A Semmelweis Szalon őszi szemeszterének második tárlatán Hermann Zoltán festőművész 2010-től napjainkig készült munkáiból válogattak a szervezők. Az Odaát című kiállítás képeit dr. Gerber Gábor dékán és Nagy Zopán irodalmi-művészeti író, fotográfus ajánlotta a közönség figyelmébe.

Nagyszerű alkalom, amikor művészeket köszönthetnek a Semmelweis Egyetem falai közt. Sok kolléga a Szalonban ismerkedik meg ezekkel a művekkel, hiszen az egyetem rendszeresen tart itt tudományos és protokolláris programokat. Ezek alatt sokakat megfognak az itt kiállított művek, és a művészet, kultúra jelenléte emeli az egyetem, a tudomány művelésének presztízsét is – fogalmazott dr. Gerber Gábor, a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának (FOK) dékánja a megnyitón. Hozzátette:

Jól tudjuk egy egészségügyi szakembereket képző intézményben, hogy nem kizárólag a tudományból áll az élet, az ember nem csak racionális lény, hanem mélyen érzelmi is, így az empatikus világot is minél inkább meg kell ismernie az egyetemi hallgatóságnak és az oktatóknak. Ezt folyamatosan művelni kell, amiben a művészet óriási segítséget jelent.

Az, amit egy képre ránézve érzünk, amit ilyenkor tapasztalunk, empátia is azzal, aki ezt a művet alkotta. Ilyenkor kiderül, hogy együtt tudunk-e érezni vele, egy hullámhosszon vagyunk-e. Ezen a mostani kiállításon a terembe belépve a buborékszerű formák dinamikát és harmóniát közvetítenek a színhatásokkal együtt, amelyhez mindenki hozzáteheti saját gondolati asszociációit. Mindez felemelő és a nyugalom érzését is adja – ajánlotta a közönség figyelmébe a kiállítást dr. Gerber Gábor.

A kiállítást Nagy Zopán költő, író, fotográfus egy szabadversszerű belső monológgal nyitotta meg, hangsúlyozva az ideát és odaát fogalmát, a jelenlét-máshol lét közötti közlekedést, a képzelgések és tudattalan világát. „Ezekből meglátásokat, szavak mögötti formulákat, jeleneteken túli előképeket, emlék-fragmentumokat és műalkotásokat is magunkkal hozhatunk” – fogalmazott Hermann Zoltán lírikus-melankolikus képzőművészeti munkáival kapcsolatban. A művészet szabadsága emlékeztet a buborékokra, az áttetszések, átjárhatóságok világára, a milliónyi kis csodára, a gömbforma szimbolikájára, a kör vagy kerekdedség arányainak kimeríthetetlen megközelítésére – mutatott rá. „Képei ebben a közlekedésben az útról, a megérkezés és a szabadon utazás pillanatairól mesélnek” – tette hozzá. 

Nagy Zopán beszélt a művész korábbi munkáiról és sorozatairól, megemlítve, hogy a buborék-téma mintegy húsz éve jelent meg képein, rajzain, festményein, grafikáin. Erre a mostani kiállítására akril-vászon festményeket hozott magával, a legkorábbi kép ezek közül 2010-es, melynek címe A nagy kékség, a legutóbbi pedig az idén, 2025-ben elkészült Nyílás előtt című képe.

Dóra Attila zenész a kiállítás képei közt mozogva szaxofonos improvizációval kötötte össze a műveket, a Szalon tereit és a közönséget.

A kiállítás – előzetes bejelentkezés után, illetve a a Semmelweis Szalonban tartott egyetemi rendezvények alkalmával – 2025. november 13-ig tekinthető meg.

Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.