„Hatalmas élmény volt belépni az egyetem kapuján. Meg voltam győződve róla, hogy nem fognak felvenni, meglepetésemre mégis sikerült” – emlékezett vissza dr. Gallatz Katalin, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet szaktanácsadója az első, intézménnyel kapcsolatos emlékére. 1967-ben felvételizett az akkori Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karára. Dr. Gera Istvánnal, a Parodontológiai Klinika professzorával egy felvételi bizottsághoz kerültek, barátságuk a mai napig tart. „Egyedül mi ketten voltunk, akik először jöttünk felvételizni, a többiek mind többszörös próbálkozók voltak” – magyarázta. Közéjük tartozott dr. Gerle János, a Fogorvostudományi Kar Oktatási Centrum Igazgatóság igazgatója. „Elsőre nem vettek fel – ma már azt mondom, szerencsére, hiszen ha nem így történik, valószínűleg nem találkoztunk volna. Egy évig dolgoztam gyárban elektroműszerész tanulóként, majd újra próbálkoztam, akkor már sikeresen” – idézte fel dr. Gerle János.
Dr. Gallatz Katalin már gimnazistaként érdeklődött a természettudományok iránt: először kémia szakon szeretett volna továbbtanulni, a harmadik-negyedik évben azonban megszületett benne az elhatározás, hogy orvos lesz – ehhez hozzájárult az is, hogy nagybátyja traumatológusként dolgozott. Végül úgy döntött, a fogorvostudományt választja. Dr. Gerle János még harmadéves gimnazistaként is biztos volt benne, hogy sportújságíró akar lenni: a sport mindig kiemelt szerepet játszott az életében, ifjúsági játékosként az első osztályban futballozott. „A mai napig nem tudom visszaidézni azt a pontot, mikor váltottam és az orvosi hivatás felé fordultam” – magyarázta, hozzátéve: édesapja fogászati rendelője a lakásukban volt, azonban szülei nem presszionálták, hogy ő is ezt a pályát válassza. Végül követte édesapját és fogorvosnak tanult, ám a sportolást sem hagyta abba: egyetemi évei alatt végig az Orvosegyetem Sport Club (OSC) színeiben futballozott.
Első, meghatározó egyetemi élményüknek mindketten az akkori Anatómiai Intézetben szerzett tapasztalataikat tartják. „Az, amivel itt szembesültünk, hatalmas újdonságot jelentett. A gimnáziumban fizikát, kémiát és biológiát is tanultunk, de emberi szervekkel, szövetekkel és tetemekkel ekkor találkoztunk először. Ez az első valódi ’orvosi tantárgy’” – emelte ki dr. Gallatz Katalin. Dr. Gerle Jánossal együtt mindketten az intézetben folytattak Tudományos Diákköri (TDK) munkát – mint elmondták, óriási hatással volt rájuk az ottani légkör és a tanszékvezető személye is. „A mai napig az Anatómiai Intézetet tartom az orvossá válásom bölcsőjének. TDK-hallgatóként egy fantasztikus közegbe, a világhírű agykutató, dr. Szentágothai János professzor által fémjelzett intézetbe léphettünk be. A szombat akkor még munkanap volt, rendszerint ekkor tartotta az intézeti értekezlet, ahol professzor úr rendre beszámolt külföldi útjairól, vagy tudományos, kutatási témákról beszélgettünk. Igazi alkotó, demokratikus szellem uralkodott, egy diákkörös ugyanúgy bármihez hozzászólhatott, mint egy tapasztalt oktató, kutató. Feledhetetlen időszak volt” – idézte fel dr. Gerle János. Felesége hozzátette: „Dr. Szentágothai János professzor nemcsak egy géniusz volt, de egy fantasztikus ember is, valódi színes egyéniség”.
Csoporttársakként dr. Gallatz Katalin és dr. Gerle János a gyakorlatokra és az előadásokra is együtt jártak, majd rendezvények és szabadidős programok alatt ismerték meg egymást még jobban. Másodéves korukban, 1968-ban mélyült el kapcsolatuk, ekkortól kezdve már nem csak mint barátok vettek részt közösen az órákon és a hallgatói eseményeken. Amint 1972-ben summa cum laude végeztek az egyetemen, össze is házasodtak – ennek immár 50 éve.
Habár már másodéves koruk óta összetartoznak, karrierjük és tudományos pályájuk hamar eltérő irányba fordult. Diploma után mindketten az Anatómiai Intézetben kezdtek el dolgozni. „Agykutatással foglalkoztunk, én a thalamus magok sejtszerkezetét és kapcsolatrendszerét vizsgáltam. A második ott töltött évem után kineveztek tanársegédnek. Nagyon szép és eredményes éveket tölthettem el az intézetben, többek között 5 nemzetközi publikációban is társszerző lehettem. Ugyanakkor azt is megéreztem, hogy a kiváló kollégák között én maximum csak egy közepes kutató lehetnék. Vonzott a klinikum, ezért 1977-ben már a Fogpótlástani Klinikán kezdtem el dolgozni, itt hamar azt éreztem, a legjobb helyre kerültem. Már hallgatóként a fogpótlástan állt legközelebb hozzám: ötödéves koromban fogpótlástan versenyt is nyertem” – emelte ki dr. Gerle János. Hozzátette: az első napoktól részt vett a fogorvostan-hallgatók klinikai gyakorlati oktatásában, hiszen végzés óta volt már fogorvosi gyakorlata, az édesapja rendelőjében is dolgozott. Emellett mindjárt bekapcsolódott a klinikai kutatómunkába, először klinikai anatómiával foglalkozott, majd a kivehető részleges fogpótlások tervezése lett a kutatási területe. „Dr. Fábián Tibor akkori igazgató vezetésével aktív tudományos élet bontakozott ki, többek között különböző foghiány-típusok terápiájával és fogpótlások készítésével foglalkoztunk. Az itt végzett munka rendkívül inspirálóan hatott rám, úgy éreztem, megtaláltam hogyan tudom a legjobban felhasználni az Anatómiai Intézetben szerzett tapasztalataimat, miként tudom ötvözni a kutatást a klinikummal” – mutatott rá.
Dr. Gallatz Katalin ezzel szemben a kutatás és oktatás területén találta meg számításait. Külön kiemelten dr. Donáth Tibor professzor személyét, aki már kezdő oktatóként előadásokat adott neki és kinevezte a fogorvostan-hallgatók évfolyamfelelősévé. 1974-ben csatlakozott a Neuromorfológiai Laboratóriumhoz, melyet egy ugyancsak világhírű magyar kutató, dr. Palkovits Miklós professor vezetett. „A mai napig hálás vagyok a sorsnak, hogy több mint 40 éven át dolgozhattam mellette, rendkívül sokat tanultam tőle nemcsak a kutatás, hanem az oktatás területén is. A központi idegrendszert vizsgáltuk, én elsősorban immunhisztokémiai és elektronmikroszkópos kutatásokat végeztem humán és patkány agyból származó mintákon” – magyarázta. Azóta se hagyta el a tanszéket, amely jelenleg már Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet néven működik. Mint elmondta, volt egy rövid időszak, amikor megfordult fejében a váltás gondolata, de örül, hogy végül az intézetben maradt. „Mindig is nagyon szerettem oktatni, ez pedig a mai napig megmaradt. Remek kapcsolatban vagyok a diákokkal és a modern oktatási módszereket is elsajátítottam, büszke vagyok rá, hogy ebben is fejlődni tudtam” – emelte ki, hozzátéve: a visszajelzések alapján nemcsak ő szereti hallgatóit, de azok is őt, hiszen oktató munkájáért először Kiváló Oktató Munkáért, később a Semmelweis Egyetem Kiváló Oktatója kitüntetést kapott. Minkét díjra a Hallgatói Önkormányzat terjesztette fel. Emellett évekig elnöke volt a Fogorvostudományi Kar TDK bizottságának, tagja az Egyetemi TDK Tanácsnak, az egyetem által rendezett TDK-konferenciákon különböző bíráló bizottságok munkájában is részt vett. A Maxillofacialis Anatómia c. tankönyv társszerzője és több orvos- és fogorvostan-hallgatók számára írt tankönyvben ő írta az anatómiai fejezetet.
Dr. Gallatz Katalin 1986-ban rövid időt töltött a Kölni Egyetem Anatómiai Intézetében, tudományos munkájának köszönhetően azonban számtalan egyéb lehetősége is lett volna külföldi munkavégzésre, csak úgy, mint férjének. Akkoriban rengeteg fogorvos disszidált, például Németországba, hogy magánorvosi rendelőt nyisson, a többszörös jövedelem, a sokkal nagyobb lehetőségek miatt. Ők azonban nem így döntöttek. „Túlzottan idekötöttek minket a gyökereink, a családunk, és az egyetemhez való ragaszkodásunk is” – húzta alá dr. Gallatz Katalin. „Sok orvos, fogorvos barátunk távozott külföldre, ők ezt az utat választották. Bennünk soha nem merült fel komolyabban a gondolat, hogy elhagyjuk hazánkat. Ahogy ifjúkorom egyik kedvenc írójának, Moldova György könyvének címében áll: ’Akit a mozdony füstje megcsapott…’. Így érintett meg minket a Semmelweis Egyetemen az oktatás, a tudományos munka, az egyetemi karrier” – tette hozzá dr. Gerle János. Az alma mater vonzását és szeretetét a mai napig fontosnak tartja, mint mondja, ez nem csupán egy épületet, hanem egy nagy szellemi közösséget jelent. „A rendszerváltás után kari és egyetemi tanácstag, később több cikluson keresztül szenátor lettem és ha belépek a Tanácsterembe, meglátom nagy elődeink képeit, a mai napig azt érzem, hogy egy rendkívüli szellemi koncentráció részese vagyok. Ez az, ami most is az egyetem kötelékében tart és az, hogy egy kitűnő klinikai közösség tagja lehetek. Sok, nagyon tehetséges fiatal kolléga vesz körül, köztük volt hallgatóim és rezidenseim is. Dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes, a Fogpótlástani Klinika igazgatójának irányításával több munkacsoportban folynak nemzetközi szintű klinikai kutatások. Az ő nevéhez fűződik – többek között – a legkorszerűbb digitális fogászati eljárások, módszerek bevezetése a klinika gyógyító munkájába. Ezeket az ismereteket adjuk át a hallgatóinknak is, így például a rohamosan fejlődő fogászati implantológia, az esztétikai fogászat is bekerült a graduális oktatásba” – magyarázta. A rendszerváltás után dr. Fejérdy Pál akkori dékán megbízta a Kútvölgyi Klinikai Tömbben létrehozandó Kari Oktatási Részleg vezetésével, majd 1999-ben közösen létrehozták a kar Szak- és Továbbképzési Titkárságát, 2006-ban pedig kinevezték az Oktatási Centrum igazgatójának. Az elmúlt években több kitüntetéssel is jutalmazták, dr. Gerle János is elnyerte például a Kiváló Oktatói címet és munkájukért dr. Gallatz Katalinnal együtt mindketten Pro Universitate díjban részesültek.
Arra a kérdésre, mit jelent számára az egyetem, dr. Gallatz Katalin azt válaszolta: második otthont. „A mai napig jól érzem magam az Anatómia, Szövet- és Fejlődéstani Intézetben. Dr. Alpár Alán nemzetközi képzésekért felelős rektorhelyettes személyében egy fiatal, elhivatott tanszékvezető áll az intézet élén, ma már számos egykori hallgatómat – többek között a között Fogorvostudományi Kar dékánját, dr. Gerber Gábort és dr. Lendvai Dávid egyetemi adjunktust is kollégámként köszönthetem” – emelte ki. Mint elmondta, az elmúlt években-évtizedekben a hallgatók hatalmas változásokon mentek keresztül: ma már kinyílt a világ, sokkal több választási lehetőség áll előttük, így elhivatottságuk is ehhez alkalmazkodva változott. „Lazábbak, felszabadultabbak, az egyetem pedig sokkal megengedőbb velük szemben, legyen szó például a vizsgázási lehetőségekről – a tapasztalat azonban azt mutatja, a túlzott szabadság hosszú távon nem az ő érdekeiket szolgálja. Mindez azonban nem az ő hibájuk, a digitalizáció mindannyiunk életét megváltoztatta, nekünk oktatóként pedig lépést kell tartanunk velük” – húzta alá. Dr. Gerle János szerint a mai hallgatók semmivel sem rosszabbak, mint 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt, egyszerűen a világ változott meg. „Ma már kissé patetikusan hangzanak ezek a szavak, de az orvosok és az egészségügyben dolgozók nem pusztán munkát végeznek. Ez egy hivatás, amire az egyetemnek fel kell készítenie a hallgatókat és emellett a szakma alapjait is meg kell tanítanunk. Személyes példával elöl járva, a szakmai ismeretek átadása mellett nevelnünk kell a beteg ember tiszteletére és a hivatáshoz méltó gyógyítás alázatára, mert különben csak mesteremberekké válnak” – emelte ki. Hozzátette: ma már egyre több külföldi hallgató tanul a Semmelweis Egyetemen és viszi el jó hírünket a világba. A rendszerváltás előtti zárt világban is kiváló volt az egyetem, de ma nemzetközi szinten is folyamatosan nő a presztízse, melyet az itt végzett oktatómunka, a betegellátás és kutatás-innováció magas színvonala is bizonyít.
Dr. Gerle János az 1989-ben megalakuló Magyar Orvosi Kamara egyik alapító tagja – később 18 évig alelnöke -, majd a Fogorvosi Tagozat létrehozásában is aktív szerepet vállalt, melynek hosszú éveken át volt elnöke. „Nagyon szerettem a kamarai munkámat, olyan volt számomra, mint egy esti egyetem, sokat tanultam kiváló kamarista kollégáimtól. Az egyetemi tevékenységem mellett ennek segítségével ismerhettem meg a teljes magyar egészségügyi ellátórendszert, amely rendkívül sok hasznos tapasztalattal járt” – mutatott rá. Dr. Gerle János kiemelte: mindehhez elengedhetetlen volt felesége segítsége, aki amellett, hogy támogatta, három gyerekük felnevelésében is jóval nagyobb részt vállalt. „Mindhárman nagyon jók voltak biológiából, de hamar kijelentették: egy biztos, orvosok nem lesznek! A kisebbik lányom és a fiam közgazdásznak tanult, a nagyobbik lányom pedig művészeti pályán helyezkedett el – az orvosláshoz ő áll a legközelebb, ugyanis dr. ZúzMara néven a Piros Orr Bohócdoktorok tagja” – emelte ki dr. Gallatz Katalin.
„Előbb-utóbb be kell fejeznünk az egyetemi tevékenységünket – hogy pontosan mikor, azt még nem tudjuk, de nem várjuk meg, hogy összesúgjanak mögöttünk” – mondták el honlapunknak. Szerencsésnek vallják magukat, hogy ilyen hosszú ideje az egyetem kötelékéhez tartoznak és hogy mindig remek közösségekbe kerültek, hiszen mindkettejüket kiváló kollégák és hallgatók vették körül, ezért a mai napig örömmel járnak be munkahelyükre. A jövőben azt tervezik, hogy még többet járnak majd színházba, hangversenyre és kiállításokra, visszavonulásuk után pedig szeretnének egyik fő szenvedélyüknek, az utazásnak hódolni – eddig ugyanis sűrű oktatási feladatuk mellett erre csak nyári szabadságuk alatt volt lehetőségük.
Szabó Ádám
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem; dr. Gallatz Katalin, dr. Gerle János
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
