„A Semmelweis Szalon rendezvénysorozatunk során számos elismert képző-, festő- és textilművész mutatta, mutatja meg alkotásait. Öröm és büszkeség, hogy ezúttal Sinkó István, a Magyar Festők Társasága elnökének munkáit csodálhatjuk meg. A falakon most több, mint négy év munkája látható: impresszív, erőteljes pillanatok lenyomatai” – mondta köszöntőjében dr. Hegedüs Tamás, az Alumni Igazgatóság vezetője.
„Zenész-képzőművész családból származom, édesanyám hegedűművész, édesapám festőművész volt. Mivel nem voltam sem tehetséges, sem szorgalmas zenész, a festészet felé fordult az érdeklődésem” – idézte fel Sinkó István a kezdeteket. Hozzátette, hogy Leonardo da Vincihez hasonlóan ő is úgy érzi, azok közé az emberek közé tartozik, akik érzéseiket, gondolataikat nem szavakkal, hanem színekkel és formákkal fejezik ki. Az őt érő benyomásokat, eseményeket fejben – és olykor fényképeken is – folyamatosan rögzíti, és ahogy fogalmazott: „előre is festek, fejben is festek, és persze a vászon előtt is alakul a mű.”
A most megnyílt kiállítás egyik különlegessége, hogy az egészen frissen, az idén februári római utazása hatására készült alkotásai is megtekinthetőek. A figurális ábrázolás kevéssé jellemző a művészre, azonban mostani római sorozatában két szokatlan kép is szerepel, miután megihlette A Borgó égése című Raffaello stanza a Vatikánban. „Megrendítő volt látni a képet, a saját ifjúságom, és a 16 éves koromban elveszített édesapám, a korán megszakadt apa-fiú szakmai kapcsolat miatt is. Sose akarta, hogy én feltétlenül képzőművész legyek, de én azért mindig törekedtem arra, hogy megfeleljek az ő nem létező elvárásainak” – mondta Sinkó István. Szavai szerint a kép láttán felötlött benne, hogy ő hogyan rajzolta volna meg a tűz elől az idős férfit a hátán menekítő férfi alakját. A Borgó I. című alkotás azért magán viseli a művész sajátos – a kritikusok által expresszív impresszionizmusnak nevezett – látásmódját, és a szinte minden képén feltűnő geometrikus keretet. Utóbbiról a képzőművész elmondta, hogy az Álom-ciklus képei után érezte, hogy szüksége lenne a színek és formák forgataga mellett valamiféle fegyelmező erőre, így jelentek meg a képein az ajtók és ablakok, amik egy idő után feloldódtak, maguk után hagyva egyes töredékes elemeiket. Ezek szerintem keretbe foglalják, vagy egyszerűen csak exponálnak bizonyos elemeket a képen belül – jegyezte meg Sinkó István.
A Sinkó István képein megjelenő impressziók jellemzően belülről jönnek, és valamilyen nagyon erős érzelmi, filozofikus, vagy egzisztenciális háttér van mögöttük. Számára sokkal fontosabb a belső táj – hívta fel a megnyitó résztvevőinek figyelmét Zászkalitzky Zsuzsanna művészettörténész. Elmondta, hogy a művész tavalyi kiállításához képest, amelyen a disztópikusabb, komorabb képeit mutatta be, a most megnyílt tárlaton, az előforduló sötétebb tónusok ellenére, összességében mégis sokkal derűsebb pillanatokat, impressziókat láthatnak az érdeklődők. A megnyitó résztvevői Ney Gábor zongoraművész koncertjét is élvezhették.
Sinkó István (1951) képzőművész, művészetkritikus, rajz- és festőtanár otthonról hozta a művészet szeretetét, és oktatói tevékenysége révén tovább is adta azt tanítványainak. 1975-ben rajz- és földrajztanár diplomát szerez a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd általános iskolai rajztanárként dolgozott a Kós Károly Általános Iskolában egészen 2001-ig. Emellett évtizedekig tanított a Nemzeti Galéria GYIK Műhelyében, volt az ELTE PPK múzeumpedagógiai szakán, illetve a MOME Tanárképző Intézetében óraadó tanár is. Közben alkotott. Már 1978-ban tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1984-ben a Művészeti Alapnak. 1990-2010 között a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja, 1995–től a Magyar Festők Társaságának tagja, 2022-től elnöke. 2023-tól a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.
Galéria
A kiállítás – előzetes bejelentkezés után – 2025. május 21-ig tekinthető meg a Semmelweis Szalonban.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
