Kedves Andi!
2025. január 6-án vártunk, hogy mint minden reggel, mosolygósan, az utóbbi időben reménnyel telten jöjj dolgozni, de sajnos a szomorú hír érkezett helyetted. Mennyi tervünk, álmunk volt még együtt!
A kihívásokkal teli napjainkban tapasztalatod, szakértelmed, töretlen hited pótolhatatlan veszteség számunkra. Bármilyen helyzet adódott, nem ismertél lehetetlent. Életed főbb állomásai tanúskodnak sokoldalúságodról, felkészültségedről, az egészségügyben ellátott olykor nehéz, embert próbáló és bonyolult feladatokhoz szükséges tudásodról és tapasztalataid soráról. Imádtad a Semmelweis Egyetemet, és ha az élet úgy is hozta, hogy elkerültél innen, végül mindig visszatértél.
Sajnos újra elmentél. Most végleg. Próbáljuk tudomásul venni, hozzászokni, hogy ezúttal hiába várunk arra, hogy visszatérj.
Ben Andrea 1963. augusztus 19-én született Budapesten. 1981 nyarán érettségizett a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskolában és kezdett el dolgozni az egészségügyben. Az Orvostovábbképző Intézet Intenzív osztályán ápolóként kezdte a karrierjét, majd osztályvezetői megbízást kapott. 1989 és 1997 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem munkatársa lett. A Péterfy Sándor utcai Kórházban tett kisebb kitérő után, 1998-tól visszatért az egyetemre. Folyamatos tanulással, képzéssel mérlegképes könyvelői, majd pedagógiai szakos nevelői tudással is gazdagodott.
Az egyetemen a Gyógyító-megelőző Ellátási Igazgatóságon ügyvivő szakértőként, majd az Orvosszakmai, Finanszírozási és Minőségbiztosítási Igazgatóságon finanszírozási osztályvezetőként dolgozott. Ez volt az első hely, melyet mind a mai napig emlegetett. Mind a feladatot, mind a kollégákat, akikkel a mai napig szinte baráti kapcsolatot ápolt. Nem tudtunk olyat kérdezni amire nem tudott válaszolni, vagy ha mégis, rögtön telefonált, intézkedett. Ezt a feladatot cserélte 2014. október 1. és 2015. augusztus 6. között a Transzplantációs és Sebészeti Klinika gazdasági vezetői pozíciójára. A klinikán töltött egy év meghatározó volt számára mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon szerette a klinika dolgozóit, a munkáját, a mai napig minden egyes nap a legkülönbözőbb feladatok kapcsán felemlegette a klinikán töltött szép és tanulságos időket.
2015-ben a Belső Klinikai Tömb tömbigazgatói feladatát látta el. A BKT igazgatósághoz ekkor hat klinika és egy intézet tartozott, valamint a központi igazgatóságok nagy része. 2016 májusától újabb kitérőt tett, ezúttal az Uzsoki utcai Kórház Kontrolling-Finanszírozási részlegén vezető, finanszírozó pozíciót látott el. Egy évvel később újra visszatért a Semmelweis Egyetemre, 2018. január 1-től mint tömbigazgató-helyettes dolgozni a Külső Klinikai Tömbnél. Innen 2021. május 31-én ment nyugdíjba, de nem sok pihenőidőt adott magának, mert 2021. szeptember 20-tól visszatért az egyetemre, és a Külső Klinikai Tömbigazgatóság tömbigazgató-helyettese volt egészen haláláig.
E hosszú pályafutás alatt dolgozott egészségügyi alkalmazottként és háttér támogatóként is. Mindkét oldalt jól ismerve tudta a későbbiekben jó vezetőként a nehézségeket gyorsan felismerni és a problémákat megoldani. Feladatait mindig, minden körülmények között magas szintű tudásának köszönhetően példaértékűen végezte. Kapcsolatait éveken át ápolta, kedves, barátságos természete miatt a kollégák nagyon szerették. Mondhatjuk, hogy mindene volt a munkája, az egyetem nem a második, hanem szinte az első otthona volt. Feladatait az utolsó pillanatig ellátta. Hivatástudata tartotta benne a lelket, reggelente mosolyogva köszöntött mindenkit, végig oroszlánként küzdött.
A család gyászában őszintén osztozunk. Mi, munkatársaid megrendülten búcsúzunk Tőled. Példamutatásod, kitartásod, töretlen hited, amit örökségül hagytál ránk nagyon sokáig fog még kísérni minket, amiből újra és újra erőt tudunk meríteni.
Külső Klinikai Tömbigazgatóság dolgozói
Fotó: Kovács Attila
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
