két-három erősítő edzéssel, illetve nyújtógyakorlattal” – tért rá a mozgás szerepére dr. Vágó Hajnalka kardiológus, a Városmajori Szív- és Érgyógyászatai Klinika egyetemi tanára. Az Eurobarometer szerint ehhez képest a magyar lakosság körülbelül 45, illetve 60 százaléka nem vagy nem rendszeresen végez testmozgást, és mindössze 6 százalék éri el a WHO ajánlásának szintjét – részletezte a statisztikát dr. Vágó Hajnalka.
Mint kifejtette, különösen a túlsúlyos és elhízott pácienseknél érdemes figyelembe venni, hogy minden mozgás számít. Az elhízott és a túlsúlyos betegeknél elsőként nem javasolják a nagyon intenzív sportot, inkább az enyhe, vagy legföljebb a közepes intenzitású mozgást. Emellett megemlítette a mozgás daganatmegelőzésben, inzulinérzékenység javításában és hangulatjavításban, szorongás- és stresszcsökkentésben betöltött szerepét is.
Az elhízás nem egy esztétikai probléma, nem akaratgyengeség, hanem olyan betegség, ami számos kórállapotot és népegészségügyi problémák sorának kockázatát fokozza, és amely a beteg életminőségén túl az életkilátásait is rontja
– hívta fel a figyelmet előadásában dr. Ferencz Viktória, a Belgyógyászati és Onkológiai Klinika endokrinológus-diabetológus szakorvosa. Rendkívül sok oka van az elhízásnak – jelentette ki, közte nehezen befolyásolhatóak is, de ha ezekkel tisztában vagyunk, az terápiás sikerhez vezethet – emelte ki. Meghatározó a genetikai, a biológiai háttér, a környezeti faktorok, a pszichés, illetve a társadalmi tényezők is. „Számos olyan ok van, amelynek az ismeretével foglalkoznunk kell, és ennek az ismeretnek a tudásával tudunk igazából segíteni” – fogalmazott a diabetológus.
Mint kifejtette, a betegek nagyon gyakran azt a tanácsot kapják, hogy egyenek kevesebbet, de ez többségüknél nem működik, mert orvosi beavatkozás nélkül nem tudnak eredményt elérni – hangsúlyozta, rámutatva az előadásokban elhangzott tényezőkre, többek között a zsírszövet által termelt hormonokra, a krónikus gyulladásra, és az inzulinrezisztenciára is. „Amikor valaki túlsúllyal vagy obezitással él, akkor az anyagcseréje egy másik szintre áll át, és a szervezete arra törekszik, hogy folyamatosan ezt az anyagcsere-állapotot tartsa fenn. Az elhízással járó anyagcsere-változásokat pedig kezelni szükséges” – fogalmazott dr. Ferencz Viktória.
Rendkívül sok, evidencián alapuló gyógyszeres kezelés áll rendelkezésünkre, illetve műtéti beavatkozásokra is van lehetőség – tette hozzá, megerősítve, hogy már kis testsúlycsökkenés is egészségnyereséget eredményez, a nagyobb fogyásnak pedig betegségmódosító hatása van.
Galéria
Dr. Czeglédi Edit, a Magatartástudományi Intézet szakpszichológusa a lelki tényezőkről szólva arról beszélt, hogy az elhízással élők sokszor rosszabb életminőségről számolnak be mind a fizikai állapotuk, mind pedig az önbizalmuk és mentális jóllétük tekintetében. Körükben gyakran jelennek meg olyan érzések, mint a szégyen, az önbizalomhiány, a kudarcélmény, valamint a negatív megítéléstől, illetve elmarasztalástól való félelem.
Személyes példáját is megosztotta: amikor a nőgyógyásztól egy szűrővizsgálat alkalmával megkérdezte, hogy a túlsúlya befolyásolja a gyermekvállalási esélyeit, nem információkat és támogatást kapott, hanem kioktatást, hogy minek kellett ennyire elhíznia. Mindez jelentősen befolyásolja azt is, hogy mikor és egyáltalán fordulnak-e orvoshoz, dietetikushoz, mozgásterapeutához vagy akár pszichológushoz a súlycsökkentés érdekében – hangsúlyozta a szakpszichológus.
Az elhízással élők közül sokan nem hisznek abban, hogy a szakemberek valódi segítséget tudnak nyújtani számukra, mások attól tartanak, hogy csupán általános, nehezen betartható életmódtanácsokat kapnak, mint amilyen például a „mozogjon többet” vagy „egyen kevesebbet”. Ráadásul a modern terápiás lehetőségeket a környezetük gyakran „könnyebb útként” bélyegzi meg, ami tovább erősíti a késlekedést és a szakember által javasolt kezelés elutasítását” – magyarázta.
Az előadók egyetértettek abban, hogy a túlsúly, az elhízás kezelésében, az életmódváltásban kiemelt jelentőségű a pszichés támogatás, amit egy családtag, egy barát, kolléga is nyújthat. Pszichológus segítségére akkor van szükség, ha mentális betegség is fellép társbetegségként. Mindenkinek meg kell találni a saját, egyéni motivációját a váltáshoz, értékelni kell a kis sikereket is és nem szabad irreális elvárásokat támasztani magukkal szemben – hangsúlyozták.
Az eseményen egy érintett is megszólalt, aki három év alatt, lassú módszerrel, életmódváltással szabadult meg 15 kiló túlsúlytól. A váltásban az jelentette számára a motivációt, amikor elérte a 44-es ruhaméretet, és mivel ebben az időszakban a családi élete is úgy alakult, hogy több orvossal is kapcsolatba került, orvosi segítséggel vágott bele az életmódváltásba, amit azóta is fenntart. Szavai szerint az egészség számára befektetést jelent.
Szepesi Anita
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
