A legnehezebb dolga annak van, aki az embereket tartósan és az egészségük megőrzése mellett le akarja fogyasztani, mivel az egyetlen, egész életen át bármikor elérhető instant boldogságforráshoz való hozzáférésben, azaz az evésben korlátozza őket – vallja dr. Barna István, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikája klinikai főorvosa, a közelmúltban alakult Obezitológiai Központ vezetője. Pedig erre napjainkban egyre nagyobb szükség lenne, mivel a KSH adatai szerint a népesség egyre nagyobb hányada túlsúlyos és elhízott. Jelenleg 30-as BMI (body mass index, egy statisztikai mérőszám, az egyén testmagasságának és -tömegének arányát méri) felett számít valaki elhízottnak, 35-ös BMI felett pedig már morbid obezitásról beszélnek az orvosok. Utóbbinál olyan súlytartományba esnek az emberek, ami egyrészt súlyosan korlátozza a mozgásukat, rontja az életminőségüket, másrészt amelynél igen nagy és hamar bekövetkező kockázat a halálozás.
Az elhízás tulajdonképpen egy gyermekkorban, fiatalkorban kialakult krónikus betegség, amellyel ha nem foglalkozik rendszeresen az ember, hajlamos kiújulni – mondja dr. Barna István, aki szerint önmagában az, ha valaki lefogy, nem feltétlenül jelent egészséget is egyben. Ráadásul sokszor nem tartós a változás. Ezért is fontos, hogy csodaszerek keresése helyett orvosokkal konzultálva alakítsanak ki az emberek olyan terápiát, ami tartós megoldáshoz vezet. Minél inkább közelíti ugyanis az optimális testtömegindexet (ez 25-27-es BMI körül van, az egyéni sajátosságokat is figyelembe véve) az egyén, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem alakulnak ki nála artériás és vénás betegségek – mint a szívinfarktus, stroke vagy a vénás trombózis –, vagy anyagcsere-betegségek, mint a diabétesz, a metabolikus szindróma vagy az emelkedett húgysavszint. A túlsúlyosaknál mintegy 30 százalékkal gyakoribb az onkológiai betegségek kialakulása, különösen a hormondependens daganatoké: ez a nőknél az emlő- és a petefészekrák, a férfiaknál pedig a prosztatarák. Mindezek elkerülése nemcsak egyéni, de népegészségügyi szinten is jelentős eredmény lenne, valódi lépés a preventív egészségügy felé.
Jelenleg nincs Magyarországon olyan egységes, elfogadott protokoll, ami alapján a kóros elhízást kezelik. A probléma viszont annyira súlyos, hogy több orvosegyetemi központban is elindult a gondolkodás arról, hogyan lehetne ezeken a betegeken segíteni – Pécsen és Debrecenben is alakult ilyen centrum –, és a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban is ismét működik az obezitológia osztály. Többek között ez motiválta a Belgyógyászati és Onkológiai Klinika szakorvosait is arra, hogy a nemzetközi ajánlásokat elfogadva kidolgozzanak egy módszertant – például, hogy melyek a legfontosabb alap diagnosztikus vizsgálatok a kezelés megkezdése előtt – az extrém túlsúllyal küzdőkkel való optimális foglalkozáshoz, amelyet később az országban bárhol alkalmazhatnának az egészségügyi intézmények.
A közelmúltban tájékoztattuk a területi ellátási körzetünkhöz tartozó családorvosokat a központ várható tevékenységéről, és arról, hogyan utalhatják be a betegeket. A cél az, hogy alapos kivizsgálást követően az egyénileg számukra összeállított terápiát legkevesebb egy évig végig kísérve tartós életmódváltást érjünk el
– mondta dr. Barna István. Tartós eredményt szerinte csak úgy lehet elérni, ha a betegség kialakulásának okait feltárva komplex terápiát állítanak össze a páciensek számára, külön odafigyelve a pszichológiai támogatásra is. Ez időigényes folyamat és tartós elkötelezettséget igényel a páciensek részéről is – jegyezte meg dr. Barna István. Ezért is döntött úgy a központ tevékenységében részt vállaló 16-17 tagú orvoskollektíva – amelyben a belgyógyászok, dietetikusok, onkológusok és endokrinológusok mellett pszichológus és bariátriai sebész is van, és a tervek szerint gyógytornászok is lesznek –, hogy
csak egy pszichológiai és egy motivációs teszt kitöltését követően fogadják a 40-es BMI, vagyis nagyjából 110-120 kilogrammos testsúly feletti, morbid obezitással küzdő pácienseket, a klinika területi ellátási körzetébe tartozó települések (Dunaharaszti, Dunavarsány, Halásztelek, Szigethalom, Taksony, Tököl, Százhalombatta, Érd, Majosháza) családorvosainak beutalójával a járóbeteg rendelésre bejelentkezve.
Egyelőre a járóbeteg-ellátás keretein belül fogadjuk majd a jelentkezőket heti két alkalommal, hosszabb távon pedig szeretnénk a 150 kilogramm feletti súlyú páciensek fekvőbeteg-ellátásához szükséges speciális feltételeket is megteremteni – jegyezte meg dr. Barna István. Az elkötelezettséget követően a betegek táplálkozással kapcsolatos ismereteit is felmérik, valamint Inbody készülékkel a test víz- és zsírtartalmát, elhelyezkedését is. Ezt követően különféle laborvizsgálatokkal igyekeznek a páciensek állapotát – például, hogy cukorbetegség, hormonprobléma, májbetegség, vesebetegség van-e –, és a kórelőzmények alapján a gyógyszerszedést felmérni, illetve próbálják kideríteni, hogy mi okozta az elhízást. Van, hogy betegség vagy gyógyszer mellékhatásaként alakul ki a túlsúly, és nagyon gyakori, hogy kezeletlen stressz, vagy egyéb életvezetési problémák, pszichológiai elakadások hatására. Ezt követően határozzák meg, hogy pontosan milyen terápiával – végső esetben gyógyszerszedéssel, vagy akár bariátriai műtéttel – kezelik a betegeket. De mindegyiknek része a diéta és a mozgás is. Utóbbi támogatásához az Egészségtudományi Kar gyógytornászaitól kértek segítséget. Emellett tervezik azt is, hogy a kezelésbe vett betegek számára csoportterápiás lehetőséget is biztosítsanak.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint, Kovács Attila – Semmelweis Egyetem; iStock
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
