A Semmelweis Egyetemen kiváló és sokoldalú orvosokat, egészségügyi szakembereket szeretnének képezni, és olyan emberré formálni őket, akik nyitottak, szeretik és értik a művészetet is. Az egyetem számos kulturális eseménynek ad otthont, jó példája ennek a Semmelweis Szalon rendezvénysorozat, ahol hónapról hónapra kimagasló kortárs alkotók munkáit ismerhetjük meg – köszöntötte a kiállítás résztvevőit Feketéné dr. Szabó Éva stratégiai és fejlesztési rektorhelyettes.
Mint fogalmazott: ahogy a szálak kereszteződnek a textilanyagban, úgy kereszteződtek az utak két mai művészünk, Gulyás Judit, valamint Somodi Ildikó életében; egykor a szövőműhelyben, később a doktori iskola falai között, most pedig itt, a Semmelweis Szalonban. Mindketten a szövés egy-egy különleges műfajában alkotnak. A távol-keleti ikat, a hagyományos textilmintázási technika és a kézi tűzött szőnyegek nem csak egyedi technikai ismereteket, művészi látásmódot, hanem türelmet, alázatot, elkötelezettséget is megkövetelnek az alkotótól.
Várakozás a mostani kiállításuk címe, és a várakozás, csakúgy, mint az adventi, egy cselekvő, nemesítő folyamat, melynek végére a szálak soronként szőve kelnek életre, megváltoztatva a művészt, illetve a karácsonyi ünnepkör analógiáján megváltoztatva talán a világot
– hangsúlyozta Feketéné dr. Szabó Éva.
Feledy Balázs művészeti író kiemelte, hogy mindkét művész itt kiállított munkáira jellemző a transzcendencia, a légiesség, az anyagszerűségen túli elemelkedettség. A mostani művek értelmezését, értékelését keretbe helyezve a textilművészet történetiségével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ez a képzőművészeti ág a 20. század második felében Magyarországon olyan valódi, alkotói belső autonóm törekvéseket tudott felszínre hozni, amely kevés képzőművészeti ágnak volt a sajátja; a kerámiát és a sokszorosító grafikát lehetne még itt említeni. Meglátása szerint az akkori ’60-as, ’70-es évekbeli újító szellemiség, a kísérletezésre való nyitottság a tanítványokon keresztül mind a mai napig hat a textilművészetben.
Gulyás Judit munkáiban felfedezhető a víznek mint attribútumnak és őselemnek a jelenléte, textiljein vízzel kapcsolatos vizuális élményeket jelenít meg. A különböző technikákkal a víz-hatást izgalmasan adják vissza a képek pillanatnyi színélményekkel, és olyan szín-benyomások érik a nézőt, amely az impresszionizmusra volt jellemző. Mint mondta, önmagát kísérletező textilesnek vallja, és az évek során nagyon sok alkotói technikát megismerhettek alkotói közösségekben, és kitalálhattak akár újabbakat is, de „a közös az alkotási folyamatban, hogy amikor megjelenik a gondolat, ami nagyon erős és fontos lesz, akkor a gondolat fogja megtalálni, hogy azt melyik technikában a legjobb megvalósítani.”
Galéria
Somodi Ildikó egy ősi keleti technikával, az ikattal dolgozik, amelynek a hazai kortárs képzőművészetben is voltak már követői. Ő maga Marosvásárhelyről származik, és régóta érdeklik a tradicionális technikák. Az itt kiállított textilekre is jellemző, hogy nem kész fonalakból állítja össze, hanem maga is festi az anyagot a munka folyamatában. Elmondta, hogy a technika iránti vonzalma onnan eredhet, hogy a festészet mindig közel állt hozzá, és ez az ősi technika pedig közel áll a festészethez, amelyre a kísérletezései nyomán talált rá. Műveiben nem csak elvont, hanem szimbolikus tartalmakat is meg tud jeleníteni.
Az eseményen fuvolán közreműködött Lőrincz Nikoletta, a Károli Gáspár Református Egyetem óvodapedagógus hallgatója.
A kiállítás – előzetes bejelentkezéssel, illetve a Semmelweis Szalonban tartott egyetemi rendezvények alkalmával – 2026. január 19-ig tekinthető meg.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
