Nekrológ
Tassildi, Tass Tanárnő, Tasi, PTI, Ildi…
Nem lehet Rólad nekrológot írni, mert az azt jelenti, hogy már nem vagy itt, el kell köszönni. Azzal tényleg befejeződik, végérvényesen lezárul a közös dolgunk. Mivel a lezárás még nem megy, inkább csak emlékezni szeretnék, remélem, nem vagyok ezzel egyedül. Olvasva a kollégák, barátok Rólad, hozzád írt üzeneteit szerte a világból, jól látható, hogy bárhol, bárkivel dolgoztál, nyomot hagytál, egyszerűen nem lehetett Veled szemben közömbösnek lenni.
Szakmai munkád során gyakorlatot és sokrétű szakmai tapasztalatot szereztél a konduktív nevelés különböző területein. Pályakezdő konduktorként óvodai csoportban, majd a 90-es évek elejétől a Nemzetközi Tagozaton. Részese voltál az intervallum konduktív nevelés kiterjesztésének, folyamatos továbbfejlesztésének, majd a különböző projektek során ennek külföldi megvalósításában is részt vettél. Szakmai kíváncsiságod állandó önfejlesztésre sarkallt. Az első konduktorok egyikeként szereztél tudományos fokozatot, de ezzel párhuzamosan – hiszen mint mondtad, jó szervezéssel még ez is belefér – szakvizsgát is szereztél a vezetőképzés területén. A legnehezebb helyzetekben is lehetett Rád számítani, ez történt akkor is, amikor az intézményben kialakult felső vezetői változások miatt 7 hónapig – főigazgatói feladatokat láttál el. Utólag azt mondtad, életed leghosszabb 7 hónapja volt és hogy rengeteget tanultál belőle, emberi kapcsolatokról, a hatalom természetéről. Bántad is meg nem is, hogy vége lett, de a feladat mindig megtalált, így jött a következő állomás, a Gyakorló Közoktatási Intézmény és az Elméleti Konduktív Pedagógiai Tanszék irányítása. Ebbe is hatalmas energiával vetetted bele magad, konduktorként szerzett tapasztalataidat a legjobb tudásod szerint akartad átadni, a jövő konduktorainak szemléletét formálni. A közösség, a csapatmunka nagyon fontos volt számodra. Azt vallottad, hogy legjobb szakember sem képes céljai elérésére, ha nem kap támogatást munkatársaitól, s nem támaszkodhat elhivatott, jól képzett, nyitott, innovatív, pozitívan gondolkodó kollégákra. Szeretted éreztetni, hogy számíthatunk Rád és mi valóban éreztük, hogy ez így is van. Akkor is, amikor nagyon nehéz helyzeteket hozott az élet. Hányszor hallottuk Tőled ilyenkor, hogy innen szép nyerni!? Elérhető kolléga voltál, olyan, akihez be lehet kopogni, ha valakinek gondja van. De fontos volt számodra is a visszajelzés, még a kritikai észrevételeket is igényelted és ha nem is értettél egyet, elgondolkodtál a másik véleményén, örültél a vitának, mert inspirált, mert hittél abban, hogy a jó érv a jó megoldáshoz vezet, onnan már csak menni kell előre.
Sokszor mondtad, hogy a jó nem elég, mindig lehet jobban csinálni.
Minden szakmai területen a konduktív nevelés minőségi megvalósításáért dolgoztál. Az állandóság és a hagyományok mellett fontos volt számodra a folyamatos innováció, az elmélet és a gyakorlat egységének, összhangjának minél magasabb szinten történő megvalósítása; az új kutatási eredmények gyakorlati munka során való alkalmazása. Ennek kiteljesítésére igazán a pedagógiai rehabilitáció specializáció területén volt lehetőséged. Óriási energiát fektettél a képzés kidolgozásába, mert tudtad, hogy ezzel a területtel foglalkozni kell, sokszor mondtad: ez a jövő! Idén végzett az első évfolyam, és mi az utolsó pillanatig bíztunk benne, hogy ott leszel, hogy Te gratulálsz nekik. Tudjuk, hogy mennyire akartál, de már nem tudtál jönni.
Próbáltunk úgy Veled lenni ebben a rettentő rövid öt hónapban, ahogy Te kérted, ahogy méltónak érezted, mert azt mondtad, amíg tudsz küzdeni, hinni, bízni, úgy gondoljunk Rád, ahogyan ismertünk. Vasladyként, oszlopként, a Pető egyik megkerülhetetlen alakjaként, két lábon járó történettárként, vagy ahogy Te modtad: Mädchen für Alles-ként. Hittünk és bíztunk hát Veled annak ellenére, hogy egyre rövidebbek lettek a nekünk írt üzeneteid és egyre hosszabb volt közöttük a szünet. Végül az üzenet már nem Tőled jött. De tudjuk, hogy nem feladtad, Te sosem tettél ilyet. Ez a szó egyszerűen nem volt benne a konduktív kisszótáradban. Elfogadtad, vagy tudomásul vetted. És most nekünk is ezt kell tennünk, pedig rettenetesen hiányzol. És hiányzik a cipőd összetéveszthetetlen kopogása a folyosóról, a reggeli kávé illata, ha Te értél be először, a receptjeid olyan ételekkel kapcsolatban, amelyek létezését még csak nem is sejtettük, az államvizsga utáni jutalom somlói galuskázás, a sokadszorra és pontosan ugyanúgy elmesélt történeteid, a közös szigorlatok, amelyek mindig Veled voltak a leghosszabbak. És hiányzik az optimizmusod, az őszinteséged, az energiád, a küzdőképességed és a szakmai alázatod, az „Ügy” iránti feltétlen elkötelezettséged. Hiányzik, mert részünk voltál az egészben. Az egészben, ami nélküled már sosem lesz ugyanaz.
Szép lett volna, de ezúttal nem nyertünk.
Tassildi, Tass Tanárnő, Tasi, PTI, Ildikém, Isten Veled!
A Pető András Kar minden munkatársa nevében: Földesi Renáta
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
