Dr. Merkely Béla köszöntőjében emlékeztetett, Florence Nightingale születésének tiszteletére 1974 óta május 12-e az Ápolók Nemzetközi Világnapja, melyet 1982-től tartanak meg Magyarországon is. Azok előtt hajtunk ma fejet, akik nap mint nap szerte a világon egész életüket teszik fel mások életének megsegítésére – fogalmazott a rektor, hozzátéve, hogy egy ápoló feladata nem csak a szenvedés enyhítése és a betegek ellátása. Ők az orvos- és egészségügyi csapat motorjai, azok a fáradhatatlan szakemberek, akikre az orvosok ugyanúgy bármikor számíthatnak, mint maguk a betegek. Hangsúlyozta a kedvesség, önzetlenség, szeretet és jóakarat fontosságát, ami elengedhetetlen ehhez a hivatáshoz. Egy-egy támogató érintésnek vagy mosolynak, egymásra figyelésnek és kedves szónak sokszor ugyanolyan gyógyító ereje van, mint a kezeléseknek és a gyógyszereknek – vélekedett. Kiemelte, az ápolás tudományterülete az elmúlt évtizedekben az orvos- és egészségtudománnyal együtt hatalmas fejlődésen ment keresztül. A ma ápolójának tudása messze meghaladja a korábbi idők orvosainak tudását és gyógyító képességét. Köszönetét fejezte ki az ápolóknak fáradhatatlan munkájukért, amivel a Semmelweis Egyetem nevét és büszkeségét gyarapítják. „Az Önök munkája nélkül nincs betegellátás, betegellátás nélkül pedig nincs gyakorlatorientált oktatás és nincs transzlációs szemléletű, azaz a betegágyak mellett hasznosuló kutatás-innováció sem” – fejtette ki a rektor.
Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes, a Klinikai Központ elnöke beszédében a legszentebb hivatásnak nevezte az ápolói munkát, mely elhivatottságot, életcélt jelent. Emlékeztetett rá, hogy az Ápolók Nemzetközi Napját globális szinten a Nemzetközi Ápolók Tanácsa karolta fel, akik az idei évforduló mottójaként „A nővéreink, a mi jövőnk” jelmondatot választották, arra keresve a választ, hogy az ápolói szakma hogyan segítheti elő a globális egészség javítását. Dr. Szabó Attila kiemelte, az ápolók a mindennapokban csendben, kötelességtudóan, szinte láthatatlanul teszik a dolgukat, azonban akik az egészségügyi ellátásban személyesen is részt vesznek, pontosan tudják, hogy e természetesnek tűnő szolgálat milyen emberfeletti erőfeszítést kíván meg nap mint nap. Az egyetem és annak Klinikai Központja mindig is elkötelezett volt, hogy hivatásukat megbecsülje és támogassa – hangsúlyozta. Hozzátette: ennek egyik fontos része az évekkel korábban elindított és folyamatosan fejlesztett életpályamodell, de ide tartozik az oktatói, szakdolgozói támogatás bevezetése, valamint a folyamatosan bővülő elismerési rendszer is – sorolta. Kiemelte azt is, hogy az egyetemhez kerültek a szakképzést végző iskolák, ezzel tovább bővítve a lehetőséget az utánpótlás nevelésére. Az elnök az egyetem vezetése, munkatársai nevében is köszönetet mondott az ápolók áldozatos munkájáért.
Laja Katalin és Szűcs Vivien, a Semmelweis Ignác Szakképző iskola nappali tagozatos végzős tanulói „Elődök nyomában avagy az ápolói hivatás a XXI. században” című előadásukban felidézték Florence Nightingale és Kossuth Zsuzsanna életét és munkásságát. Florence Nightingale a modern nővérképzés, valamint a betegellátás reformjának elindítója, aki azt hirdette, hogy az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek alapvető joga van, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül. Kossuth Zsuzsanna Kossuth Lajos húga, az 1848−49-es szabadságharc idején a tábori kórházak kinevezett főápolójaként szolgált. Munkássága alatt több, mint hetven tábori kórház létesült rövid idő alatt, a szabadságharc idején. 1849 áprilisában felhívással fordult a magyar nők felé, hogy önkéntesként vállaljanak szerepet a sebesültek ápolásában – idézték fel. A szabadságharc végéig kitartóan, fáradhatatlanul részt vett a harcokban megsérült honvédők ápolásában, példát mutatva a későbbi korok gyógyítóinak áldozatos munkájával.
Kiemelték, hogy mindketten törekedtek a kornak megfelelő higiéniai szabályok megteremtésére, betartására és betartatására. Prezentációjukban felidézték Semmelweis Ignácot is, mint a klórmeszes kézmosás felfedezőjét, hangsúlyozva, hogy ma már a kézhigiénének öt momentuma van: a beteg érintése előtt, aszeptikus beavatkozás előtt, váladékkal történő expozíció után és a beteg környezetének érintését követően. A jól elvégzett kézmosás és kézfertőtlenítés rendkívül fontos, hiszen életeket menthet: a kézhigiénés előírások betartásával a kórházi eredetű fertőzések jelentős része megelőzhető – emelték ki.
Dr. Merkely Béla rektor és dr. Szabó Attila, a Klinikai Központ elnöke Semmelweis Egyetem Kiváló Szakdolgozói kitüntetéseket adott át. Az elismerésben az egyetem tíz dolgozója részesült. Kossuth Zsuzsanna emlékdíjat kapott Háda Beatrix Éva, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika klinikavezető főnővér helyettese.
A kitüntetéseket követően tudományos előadásokkal folytatódott a program, ahol elsőként Laja Katalin és Szűcs Vivien tartott prezentációt „Jövőnk a tét” címmel. Baracskai Petra és Opovszki Regina, a Raoul Wallenberg Szakképző Iskola tanulói a gyakorlaton lévő ápolók szemüvegén keresztül mutatták be az ápolói hivatás szépségét. Tóth Leonóra, a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika vezető ápolója a betegségmegélésről beszélt csonkoló gége műtét után, Tódorné Bognár Krisztina, az Urológiai Klinika vezető ápolója pedig az inkontinencia típusait és kezelését járta körül, Mezőcsáti Melinda, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika klinikavezető főnővére „Az ápolás jövője az ápolásnak lesz jövője?” címmel tarott előadást.
Galéria
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
