Magyarországon egyedülálló kutatásban vett részt a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinika (OKK), ahol megvizsgálták a Magyarországon eddig talált tíz római kori múmia közül legépebben fennmaradt leletet. „Az MTA-ELTE HTK Lendület Biorégészeti Kutatócsoport és az egyetem együttműködése keretében korábban már vizsgáltunk fotonszámláló detektoros CT-vel római kori csontleleteket, azonban most először tehettük ezt meg múmialelettel” – mondta honlapunknak dr. Békésy-Szabó Ádám radiológus, az OKK és a kutatócsoport együttműködésének koordinátora. A fotonszámláló detektoros CT-technológia úttörő jellege miatt a kutatók tudomása szerint Európában is alig pár ilyen vizsgálatot végeztek eddig.
Pannonia provincia népességét, életét kutatják
Az MTA–ELTE HTK Lendület projekt egyik célja a római kori népesség biológiai összetételének, változása dinamikájának megismerése és megértése, figyelembe véve az egyes csoportok és társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyait is. Emellett a különböző településtípusok (város, erőd és falu) római és romanizált lakosságának életkörülményeire, életminőségére és egészségi állapotára vonatkozó bizonyítékokat gyűjti és vizsgálja Aquincum (Óbuda), Solva (Esztergom) és Páty egykori lakosságának részletes antropológiai, genomikai és stabil izotópos elemzései révén, a régészeti hipotézisekkel és kérdésekkel összehangoltan.
A múmiát a véletlennek köszönthetően, egy családi ház építésekor találták Budapest III. kerületében, a Jablonka úton 1962-ben. A vélhetően valamely környékbeli villában élt, és az i. sz. 4. századi szokásoknak megfelelően a villagazdaság saját temetőjében eltemetett, 20-25 év közötti, tehetősebb származású fiatal nő valamilyen módon konzervált testének állapota a szarkofág felnyitását követően gyorsan romlani kezdett, ezért a feltárást végző régészek a kor lehetőségeihez mérten próbálták minél jobban konzerválni a leletet. Így egy hungarocell lemezre fektették a testet, és konzerváló anyaggal leöntve rögzítették és tartósították, majd egy üvegbúrával fedték le.
„Ezt követően azonban már csak a hagyományos régészeti és antropológiai vizsgálatokat tudták elvégezni, így határozták meg a nemét, és hogy milyen idős lehetett, és a sírmellékletek, azaz az elhunyt mellé helyezett tárgyak elemzéséből állapították meg mely korszakban élhetett. Mivel a kőszarkofágon nem találtak sírfeliratot, és abban az időben egyébként is gyakori volt azok újrahasznosítása, az elhunyt kiléte, illetve a halál oka továbbra is ismeretlen. Modernebb eszközökkel és eljárásokkal azóta sem vizsgálták” – magyarázta dr. Láng Orsolya, az Aquincumi Múzeum régésze. Így eddig az is rejtve maradt, hogy pontosan milyen eljárással tartósították a testet, maradtak-e esetleg belső szervei, vagy helyeztek-e egyéb tárgyakat a halotti lepel és a balzsamozó bandázs alá.
Csúcstechnológia a kutatás szolgálatában
A múmia este, betegellátási időn kívül érkezett az Orvosi Képalkotó Klinikára, és a higiénia szabályait szem előtt tartva vetették alá a computer-tomográfiai (CT) vizsgálatnak. Az egyetemen immár a harmadik fotonszámláló detektoros CT-t helyezték üzembe – ezek közül az elsőt az OKK-n üzemelték be 2021 végén, a második az OKK Sürgősségi radiológiai részlegén, míg a harmadik a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán működik –, és mindhárom a betegellátás mellett kutatási célokat is szolgál. Nemcsak orvos- és egészségtudományi célú kutatásokat végeznek, hanem a radiológia és az orvostechnikai eszközfejlesztés számára is érdekes az eszközök minél több célú használata.
„A lelet sajátosságai miatt a koponyáról külön felvételek készültek – miután eltávolították az egyik fül hallócsontjait későbbi DNS-vizsgálatok céljából. Először kisebb, 0,6 milliméteres szeletvastagságú felvételek készültek a koponyáról, illetve az azon megmaradt emberi és egyéb szövetekről – így például kiderült, hogy a koponyaüregben minimális mennyiségű szedimentálódott anyag ábrázolódik, melynek pontosabb megítélésére további vizsgálatra lesz majd szükség – majd a tervezett arcrekonstrukció, és a további paleoantropológiai és egyéb vizsgálatok érdekében 0,2 milliméteres szeletvastagságú, nagyobb felbontású felvételeket is készítettünk” – ismertette dr. Dudás Ibolyka, az OKK post mortem képalkotás munkacsoportjának vezetője. Egyebek között az alsó és felső állkapocs, valamint a fogak állapotáról, amelyek alapján megállapítható, hogy honnan lehet még további vizsgálatokhoz mintákat venni. A felvételek alapján készült több, nagyobb felbontású 3D-s rekonstrukciós kép is az arckoponyáról. A tervek szerint ez alapján alkotnak majd egy arcrekonstrukciót is, melyet még az idén nyáron bemutatnak az Aquincumi Múzeum “Aquincum arcai” című új kiállításán.
Ezt követően a test vizsgálata következett, ehhez pedig sikerült nemcsak a test alatti hungarocell lapot, de az azt alátámasztó fakeretet is behelyezni a gépbe. A Semmelweis Egyetem már korábban is együttműködött a régészekkel – például a Szépművészeti Múzeummal az ott őrzött egyiptomi múmiák CT-vizsgálata során, valamint a váci múmiák vizsgálatában is volt szerepe. A jelenlegi vizsgálat során kihívást jelentett az egykori restaurátorok által a lelet alá terített fémháló – ami miatt hagyományos CT-készülékkel nem is lehetett volna eredményesen vizsgálni a testet – , illetve a hungarocell és fakeret mérete is, ezért a teljes testről értékelhető, részletes képet csak úgy tudtak készíteni, hogy előbb bal, majd a jobb oldaláról készült először kisebb felbontású felvétel.
Majd a nyers felvételek alapján érdekesebbnek tűnő testrészekre visszatértek a radiológusok, és nagyobb felbontással ismét megvizsgálták azokat. Így derült ki, hogy egyes testrészeken a halotti lepel alatt fennmaradtak az elhunyt ruhájának egyes díszítőelemei is (gyöngyök). Az elkészült felvételek nyers adatainak kiértékelése, a post mortem vizsgálati protokollok szerinti képrekonstrukciók elvégzése és szoftveres feldolgozása a következő hónapokban zajlik majd, és várhatóan újabb részletekkel gazdagítja a régészek tudását mind az elhunytról, mind az 1960-as évek régészeti és restaurálási módszereiről.
Galéria
„A CT-vizsgálattól egyrészt a test alaposabb feltérképezését várjuk, egyebek között azt, hogy látható-e a csontokon valamilyen elváltozás, fejlődési rendellenesség vagy egyéb betegség, netán trauma nyoma, amellyel az életére következtethetünk, esetlegesen kiderülhet-e a halál oka” – mondta honlapunknak Szécsényi-Nagy Anna, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Archeogenomikai Kutatóintézet, és egyben a kutatási program vezetője. A kutatás további fázisaiban a kinyert fülcsontminta alapján DNS-vizsgálatot végeznek, amellyel a szem-, a bőr-, és a hajszíne mellett arra szeretnének választ kapni, honnan származott az elhunyt, milyen más populációhoz állhatott közel, van-e az egyre bővülő római kori adatbázisban esetleg rokona.
Ezen túlmenően radiokarbon (C-14) izotópos kormeghatározással pontosítani szeretnék a korszakot, amelyben élt. Emellett többek között a szén és a nitrogén stabil izotópjainak vizsgálatával szeretnének fényt deríteni a táplálkozási szokásaira, lehetőségeire is. Készül majd egy textilvizsgálat is, hogy az elhunyt ruházatát, a tartósításhoz használt gyantát és a sóoldatba mártott bandázst, illetve a halotti leplet minél alaposabban megismerjék. A kutatók elképzelései szerint a most készült felvételek, és a további vizsgálatok adatainak feldolgozását követően az eredményeket bemutató publikációkban, illetve kiállításon is szeretnék felhasználni a fotonszámláló detektoros CT-vel készült felvételeket és a rekonstrukciókat bemutatni a nagyközönségnek is.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
