Több mint 250 éves tradíciókkal rendelkező egyetemünk története tele van olyan óriásokkal, akik alapvetően határozták meg a magyar orvos- és egészségtudományt. Dr. Zelles Tivadar iskolateremtő egyénisége is közéjük tartozik, szellemi nagyságával, tudásával, szakértelmével, szorgalmával és alázatával nem pusztán a magyar fogorvosképzést, a fogorvostudományt, betegek ezreit szolgálta – de intézményünket is, amiért soha nem lehetünk elég hálásak neki – fogalmazott dr. Merkely Béla rektor a Semmelweis Szalonban rendezett ünnepélyes eseményen a Fogorvostudományi Kar (FOK) egykori dékánjára, az Orálbiológiai tanszéke alapító igazgatójára, a 2023 végén elhunyt Semmelweis Ignác Emlékérmes professor emeritusára, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktorára emlékezve.
Dr. Zelles Tivadar pályája során a hazai fogorvosi hivatás érdekében dolgozott, és amellett, hogy sikerült elérnie, hogy ma a fogorvosokat ugyanaz a presztízs, és ugyanazok a privilégiumok illetik meg, mint az általános orvosokat, mindvégig kiemelt figyelmet fordított a kutatás támogatására. Az, hogy a Shanghai Ranking szerint ma a Semmelweis Egyetem fogorvostudomány terén a világ 300 legjobbja közé tartozik, aligha képzelhető el az ő munkája nélkül – hangsúlyozta dr. Merkely Béla az emlékülésen. A rektor úgy fogalmazott, hogy a professzor élete egyik főműve volt a 2007-ben átadott Fogorvostudományi Kar Oktatási Centrum létrehozása, ami napjainkra Európa egyik legnagyobb gyógyító és fogorvosképző intézménye, ahol a hallgatók is elláthatják a betegeket, az oktatók nagy része praktizáló orvos, így a betegellátás és oktatás valóban szerves egységet képez. A 70. életévében professor emeritus címet kapott, 2016-ban a fogorvosok közül először vehette át a Semmelweis Ignác Emlékérmet.
Semmelweis Ignáchoz hasonlóan soha nem elégedett meg azzal, hogy pusztán elvégezte a kötelező feladatait – mindig azon munkálkodott, hogyan tehet még többet a betegekért, a hallgatókért, a tudományért és intézményünkért. Nevének ott a helye a hazai fogorvostudomány és egyetemünk legnagyobbjai között is” – tette hozzá dr. Merkely Béla.
Beszédét követően a rektor meggyújtotta az emlékezés gyertyáját, az emlékülés résztvevői pedig egy perces csenddel adóztak dr. Zelles Tivadar emlékének.
Dr. Hermann Péter rektorhelyettes is kiemelte megemlékezésében, hogy dr. Zelles Tivadar kórélettani kutatói tevékenysége és hivatása iránti elkötelezettsége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ma már teljes értékű orvosnak tekintik a fogorvosokat is. Intézményi szinten ez például abban jelent meg, hogy a ’70-es évek végén a Nagyvárad téri elméleti tömb átadásakor önálló emeletet kapott a FOK, és a különböző egyetemi és országos bizottságokban is helyet kaptak a fogorvosok, önállóan képviselhették területüket. Az Orálbiológiai Tanszék létrehozásával nemcsak a FOK egy elméleti tantárgyának oktatási háttérintézménye jött létre, hanem a mai napig otthont ad a kar elméleti kutatásának, sok-sok kandidátusi és PhD-disszertáció elkészülte köszönhető a kar klinikái és a tanszék munkatársai együttműködésének – jegyezte meg a rektorhelyettes. „Zelles professzor úr tulajdonképpen sosem vonult nyugállományba, professor emeritusként is hihetetlen munkabírással tervezte a kísérleteket, és még bőven 80 felett is PhD-hoz tudott segíteni ifjú kollégát – tette hozzá dr. Hermann Péter.
Zelles professzor az életét tette fel egy vízió megvalósítására: hat évtizeden keresztül dolgozott azon, hogy egy sokáig mellőzött terület, az orálbiológia tudományos hátterét, elismertségét megteremtse – mondta dr. Varga Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, egyetemi tanár, az Orálbiológiai tanszék korábbi vezetője. Sakkozókat megszégyenítő stratégiai előretervezéssel, erős akarattal, szorgalommal vitte végig az elképzeléseit, sokszor humorral oldva a feszültségeket. „Sokszor sok mindenben nem értettünk egyet. Voltak nehéz pillanataink, ugyanakkor be kell valljam, hogy totálisan megváltoztatta az életemet, és nagyon hálás vagyok ezért – zárta gondolatait dr. Varga Gábor.
Dr. Mandl József akadémikus, a Molekuláris Biológiai Tanszék professor emeritusa szintén dr. Zelles Tivadar humorát emelte ki, mondván: „egy szórakoztató ember légkört alakít, feszültséget old. Tivadar ilyen személyiség volt, miközben nem kerülte, sőt kereste a konfliktusokat, mert mindig törekedett valamire.” „Egy tantárgy, egy tanszék, egy épület, ez volt Tivadar hármas egysége: beindított egy tantárgyat, megteremtette annak tanszékét, és az egyik leggyakorlatibb orvosi területen célozta meg az elméleti alapokat” – hangsúlyozta dr. Mandl József.
Dr. Noszál Béla, a Gyógyszerésztudományi Kar egykori dékánja arról beszélt, hogy barátságukat valójában a sorsközösség alapozta meg, amikor 2002-ben megkapta a dékáni kinevezését. Mindketten egy jelentős egyetem egy-egy fontos, tradicionális, de viszonylag kis létszámú karát képviselték – Zelles professzor akkor már negyedik éve, és számos alkalommal adott önzetlenül bölcs tanácsokat a GYTK érdekeinek képviseletéhez.
Dr. Géczi Zoltán, a Fogpótlástani Klinika adjunktusa, a professzor utolsó PhD-hallgatója, mentora elhivatottsága mellett arról beszélt, hogy dr. Zelles Tivadar szerencsés ember volt, mivel a munkája a hobbija is volt egyúttal, és mindig lelkes volt a jövővel kapcsolatban. Tudományos életműve mellett menedzseri eredményei is kivételesek voltak, hatalmas űrt hagy maga után az egyetemen – hangsúlyozta.
Az, hogy ezen az emlékülésen minden társegyetem képviselteti magát, mutatja, hogy Zelles professzor minden egyetem számára különleges személyiség volt
– mondta dr. Gerber Gábor, a FOK dékánja. Felidézte, 1979-80-ban, másodéves hallgatóként sejtelme sem volt arról, hogy az akkori dékánhelyettes, dr. Zelles Tivadar a szegedi rektorral, Tóth Károly professzorral együtt milyen komoly politikai harcot vívott az Egészségügyi Minisztériummal azért, hogy a fogorvostudomány az orvostudományok között maradjon Magyarországon továbbra is. Felvállalta azt a feladatot is, hogy a korábban a betegellátásban kicsúcsosodó képzést kollégáival együtt gyakorlati kutatásokkal erősítse meg, és ösztönözte, hogy a kari vezetők tudományos fokozatot is szerezzenek – mondta a dékán. Hozzátéve, hogy a professzor hitvallása szerint a tudomány egyrészt mérhető számokban, impakt faktorban és citációkban, de sokkal inkább utódokban. „És ebben ő óriásit alkotott, mivel itt ülnek az utódok, dékánként én is közéjük sorolom magam” – tette hozzá dr. Gerber Gábor.
Galéria
Az emlékülés és megemlékezés zárásaként Ákontz-Kiss Leticia Ágnes fogorvostan-hallgató Dvořák D-moll-balladáját adta elő hegedűn, Yamagami Souhei zongorakísérete mellett. Az előadás alatt a résztvevők a professzor életének fotókon rögzített pillanataiba kaphattak betekintést.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
