Nekrológ
A mai napon lezárult egy történelmi korszak, életének 94. évében megtért a Teremtőhöz a hazai és nemzetközi csecsemő- és gyermekgyógyászat egyik kiemelkedő egyénisége, Cserháti Endre professzor úr. Hosszú, tartalmas, eseményekben gazdag utat járt be 1932. április 20-tól, születésétől, a mai napig. Szinte hihetetlen, hogy Budapesten a középiskolát még 1942-ben kezdte, majd sikeres egyetemi tanulmányokat követően 1956-ban lépett be az akkori I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika (ma Gyermekgyógyászati Klinika Bókay utcai részleg) kapuján, amelyen kívül más munkahelye nem is volt. Hűségesen kitartott szeretett egyeteme és klinikája mellett, amelynek neve, struktúrája többször is változott az idők folyamán, a munkatársak között azonban mindig ott volt a neve, miközben egyre feljebb lépett az akadémiai karrierben. Húsz éven keresztül, 1982-2002 között az akkori I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatóhelyettese volt. Fáradhatatlan, mindent tudó, mindent megoldó, igazi egyetemi emberként ismertük meg a klinikán.
Szűkebb szakterülete a gyermekpulmonológia és allergológia volt. A két diszciplína nagyon sokat köszönhet munkásságának. Elérte, hogy a hazai gyermekpulmonológia nemzetközi szinten is ismertté és elismertté váljon. Többek között részese volt európai szinten is a gyermektüdőgyógyászati szakvizsga kialakításának. Számos asztma-irányelv megalkotásában vett részt. De nemcsak a csecsemő- és gyermekgyógyászok, gyermekpulmonológusok emlékeznek rá nagy szeretettel, hanem a hazai felnőtt tüdőgyógyászat is egy kiváló támogatóját veszítette el. Cserháti professzort, Bandit mindenki szerette, legyen szó akár szakmai, akár egyéb ismertségről.
Sok kiváló csecsemő- és gyermekgyógyászunk volt és van, mégis mi tette különlegessé dr. Cserháti Endrét? Az általános tudása és a történetei. Aki csak egyszer is hosszabban beszélgetett vele, biztos, hogy legalább 2-3 „cserhátis”, életreszóló történetet hallott tőle a klinikáról, a gyermekgyógyászatról, az orvostörténelem valamely kiemelkedő eseményéről vagy éppen személyéről; a távoli földrészekről, ahol járt, fotózásról, művészetekről. Mi, kollégái jól ismerjük ezeket. Például a Virginia Apgarral (az Apgar score megalkotójával) való találkozását, aki az akkor Magyarországon divatos, kalaptartón „utazó” bólogató fejű kutyát kérte el az akkor fiatal orvostól. Ez a kutya, egy későbbi Virginia Apgarról készített képen is látható. De hallottuk azt a történetet is, hogy egyik családtagja a nemzetközi telefonközpontban fogadta azt a hívást, amelyben Szent-Györgyi Albertet értesítették a Nobel-díj odaítéléséről. 2017-ben, 85. születésnapján még aktív kollégaként köszöntöttük őt a következő szavakkal: Cserháti Endre a Gyermekklinika történelmének minden apró részletének ismerője és kutatója. Olvasta és ismeri Albert Schweitzer szavait, és eszerint is él: „a fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és lélek állapota”. Ő ezt a fiatalságot az egyetemen és a klinikán töltött 61 évének tulajdonította. „Jó dolog minden reggel bejönni a klinikára, itt még mindig lehet tanulni valamit minden nap ” – mondta. Talán ez az egyik hagyatéka a mai fiatalok számára.
A szellem és a lélek nagyon sokáig fiatal maradt, de a test, most 93 év után befejezte földi útját. Nekünk, akik ismertük, a szellem fiatalsága marad meg, erre emlékszünk majd és ezt adjuk tovább. Mert, ha csak mindegyikünk megoszt az utánunk jövő generációval egy történetet és ezek így mennek majd tovább, Cserháti Endre emléke hosszan, kitörölhetetlenül ott lesz a Gyermekklinika lapjain.
Kedves Bandi, hálás vagyok a Jóistennek, hogy megismerhettelek, hogy együtt dolgozhattunk, hogy jó néhány éven át együtt építhettük a Gyermekklinikát, a csecsemő- és gyermekgyógyászatot! Te még az utolsó években is tudtad azt a bölcsességet, amit Sík Sándor fogalmazott meg „A legnagyobb művészet” című versében. Most e sorokkal egy időre búcsúzunk tőled.
„A legnagyobb művészet tudod, mi?
Derűs szívvel megöregedni…
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.
Nem lenni bús, reményvesztett.
Csendben viselni a keresztet!
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.
Kezedet betenni öledbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd,
Nem vagy olyan, mint azelőtt.
S járni amellett vidáman,
Istentől rádszabott igában!
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan – ha azt erősen hisszük,
Hogy a teher, mit vinni kell,
Az égi honra készít el.
Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más!
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.
Az Úr nem szűnik meg tanítani.
Azért kell sok harcot vívni
Idősen is, míg csendesen
A szív az Úrban megpihen,
S kész vagy az Ő kezéből venni:
Hogy minden Ő, s te nem vagy semmi!”
Budapest, 2025.08.11.
Szabó Attila, klinikaigazgató, Gyermekgyógyászati Klinika,
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
