A Magatartástudományi Intézetnek otthont adó Nagyvárad téri Elméleti Tömb 19. emeletéről elénk táruló látvány a nyugalom illúzióját kelti. A valóságban azonban a világ 115 országából érkező Semmelweis-polgárok egyvelege tanul az épületben, akiket a gyógyító szakma elsajátítása iránti elkötelezettségük köt össze. Ezt leszámítva viszont a Geert Hofstede holland szociálpszichológus által meghatározott kulturális dimenziók bármelyikében, vagy akár mindegyikében különbözhetnek.
Hofstede kulturális dimenziók modelljének (1980) továbbfejlesztett változata a kultúrák hat értéktengely mentén történő leírását tűzte ki célul. Ezek a hatalmi távolság (vagyis a társadalmi hierarchia erőssége), az individualizmus – kollektivizmus, a bizonytalanságkerülés, a teljesítményre és sikerre való motiváció, a hosszú távú – rövid távú orientáció, az engedékeny vagy korlátozó szemlélet (a vágyak teljesítésének szabadsága), valamint annak vizsgálata, hogy ezek az értékek hogyan kapcsolódnak a viselkedéshez.
Az Interkulturális egészségügyi integrált kurzus 2021-ben indult a Semmelweis Egyetemen azzal a céllal, hogy kielégítse az egyetemisták igényét egy olyan platform iránt, amelyen a nemzetközi hallgatók – akik az orvosi és fogorvostudományi karok létszámának több mint 50 százalékát teszik ki – a szemináriumi csoportmunkán keresztül interperszonális kapcsolatokat alakíthatnak ki az angol, német és magyar nyelvű programok többi hallgatójával. A kurzus szervezője, Döbrössy Bence szociológus olyan eszközt keresett, amely segít zökkenőmentessé tenni azokat az interkulturális hallgatói találkozásokat, amelyek a legjobb szándék ellenére is könnyen félreértésekhez vezethetnek.
„A résztvevők összetétele reprezentálja a karokét, így mindig nagy öröm, ha például az Egészségtudományi Karról érkeznek hallgatók, vagy a német nyelvű képzésből nagyobb csoportok” – mondja Döbrössy Bence tanársegéd. Bár a kurzus egy tananyag köré épül, az adott félév fókusza az aktuális résztvevők kulturális hátterét és érdeklődését tükrözi, legyen szó a sportkultúra, az alternatív gyógyászat vagy egyes vallások kérdéseiről. Egy ilyen kurzus akkor működik a legjobban, ha olyan légkör alakul ki, amely a „biztonságos közeg” érzetét kelti: ahol az érzékeny témák megvitathatók, a tapasztalatok és a tudás mindkét irányban megosztható, a kevésbé extrovertált hallgatók pedig kiscsoportos foglalkozásokon nyílhatnak meg társaik előtt – hangsúlyozza a kurzus szervezője, aki két évtizede tanít interkulturális egészségügyi kurzusokat.
A résztvevők többsége másod- vagy harmadéves hallgató, így a klinikai gyakorlat megkezdéséig elsajátíthatják a szükséges készségeket. A más kultúrákból származó betegekkel való találkozás interkulturális dilemmákhoz vezethet, közte például, hogy a páciensek mikortól tartják betegségnek az állapotukat. Az adott kulturális háttérből eredő, szerzett értékek ugyanis befolyásolhatják, hogy a társadalom milyen tüneteknek tulajdonít jelentőséget. A panasznyelv is jelentős mértékben eltérhet: egyes kultúrák nem félnek érzelmeiket és meglátásaikat intenzíven felfedni, míg mások vonakodnak orvoshoz fordulni, míg állapotuk nem romlik súlyosan – ezek a tanult minták nem teszik őket sem hipochondriássá, sem mazochistává. A hangos beszédet a váróteremben egyesek vidámságnak, mások pedig devianciának érzékelhetik. A beteget kísérő, az ágyán ülő és a nevében beszélő hozzátartozók csoportja szokatlannak tűnhet egy olyan orvos számára, aki a vizsgálat során csendhez szokott, a beteg számára azonban az összetartozás érzését adhatja. Egy hatósági személyt a keresztnevén szólítani közvetlenségnek vagy akár tiszteletlenségnek is minősülhet.
A szeméremérzet, az önkifejezés, a mosoly és a kuncogás, a szemkontaktus, a fizikai távolság, az idő, a nem, az életkor, a hit és a halál fogalma körüli egyéb kulturális normák potenciálisan kritikus helyzetek forrásai lehetnek.
„Személyes tapasztalataim vezettek a téma felé. Egy neves onkológus fiaként Magyarországon, az Egyesült Államokban és Dániában felnőve nemzetközi környezetben nevelkedtem. A Readingi Egyetemen, valamint a Londoni Egyetemen szereztem szociológusi diplomát. BA-képzésem három éve alatt mindössze egyszer fordult elő, hogy magyar honfitársamba botlottam. Dániában töltött középiskolai éveim alatt 90 iskolatársam 60 különböző országból érkezett. Így természetszerűleg vonzott, hogy az emberi együttélést befolyásoló tényezőket tanulmányozzam, és ami még fontosabb, tanítsam” – idézi fel indítékait Döbrössy Bence.
A kurzus egyik fő pillérét az esettanulmányok adják, amelyek gyakran a hallgatók személyes tapasztalataiból fakadnak.
Az a célom, hogy a sajátjuktól eltérő kultúrák és hitrendszerek megismerésén keresztül mások helyébe képzeljék magukat. Bármennyire is fontos azonban a kultúra szerepe, mindig óva intem a diákjaimat a sztereotípiáktól, ennélfogva nem szívesen adok számukra sematikus megoldási lehetőségeket
– fogalmaz Döbrössy Bence.
A korlátlan tankönyvi tudásnál sokkal fontosabb az a gondolkodásmód, amellyel a kurzus résztvevői megismerkednek. Először is, érzékennyé válnak a kulturális pluralizmusra, amely a globalizáció révén egyre inkább tetten érhető. Másodszor, megismerik a megbízható információforrásokat, hogy a jövőben tanulmányozhassák a szakmájuk gyakorlásának földrajzi területén releváns kultúrákat, és képessé váljanak megalapozott döntések meghozatalára. Mivel a kurzus során kiemelt hangsúlyt kap, hogy a kulturális pluralizmus védendő mindaddig, amíg nem sérti mások jogait, arra ösztönözzük a leendő egészségügyi szakembereket, hogy legyenek figyelmesek, nyitottak, tegyenek fel kérdéseket, nézzenek a koncepciók mögé, és a bizalom légkörében próbálják megérteni és beszélni más kultúrák „nyelvét” – hangsúlyozza a tanársegéd.
Ahogy a képzés egy korábbi, dél-koreai résztvevője, Shanti fogalmazott: „A kulturális hátterek kaleidoszkópjából jövünk, hogy a világ minden táján helytálló orvossá képezzenek minket. Az orvos nem pusztán egy olyan személy, aki robotszerűen meghallgatja a tüneteket és felállítja a helyes diagnózist, hanem olyasvalaki, aki érdemben reagál a beteg egészségügyi szükségleteire. Ez magában foglalja azt a pszichológiai érzést is a betegben, hogy gondoskodnak róla.”
Szabados-Dőtsch Judit
Fordítás: Kiss Viktória
Fotó: Barta Bálint, Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
