Nekrológ
Várjuk a legnagyobb csodát, a születés csodáját és közben érkezik a hír, hogy csendben elment Balogh Lídia, aki évtizedeken keresztül a legnehezebb helyzetekben is segítette, gyógyította a beteg újszülötteket és csecsemőket. Évtizedeken át nemcsak tagja volt a Semmelweis Egyetemen Gyermekgyógyászati Klinikájának, hanem szinte első otthona volt a klinika, a beteg újszülöttek, csecsemők és kisdedek gyógyítása pedig életcél volt számára. Nem túlzás, hogy alig van olyan család, akinek valamely tagját ne gyógyította volna. S alig van olyan hazai gyermekgyógyász, aki ne fordult volna meg az általa vezetett osztályon, aki ne mondhatná, hogy tanítója volt. Balogh Lídia gyermekgyógyászati tudását patológiai képzése alapozta meg, majd erre építve lett túlzás nélkül az ország gyermekgyógyásza. Írhatnám, hogy doktornénije, de aki ismerte, tudja, hogy bár mindig kedves és türelmes volt a picikkel és a szülőkkel is, de ő nem doktornéni, hanem ízig-vérig gyermekgyógyász volt.
Szerette a kihívásokat és nem ismert lehetetlen helyzetet. A kitartást, a betegséget, annak okának feltárását tanulhatták meg tőle a fiatalok. Az általa vezetett osztályon és sokszor az egész klinikán ő volt az első, aki érkezett, és ő volt az utolsó, aki távozott. Addig maradt, amíg meg nem oldott minden aznapi rejtélyt, amíg nem volt biztos a kis betegek sorsa felől.
Kedves Lídia, azt hittük, hogy ez mindig így lesz! Te jössz először és te távozol utoljára. Most mégis változtattál a szokásokon és elmentél, elmentél hamarabb, mint ahogyan vártuk, ahogyan szerettük volna.
Egy szorgalomban ledolgozott életpálya után példaképként álltál másfél évvel ezelőtt előttünk, amikor elköszöntünk tőled és nyugdíjba mentél. Akkor és most sem kívánhatunk magunknak többet, mint amit te elértél, ezek pedig nem a díjak és elismerések, hanem a gyógyuló gyerekek hálás mosolya, a szülők köszönete volt. Évtizedekig vezetted a Gyermekklinika Bókay utcai részlegén a Csecsemőosztályt és évekig voltál vezetője az Anyagcsere részlegnek is. A betegellátás mellett oktatál magyarul, angolul és németül. Ha bárki kiesett, te voltál az első, aki vállalta az oktatásban is a helyettesítést. Mindezek mellett neveltél TDK hallgatókat és kiemelten fontosnak tartottad a posztgraduális képzést is. Hivatásodnak középpontjában azonban mindig a beteg gyermek gyógyítása állt. Amikor mások már feladták, te akkor is küzdöttél és sokszor győztél is.
Kedves Lídia, évtizedeken át győzted le a betegségeket, adtál reményt és jövőt a családoknak, most a saját betegséged nem sikerült legyőznöd. Talán az évtizedes harc fárasztott el, talán másokért jobban küzdöttél, mint saját magadért, és a betegség most győzött. Te elmentél, a tanításaid, a tanítványaid és a meggyógyított betegek ezrei és családjaik itt maradtak.
Karácsony van, már csak néhány nap, hogy a kivilágított ablakokban megjelennek a karácsonyi fények, hogy felcsendül a „Mennyből angyal…”. Évtizedekkel ezelőtt hozzánk, gyerekgyógyászokhoz is lejött egy angyal, aki most visszament. Visszament oda, ahonnan érkezett és ahonnan most már nem jön el, de figyel és segít.. Segít majd egy megérzés kapcsán, egy felidézett, múltbéli eset kapcsán: „Emlékszel, amikor még nem voltak meg a laboreredmények, nem készült még el a képalkotó lelete és senki nem hitte el, de Lídia megmondta a diagnózist…”.
Karácsony este van, szól a Mennyből az angyal, egy kisebb, a Kozma és egy nagyobb, a Gyermekklinika családjának énekéből hiányzik egy hang, az ének azonban szól tovább:
„…Szép ajándékot vivén szívükben
magukkal, magukkal.”
Kedves Lídia, visszük az ajándékot amit tőled kaptunk magunkkal.
Budapest, 2024.12.23.
dr. Szabó Attila, Gyermekgyógyászati Klinika
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
