Noha kutatások szerint a várandós magyar anyák több mint 90 százaléka tervezi, hogy szoptatja majd gyermekét, szülés után hat hónappal már jelentősen, 30 százalék körüli szintre csökken a kizárólag szoptatott csecsemők aránya, a csecsemők felét azonban ekkor már egyáltalán nem szoptatják. Az anyai tervek megvalósulásának egyik komoly gátja a császármetszések hazai, rendkívül magas, 40 százalék feletti aránya, ami azzal jár, hogy az anyák csaknem fele eleve nehezített pályán kezd. Egy természetes szülésből felépülni ugyanis egyáltalán nem ugyanaz, mint egy nagy hasi műtétből, ami fájdalommal, nehezebb mozgással, fokozott betegségérzéssel jár, egyszerűen nagyobb terhet ró az anyára – mondja dr. W. Ungváry Renáta, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusa, a laktációs szaktanácsadó szakirányú képzés szakcsoportvezetője.
A WHO ajánlása szerint az újszülöttek aktuális, illetve hosszú távon jó egészségi állapotának megalapozásához elengedhetetlen lenne, hogy az első hat hónapban kizárólag anyatejet kapjon a baba – lehetőleg mellből –, illetve hozzátáplálás mellett 2 éves korig vagy azon túl szoptassák. Mindez az anya számára is számos egészségügyi előnnyel járna – többek között a mellrák, petefészekrák, a csontritkulás, a szív- érrendszeri betegségek, illetve az elhízás kockázatát is csökkenti a hosszú távú szoptatás – azonban számos tévhit, illetve a mindennapokat valóban megnehezítő egészségügyi, fizikai állapotukkal kapcsolatos, valamint társadalmi, gazdasági akadály nehezíti, hogy valóban élhessenek ezekkel az édesanyák – mondja dr. W. Ungváry Renáta.
Az egyetemen immár 2010 óta zajló szakirányú képzést is az a felismerés hívta létre, hogy szervezett keretek között, és a legfrissebb tudományos eredményekre alapozott gyakorlati tanácsokkal kellene segíteni a gyermekágyas anyákat a gyermekük optimális fejlődését biztosító szoptatásban. Emellett fel kellene világosítani őket, és orvosaikat is azzal kapcsolatban, hogy a császármetszés, vagy egyéb szülészeti beavatkozások milyen hatással lehetnek a helyes szoptatás megkezdésére.
Maga a szoptatás nem kellene, hogy fájdalmas legyen az anya számára, és a helyes gyakorlattal elkerülhető a mellbimbót védő segédeszközök használata
– hangsúlyozza dr. W. Ungváry Renáta. Úgy véli, a hazai szülészeteken nagyobb figyelmet kellene fordítani a szoptatás kétségkívül időigényes, gyakorlati támogatására, a bababarát szemléletmód kialakítására, és az érvényben lévő csecsemőtáplálási szakmai protokoll alkalmazására. Hiába van egy jó csecsemőtáplálási szakmai protokoll, ha azt nem tartják be, vagy nem is ismerik, illetve legtöbb helyen a szokásjog érvényesül – teszi hozzá dr. W. Ungváry Renáta az első életnapokban túlságosan gyakori, szakmailag sokszor nem indokolt tápszeres kiegészítésre célozva.
A mellretapadási nehézségek kezelésénél a személyzet az elfoglaltsága miatt gyakran az instant megoldások felé fordul, a születés utáni súlyvesztés esetén pedig gyorsan beköszön a tápszeres pótlás, a cumisüveg használata, mindez elég hamar nehezítő tényezőnek bizonyul a szoptatás „betanulós” időszakában és alaposan aláássa az anya önbizalmát is. „Fontos lenne, hogy a védőnők, gyermekorvosok tájékoztassák az anyákat arról, miért érdemes hozzátáplálás mellett akár kétéves korig is szoptatni a gyerekeket, és ehhez gyakorlati támogatást is nyújtsanak. Sajnos túlságosan gyakori, hogy egyes anyai betegségeknél, szükségesé váló gyógyszerszedésnél a szoptatás abbahagyását vagy felfüggesztését javasolják – legtöbbször indokolatlanul. Ezen csak a szoptatástámogatási ismeretek alaposabb, szélesebbkörű oktatásával lehetne segíteni” – hívja fel a figyelmet dr. W. Ungváry Renáta.
Az elmúlt 14 évben évi 30-40, döntően egészségügyi végzettségű szakember – jobbára orvosok, védőnők, szülésznők, gyógytornászok, dietetikusok, illetve diplomás ápolók – végezte el a laktációs szaktanácsadói képzést, azonban az adjunktus úgy látja, ennél
szélesebb körben is szükség lenne a várandós nőkkel, illetve a szoptatással kapcsolatos szakmai információk, eljárások, újabb tudományos eredmények megosztására, ezért szeretnék bővíteni a laktációs szaktanácsadói képzés kapacitását.
Nagyon jó gyakorlatnak tartja, hogy a Bethesda Gyermekkórházban a gyermekorvosi rezidensképzés része, hogy több napos laktációs képzést tartanak a szakorvosjelölteknek a Semmelweis Laktációs szaktanácsadó szakirányú továbbképzést elvégzett szakorvosok, valamint a társadalombiztosítás által finanszírozott Laktációs Ambulanciát is működtetnek. Ilyen lehetőség már a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján is az anyák és csecsemők rendelkezésére áll.
Dr. W. Ungváry Renáta elmondta, a minél széleskörűbb tájékoztatás érdekében szervezik meg 2025. január 17-18-án az első Semmelweis Laktációs Konferenciát is a Szoptatásért Magyar Egyesülettel közösen. A rendezvény résztvevői a Kohorsz’18 kutatás adatai alapján képet kaphatnak arról, területi bontásban milyen helyzetben van a hazai csecsemőtáplálás, a szoptatástámogatás, mik a szoptatási ambulanciák tapasztalatai, vagy épp arról, hogyan változik a szoptatás újszülöttkortól kisgyermekkorig. Ahogyan arról is tájékozódhatnak a konferencia előadásaiból és műhelymunkáiból, hogyan segíthetnek a szakemberek a szoptatási averzióval küzdő kismamákon, a csecsemők alvásproblémáinak kezelésében, vagy épp a mellgyulladás kezelése terén milyen előrelépések történtek, milyen szakmai protokollok láttak napvilágot. A szervezők célja emellett áttekintést nyújtani a témában évente átlagosan megjelenő mintegy 4 ezer új kutatás főbb trendjeiről, a magyarországi szoptatástámogatás helyzetéről, lehetőségeiről.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
