Kákonyi Marcell főszervező, negyedéves orvostanhallgató megnyitó köszöntőjében kiemelte: az idei, 27. Korányi Frigyes Tudományos Fórum az előadások számait illetően a második legnagyobb rendezvénynek számít az esemény történetében. „Az, hogy a fórumot hagyományosan minden évben új és új szakkollégisták szervezik, lehetővé teszi, hogy minden évben egy kicsit megújuljunk. Az idei konferencia szervezése során szerettük volna kidomborítani mindazt, ami ezt a rendezvényt különösen egyedivé teszi. Ez pedig a barátságos légkör, a kötetlen beszélgetések és a szakmai eszmecserék biztosítása a következő két nap folyamán” – mutatott rá, köszönetet mondva a szervezésben közreműködő kollégistáknak.
Ezt követően a fórum fővédnöke, Feketéné dr. Szabó Éva stratégiai és fejlesztési rektorhelyettes mondott beszédet. Ebben felhívta a figyelmet: a konferencia a legnagyobb hazai orvos-, fogorvos- és gyógyszerészhallgatók által szervezett tudományos színtér, melyen a négy orvosképző egyetemről és a határon túlról érkező közel 200 hallgató kap lehetőséget, hogy bemutassa kutatását egy olyan szakmai zsűri előtt, melynek tagjai a magyar szakmai és akadémiai élet kiemelkedő egyéniségei. Visszaemlékezett a Korányi Frigyes Szakkollégium kezdeteire is: 1985-ben az alapítók a Hársfa utcában egy olyan szellemi műhelyt hoztak létre, amely nemcsak szállást, szociális támogatást biztosított, de extrakurrikuláris jellegű tehetséggondozást és saját kurzusokat is, merészen szerepet vállalva ezzel az egyetem alapfeladatainak ellátásában, az oktatási és kutatási tevékenységben és az oktatói utánpótlás-nevelésben. „A cél ma is ugyanaz. Szakmailag naprakész, érdeklődő, döntést hozni tudólelkiismeretes gyógyítókat adni az országnak. Olyan egészségtudósokat, akik gyógyító tevékenységük mellett felelősséget éreznek a társadalmi ügyek iránt és részt vállalnak az értelmiség nevelésében. A szakkollégiumok legfontosabb ismérve az önszerveződés és önrendelkezés. A Korányi Frigyes Szakkollégium ezeket a hagyományokat őrzi, ápolja” – fogalmazott. Hozzátette: az esemény célja, hogy lehetőséget biztosítson a fiatal klinikusoknak, kutatóknak és TDK-hallgatóknak a tudományos kapcsolatteremtésre és a megmérettetésre. A rektorhelyettes kiemelte az interaktív poszter diszkussziót, valamint a rendezvény különleges, baráti légkörét is. „A szakkollégiumi tevékenység jelentősége a COVID utáni és az egyre inkább teret nyerő online kommunikáció és munkavégzés idején egyre nagyobb jelentőséggel fog bírni. A pótolhatatlan személyes jelenlét és találkozók, a hallgatóktól induló tudományszervezés olyan személyiségvonásokat és képességeket fejleszt, melyet a munka világa hiányol, értékel és értékelni fog a jövőben egyre inkább” – emelte ki, majd az egyetem vezetése nevében külön köszönetet mondott dr. Godó Ferencnek, a Kollégiumok Igazgatósága vezetőjének, aki a háttérből biztosítja a sikeres szakmai működést.
A megnyitó díszelőadást dr. Réthelyi János, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója tartotta a genetikai hatásokról, a pszichiátriai betegségek mechanizmusairól. Ebben bemutatta az olyan gyerekpszichiátriai betegségek kialakulásának legjellemzőbb mintázatát, mint az ADHD, a gyerekkori szorongás, a skizofrénia, a kóros szerhasználat és az affektív zavarok. Mint rámutatott, az epidemiológiai adatok és az agy különböző területeinek fejlődését összevetve feltételezhetjük, az adott életkorban kialakuló pszichiátriai zavarok összefüggésben állnak a futó biológiai, neurobiológiai fejlődési programokkal. „Tehát ha jobban meg tudjuk érteni az agy fejlődésének ezeket a szabályszerűségeit, az arra is magyarázatot fog adni, hogy a prefrontális cortex érése miért esik egybe a skizofrénia indulásával” – magyarázta, hozzátéve: ezek megismerésével közelebb kerülhetünk a pszichiátriai betegségek megismeréséhez is. Ezt követően dr. Réthelyi János áttért az ADHD-ra, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarra, amelynek példáján keresztül bemutatta a pszichiátriai betegség kialakulásának genetikai hátterét. GWAS-adatokból (Genome-Wide Association Study azaz teljesgenom-asszociációs vizsgálat) kiderült, hogy a pszichiátriai betegségek a belgyógyászati kórokhoz hasonlóan poligénes eredetűek, azaz nagyon sok kis hatású genetikai polimorfizmus SNP-nek (Single Nucleotide Polymorphism – egypontos nukleotid-polimorfizmus) a hatására jönnek létre.
Az ADHD-ról elmondta: ez az idegrendszer fejlődési zavara, melynek következtében a figyelem fenntartása és irányítása nem megfelelő, azaz a beteg nem tud koncentrálni. Bizonyos területeken hiperfókusz, túlzott aktivitás figyelhető meg, de jellemző az érzelmek szabályozásának zavara, a végrehajtó funkciók, a tervezés, a priorizálás, az időbeosztás, vonás jellegű zavara is. Gyakori betegségnek számít, hiszen gyerekkorban a populáció 2-11 százaléka lehet érintett. Míg korábban úgy gondolták, hogy az ADHD egy gyerekpszichiátriai zavar, az elmúlt két évtized kutatásaiból kiderült, hogy az esetek harmadában a felnőttkorban is megmarad, és komoly problémákat okozhat a munkavégzésben, párkapcsolatban, pszichiátriai komorbiditáshoz, szerhasználathoz is vezethet. A 0,7-08 közötti értékével a magas heriabilitású pszichiátriai zavarok közé tartozik. Dr. Réthelyi János bemutatta a betegség genetikai hátterét, az agy azon részeit, melyek relevánsak az ADHD szempontjából. A GWAS-vizsgálat eredményeit prezentálva kiemelte: az ADHD kialakulásában a genomban elszórt több gén is szerepet játszik. Mint elmondta, jelenleg nagy számban zajlanak poligénes rizikómódszeres kutatások melyek azt vizsgálják, az egyes emberek mennyit hordoznak az ADHD-ra ható génekből, és összességében ez mekkorarizikót jelent számukra. Ezeket az adatokat össze lehet hasonlítani más betegségek genetikájával, így például megvizsgálható, mekkora az átfedés a depresszió és az ADHD között – emelte ki, hozzátéve: a kettő között van átfedés, vagyis az a poligénes vulnerabilitás, ami a figyelemhiányra jellemző, a depresszióban is szerepet játszhat.
Az igazgató kitért saját kutatásaira is, melyek a kandidáns génekkel és a dopamin transzporter génjének hosszúságpolimorfizmusával foglalkoznak. Mint elmondta, az adataik szerint ez a polimorfizmus neuropszichológiai mutatókkal asszociálódik. Ezt követően Go/No Go teszt segítségével EEG vizsgálatot végeztek felnőtt ADHD-betegeken. Ennek eredményei szerint a figyelemhiányos páciensek rosszabbul teljesítenek a tesztben, bizonyos negatív képek például jobban megzavarják a koncentrációs képességüket. Dr. Réthelyi János ezt követően bemutatta a serdülőkorú ADHD-betegeken végzett, jutalomérzékenységet vizsgáló kutatásaikat is. Külön kiemelte dr. Bitter Istvánt, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika professor emeritusát, aki elindította a klinikán a felnőtt ADHD betegellátást és kutatást, valamint dr. Czobor Pál kutatási igazgatóhelyettest, az EEG kutatólabor vezetőjét. A kutatásaik során sikerült leírniuk egy, a betegséget érintő új agyi területet: ez a jobb insula, mely egészséges embereknél a feladatrontásnál egy jelzést küld, hogy javítani kell, az ADHD-soknál viszont kevésbé vagy egyáltalán nem működik – azaz elektrofiziológiai szinten nincs meg náluk az agyi visszacsatolás. Előadása végén az igazgató bemutatta néhány, az ADHD-t érintő agyi képalkotó vizsgálat eredményét is.
Galéria
A kétnapos tudományos fórum során 16 szekcióban 160 előadás hangzott el az eseményen résztvevő orvostan-, fogorvostan- és gyógyszerészhallgatók jóvoltából. A díjazottak névsora ezen a linken olvasható (pdf).
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
