Az apát és fiát ábrázoló dombormű korábban a Központi Igazgatási Épületben, a szenátusi terem mellett volt látható, innen került át a STéG-re.
Nagyjainkra emlékezni mindig ünnep, hiszen az ilyen kivételes formátumú gyógyítók, vezetők és példaképek tették naggyá egyetemünket
– mondta az avató ünnepségen dr. Merkely Béla rektor és kiemelte, hogy a klinika falai között különösen erősen cseng a Regöly-Mérei név, mert mindaz, amit a két professzor a sebészetért, az orvosképzésért, a betegközpontú szemléletért tett, ma is alapját jelenti annak a szemléletnek, amelyet a klinika képvisel.
„A dombormű áthelyezése számunkra nem egyszerű technikai kérdés volt. Ez egy gesztus: annak a gesztusa, hogy az emlékezés nem szervezeti struktúrákhoz, hanem közösségekhez, emberekhez, értékekhez kötődik. A STéG-en ez az értékrend élő marad – a betegért végzett felelősségteljes munkában, a sebészet iránti elkötelezettségben, a szakmai integritásban és az emberi tartásban” – fogalmazott a rektor.
Dr. Szijártó Attila egyetemi tanár, a STéG igazgatója röviden összefoglalta a Régöly-Mérei professzorok pályafutását és egyetemi kötődésüket. Dr. Regöly-Mérei János a Semmelweis Egyetem meghatározó sebész, oktató és tudós alakja volt. Pályafutása során sebészetből és gasztroenterológiából szerzett szakvizsgát, nemzetközileg is elismert kutatásokat végzett, és kulcsszerepe volt a sebészeti ultrahang-diagnosztika hazai elterjesztésében. Számos vezető tisztséget töltött be szakmai és tudományos szervezetekben, valamint az Orvosi Hetilap szerkesztőségében. Munkássága mellett emberi tartása, oktatói hitvallása, humora és a beteg méltósága iránti tisztelete miatt is példaképként tekintettek rá tanítványai és kollégái.
Dr. Regöly-Mérei Gyula a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1934-ben, majd sebészként és később oktatóként dolgozott. Pályája során sebészeti, majd fül-orr-gégészeti szakvizsgát tett, később kórszövettani szakorvossá vált, és elnyerte az orvostudomány kandidátusa címet is. Jelentős szerepet vállalt az orvostörténet oktatásában, 1971-től megbízott előadó, majd címzetes egyetemi tanár lett – foglalta össze a klinikaigazgató.
A Pelcz Balázs által készített dombormű nemcsak emlékhely, hanem üzenet a jövő generációinak a hivatás iránti alázatról és elkötelezettségről, melynek létrejöttét a család kezdeményezte
– tette hozzá dr. Szijártó Attila.
A család több tagja is jelen volt az eseményen, nevükben dr. Regöly-Mérei Andrea biológus, dr. Regöly-Mérei János testvére szólt, aki személyes hangon idézte fel a két professzor életét, családi történeteken keresztül bemutatva kapcsolatukat és értékrendjüket. Elmondta, hogy az édesapa sebészi évei mély hatást gyakoroltak a családra, különösen János pályaválasztására. János már gyermekként az orvosi és tudományos élet iránt érdeklődött, és egész életében a betegközpontú orvoslást vallotta, ahol mindig az ember állt az első helyen. Apa és fia között rendkívül szoros, támogató kapcsolat volt, amely az édesapa betegsége idején is meghatározó maradt. Mindketten kiváló családapák és elhivatott orvosok voltak, akik viszonylag fiatalon – 65, illetve 60 éves korukban – hunytak el – szólt dr. Regöly-Mérei Andrea. Hozzátette: „Örökségük tovább él gyermekeikben és unokáikban, emberi tartásukban és abban a hitvallásban, hogy csak jó ember lehet igazán jó orvos”.
Galéria
Keresztes Eszter
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
