Munkája igen sokszínű. Mit tekint pályája legfontosabb állomásainak?
Klinikai pályafutásom kezdetén különösen a sürgősségi orvoslás érdekelt, ezért egy nagy hamburgi klinika aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályán dolgoztam. Ezt követően több évet töltöttem a sebészeten, miközben a Hamburg-Eppendorf Egyetemi Orvosi Központban megszereztem az orvosi diplomámat. Három gyermekem születése után áttértem a járóbeteg-ellátásra és továbbképzéseken vettem részt, többek között olyan területeken, mint például a prevenciós orvoslás és stresszkezelés, holisztikus immunterápia, mikrobiom-terápia, táplálkozástan és anyagcsere-gyógyászat, természetgyógyászat, valamint a belgyógyászati megbetegedések hormonális kölcsönhatásai. Egy integrált klinika főorvosaként sikerült megerősítenem az intézmény női egészséggel foglalkozó profilját. 2020-ban megalapítottam az első online integrált orvosi rendelőt, amely elsősorban hormonzavarokkal és autoimmun betegségekkel foglalkozik. 2023 óta a magánpraxisomban dolgozom, valamint szerzőként, oktatóként és előadóként is tevékenykedem.
Mit tart munkája küldetésének? Mit szeretne elérni egészségügyi dolgozóként?
Legfőbb célom, hogy ötvözzem a bizonyítékokon alapuló orvoslást a fiatal tudományok eredményeivel és az ősi tudással.
Nagyon fontos számomra, hogy a hormonok az anamnézisben, a diagnosztikában és a terápiában is meghatározó szerepet kapjanak. A hormonok nem izoláltan hatnak, hanem szakterületek közötti együttműködést igényelnek, sajnos azonban a hormonmeghatározások az orvostudomány számos területén még nem kapnak kellő figyelmet. A jövőben egy olyan új szakterület létrehozása lenne a cél, amely tovább kutatja ezeket a témákat és célzottan kezeli a problémákat.
Pácienseim igényei, gondjai és kérdései motiválnak és inspirálnak a munkámban. Egy olyan tér létrehozását tartom a feladatomnak, ahol a betegek biztonságban érzik magukat, továbbá azt, hogy szakértelemmel és empátiával közösen kidolgozzuk a lehető legjobb megoldásokat.
Honnan jött az ötlet, hogy az integrált orvoslás felé forduljon?
A modern orvostudományban elért minden előrelépés ellenére gyakran éreztem úgy, hogy a krónikus betegségeknek inkább a tüneteit kezeljük, mintsem a kiváltó okait. Ezek a szempontok tágították az orvostudománnyal kapcsolatos látásmódomat, és közel három évtized után is színesebbé teszik a munkámat.
A civilizációs betegségek gyors térnyerése kihívások elé állítja az orvostudományt és az egészségügyi rendszereket, arra késztetve az érintetteket, hogy tovább gondolkodjanak: egyénibb, holisztikusabb módon, még inkább a betegségek okának vizsgálatára koncentrálva.
Mi motiválta Önt arra, hogy a hormonális egészséggel, elsősorban a nők hormonális egészségével foglalkozzon?
A munkám során egyre gyakrabban találkoztam olyan jól képzett, középkorú nőkkel, akik hirtelen mély kimerültséget éreztek, és akiket gyorsan „kiégettnek” bélyegeztek. A pontosabb diagnózis során azonban gyakran kirajzolódott egy bizonyos mintázat, mely anyagcserezavarokról, kimerült tápanyagtartalékokról és a hormonális egyensúly felbomlásáról árulkodott. Több éven át kezeltem pácienseket, akiknél szembetűnő pajzsmirigy értékeket állapítottak meg – és újra és újra felismertem a metabolikus zavarok, az epigenetikai tényezők, a tápanyaghiány, a stressz és az étkezési szokások kölcsönhatását.
Véleménye szerint mi az, amit a nők egészségével kapcsolatban gyakran figyelmen kívül hagynak?
A biológiai, hormonális és immunológiai különbségek miatt a nők például gyakrabban szenvednek autoimmun betegségekben. A tünetek, például a szívinfarktus esetében, gyakran eltérnek a férfi betegekétől, ami végzetes következményekkel járó, téves diagnózishoz vezethet.
Különösen az életközépi időszakban lehet lefektetni az egészséges öregedés alapjait. Úgy gondolom, hogy a jövőben többet fogunk beszélni azokról a hatásokról, amelyek túlmutatnak a puszta „nemi funkciókon”, az időskori betegségek megelőzése kapcsán is.
Sajnos az elavult és nem biztonságos hormonterápiák nagyon rossz fényt vetettek a hormonokra. Ezen a téren még komoly felvilágosításra van szükség.
Munkája során fellép az egészségügyi intézményekben tapasztalható elavult meggyőződések és diszkrimináció ellen. Mi az, ami Ön szerint figyelmet érdemel és reformra szorul?
Nem kérdés, hogy három kisgyermek édesanyjaként, a német klinikákon végzett szakorvosi továbbképzésem során szerzett személyes tapasztalataim befolyásolták a hozzáállásomat és az érdeklődési területemet.
Számos tanulmány, gyógyszerkísérlet és laboratóriumi referenciaérték elsősorban férfi vizsgálati alanyok adatain alapul; a diagnosztikában és terápiában a nemekre jellemző sajátosságok gyakran hiányosan jelennek meg.
Ehhez jönnek még a társadalmi és kulturális tényezők, a „láthatatlan munka”, vagy az életmódból és a környezeti hatásokból adódó megterhelés, amelyek mind érzékenyen érintik a női hormonrendszert. Az ellátás javítása érdekében a kutatás, a diagnosztika és a terápia során következetesen figyelembe kell venni ezeket a nemekhez kötődő sajátosságokat.
Több mint 20 szakértőből – orvosokból, tudósokból, újságírókból, vállalkozókból és aktivistákból – álló hálózatunkban a #WirSind9Millionen kezdeményezés keretében (magyarul: 9millióanvagyunk, utalva arra, hogy Németországban több mint 9 millió 40 és 55 év közötti nő él) politikai szinten küzdünk a női egészségügy erőteljesebb támogatásáért és azért, hogy az életközépi időszak nagyobb figyelemben részesüljön.
Munkája során stresszkezeléssel is foglalkozik. Mi a véleménye a munka és a magánélet egyensúlyáról, valamint az orvosi hivatással járó stresszről?
Mindig is nagy kihívás volt számomra helytállni a munkámban a számos külföldi költözés és a három gyermekem mellett. Nagyon sokat segít ebben a rendszeres kikapcsolódás, az, hogy megengedőbb és barátságosabb vagyok saját magammal. Az utazás, a festés, a jóga, a hidegvizes úszás, a természet, a barátokkal és a családdal töltött idő, és természetesen a munkám iránti szeretet jelentik számomra azt a forrást, amelyből erőt merítek. Szintén nagy segítség volt még az MBSR képzés (tudatos jelenlét alapú stresszcsökkentő terápia, klinikai környezetben), nemcsak a munkám, hanem a személyes fejlődésem szempontjából is.
Az évek során több nagy sikerű könyvet is írt. Mi késztette az írásra?
Pácienseim igényei és pozitív visszajelzései arra ösztönöztek, hogy összefoglaljam az elmúlt években írt tanulmányaimat. Természetesen arra nem számítottam, hogy első könyvem, a Nők a változókor küszöbén 5 évvel ezelőtt világkörüli utazásra indul, és 20 országban megjelenik. Egyébként különösen örültem a magyar kiadásnak.
Jelenleg éppen befejeztem egy átfogó online, hormonokkal kapcsolatos kurzus kidolgozását. Ősszel folytatom vállalatoknál tartott előadássorozatomat, amelyet a brit menopauza-projekt ihletett. Célom, hogy felvilágosítsam a munkavállalókat egészségügyi kérdésekben és a lehető legjobb munkakörülményeket teremtsük meg.
Milyen hatással voltak a Semmelweis Egyetemen töltött évei Önre?
Nagy örömmel és hálával gondolok vissza a Semmelweis Egyetemen végzett tanulmányaimra. Az, hogy egy idegen országban ilyen szívélyesen fogadtak, hogy tanulhattam és értékes, mély barátságokat köthettem, tartósan formálta a személyiségemet.
A professzorok és az egyetem munkatársai kiváló tudásuk mellett fontos értékeket is átadtak nekünk. A tudományos gondolkodás, a tisztelet, a közösségi szellem, egymás támogatása és az egy nagyszerű közösséghez tartozás olyan kiváltságok, amelyek nagy elkötelezettséget igényelnek az egyén részéről is. 30 évvel később a két gyermekem, akik szintén a Semmelweis Egyetemen tanultak, nagyon hasonlóan vélekednek erről.
Nemrég részt vett a Semmelweis nemzetközi alumni találkozóján Budapesten. Hogyan érezte magát?
Az egész találkozó egy igazi fénypont volt. Rendkívül szívélyesen fogadtak minket. Öröm volt találkozni egykori hallgatótársaimmal, és érezni a köztünk lévő erős kapcsolatot, még akkor is, ha sokakkal évek óta nem láttuk egymást. Nagyszerű programot szerveztek nekünk: közös kirándulásokat, dunai hajókázást, egy csodálatos gálavacsorát. Legközelebb feltétlenül újra eljövök.
Szekeres Hanna, Alumni Igazgatóság
Fordította: dr. Csizmadia Balázs
Fotó: Lipták Zoltán; dr. Susanne Esche-Belke
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
