Dr. Kornafeld Anna 2010–2016 között szerezte meg orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen. Egyetemi évei alatt TDK munkát folytatott a Pulmonológiai és a Szemészeti Klinikán, a Hallgatói Önkormányzat aktív tagja volt. Dolgozott kutató asszisztensként az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Intenzív osztályán, sürgősségi orvosként a Szent Imre Kórházban és az Oxy-Med Orvosi Kft.-nél. Kutatásait az Amerikai Egyesült Államokban, a floridai Mayo Klinikán folytatta, jelenleg ugyanitt második éve belgyógyász rezidens.
Miért és hogyan választotta az Egyesült Államokat munkahelyéül?
Mindig vonzott más emberek, nyelvek, kultúrák, nézőpontok, gondolkodásmódok megismerése. Egyetemi éveim alatt volt lehetőségem számos gyakorlatom az USA-ban, Finnországban, Brazíliában, Németországban végezni. Az itt megismert fantasztikus emberek és megszerzett tapasztalataim motiváltak abban, hogy a végzés után belevágjak a több lépcsős USMLE vizsgasorozatba, ami lehetővé tette az USA-ban a rezidensképzésbe való jelentkezést. Nagyon tetszett az ország rezidensképzésének rendszere, a versenyképes fizetés mellett sok egyéb tényezőre miatt is. A programoknak is versenyezni kell azért, hogy a jelentkező rezidensjelölteket magukhoz vonzzák. A választható gyakorlatok sokszínűsége mellett nagy hangsúlyt kap az is, hogy miként gondoskodik a program a rezidensei jóllétéről, mennyi szabadnapot vagy kutatásra fordítható időt kapnak, mennyi aktatologató munkát kell végezni, mennyi idő jut a medicina tanulására és gyakorlására, mennyi konferencián való részvételt támogat a program anyagilag és időben, továbbá milyen a didaktikus előadások összetétele és gyakorisága, amire munkaidő alatt, a betegellátástól védett időben kerül sor. A jelentkezés idején azért a floridai Mayo Klinika belgyógyászat programját jelöltem meg első helyen, mert ők a fenti kérdésekben nagyon vonzó lehetőségeket ajánlottak. Az, hogy paraszolvencia az USA-ban ismeretlen fogalom szintén hozzájárult ahhoz, hogy itt akartam elvégezni a szakképzésem.
Hogyan élték és élik meg ezt családtagjai, barátai, főként a világjárvány alatt?
A családom és barátaim óriási segítséget jelentenek. Nélkülük nem hiszem, hogy ma itt lehetnék, folyamatos támogatást nyújtanak. 2020 június végén kezdtem el a szakképzésem, épp a COVID világjárvány idején, ami engem is elbizonytalanított. Emlékszem, ahogy nap mint nap ismétlődtek bennem a kérdések: meddig tart ez még? Meddig nem utazhatok haza? Lesz-e védőoltás? Na de mikor? Mi lesz, ha én is elkapom? Minden rezidens tudja, hogy a képzés ideje tele van kérdésekkel. Bár én nem voltam rezidens világjárvány idején kívül, a jóllétem legnagyobb próbája rezidensként az elszigeteltség érzése volt: nem tudtam meddig nem utazhatok haza, meddig nem ölelhetem meg a családom, nem találkozhatok barátokkal a kevés szabadidőmben. Emlékszem az időeltolódás miatt anyával rendszeresen munkába menet hajnal 5-kor telefonáltam, mikor otthon már délelőtt 11 volt. Aztán emlékszem a védőoltás eufóriájára. Az elsőt épp karácsonykor, a másodikat pedig szülinapomon kaptam meg, ez volt a legnagyobb ajándék. Az oltás után meg is látogattam családomat, ami rengeteget jelentett. Azóta is igyekszünk rendszeresen találkozni.
Milyen sajátos tudást szerzett a Semmelweis Egyetemen, amelyet a mindennapokban is alkalmaz? Mit tart az itteni tanulmányai legnagyobb előnyének, hátrányának?
A Semmelweis Egyetem nagyon erős elméleti tudást adott, ami sokat jelentett a USMLE vizsgára való készülésben és a mai napig segít nemcsak az aktív betegellátás és kutatás során, de az oktatás terén is. Rendkívül jó tanáraim, mentoraim voltak, mint például dr. Müller Veronika, a Pulmonológiai Klinika igazgatója és dr. Kovács Illés, a Szemészeti Klinika tanszékvezetője. Nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a kutatói gondolkodásom kialakításában, de emellett példaértékű a betegek felé tanusított gondoskodásuk és szakértelmük is. Emellett az egyetemen elsajátítottam a szorgalmas és önálló munkamorált, ami a mai munkámban is előnyt jelent. Az USA-ban úgy látom, a medikusok klinikai gyakorlati képzése erősebb az otthoninál. Itt a medikusok a képzésük második részében a különböző gyakorlatokon aktívan részt vesznek az egésznapos betegellátásban: több beteget nap mint nap követnek, dokumentálnak, prezentálnak a viziteken, a betegekkel, családdal elsődlegesen ők kommunikálnak. Mind a betegellátás, mind az egyetem, a jövő orvosai és rezidensei profiálhatnak egy ilyen gyakorlatorientált klinikai gyakorlatot folytató képzésből.
Mit tart jelenlegi munkahelye legnagyobb pozitívumának, amelyet itthonra is javasolna?
Úgy látom, az oktatás sokkal gyakorlatorientáltabb. Az előző példát folytatva a klinikum nemcsak a medikusoknak előnyös az USA-ban, hanem a rezidenseknek is, hisz már elsőéves képzésünk során az oktatói szerepet is gyakorolják. Az én programomban a belógyász gyakorlatom során egy csapat egy-két medikusból, két első-, egy másod- és egy harmadéves rezidensből és egy szakorvosból áll. A betegek terveit a másodéves rezidens állítja fel, az elsőévesek és medikusok prezentálnak a viziten a harmadéves rezidensnek, mint kis szakorvosnak és kommunikálnak a betegekkel, a családdal. Az oktatás megoszlik a felsőbbéves rezidensek és a szakorvos közt, utóbbi pusztán ellenőriz, de alapvetően szabad kezet és független működést kapunk rezidensként. Belgyógyász rezidensként is részt veszük a háziorvosi ellátásban. Elsőévtől van egy kb 80-100 fős beteg panelem, akiknek én vagyok a háziorvosa, és éves viziteken én látom el őket az akut vizitek mellett. Ez tovább növeli az önállóságom. Továbbá van lehetőségünk rotálódni környékbeli egyetemek akut klinikáin, ingyenes klinikáin, HIV klinikáin. Másik pozitívum, hogy nagy figyelmet fordítanak a rezidensek jóllétére. Amikor épp nincs világjárvány, akkor rendszeresen szerveznek programokat számunkra. A járvány alatt is igyekeztünk a lehetőségek adta kereteken belül találkozni online, vagy kisebb csoportokban a szabadtéren. Kutatásra az én programomban nagy támogatást kapunk, nemcsak anyagilag, de időben is: minden évben több hetet biztosítanak számunkra, amikor csak a kutatási munkánkra fókuszálhatunk. Emellett konferenciákra kaphatunk anyagi támogatást és extra szabadnapot.
Miért esett választása a jelenlegi szakterületére? Tervezi a jövőben más szakmával is kiegészíteni?
Egyetem alatt a tüdőgyógyászat vonzott. Ehhez itt először a belgyógyász rezidensképzést kell elvégezni, ez a beugró szakvizsga. Közben az intenzív terápia is megtetszett. Nagyon örülök, hogy belekezdtem a belgyógyász szakképzésbe, hisz egy erős, belgyógyászat alapú gondolkodást és szakmai alapot építhetek most.
Jelentős TDK munkát is végzett. Mit ajánl a hallgatóknak, mire összpontosítsanak egyetemi éveik alatt, és mivel kapcsolódjanak ki? Ön hogyan egyensúlyozott tanulmányai és a kikapcsolódás között?
Szerintem az egyetem alatt fontos megtalálni az egyensúlyt a szakmai fejlődés, a tanulás és a kikapcsolódás, feltöltődés közt. Ez nem egy féléves tárgyon megszerezhető krediten múlik, hanem évek alatti gyakorláson, próbálkozásokon és a hibákból való tanuláson. Sokat segít, ha maximalizmus helyett fejlődésközpontú szemléletet gyakorolunk. Ezek az évek arra is nagyszerű lehetőséget adnak, hogy megismerjük az alapértékeinket, ami nemcsak a szakmai pályaválasztásban segíthet. Az egyetem nemcsak szakismeretet és kapcsolatokat ad. Az érdeklődésünktől függően számtalan területen kipróbálhatjuk magunkat: betegellátás, kutatás, oktatás, ismeretterjesztés, rendezvényszervezés, szoftverfejlesztés, csoportszervezés, szociális ügyek, önkénteskedés, kulturális programok, szórakozás, sportok, csak hogy néhányat említsek. Meg kell ismerni, mi érdekel bennünket és már az egyetem alatt aktívan kipróbálni magunkat benne. Válasszunk jó mentorokat és kérdezzünk sokat! Semmelweisesként rengeteg kiváló mesterrel találkozhatunk. Továbbá az egyik legfontosabb tanács: szánjunk időt a szeretteinkre, azokra, akik nekünk szurkolnak, akik nélkül nem lennénk ott, ahol most tartunk.
Hosszútávon nem lehet állandóan hajtani. Rengeteget kell tanulni, dolgozni azért, hogy jó szakemberré váljunk, de ez csak úgy lehetséges az egészségünket megőrizve, ha útközben rendszeresen időt szánunk magunkra és a kikapcsolódásra. Mindenkinek mást jelent feltöltődést, nekem például a szeretteimmel együtt töltött időt, a rendszeres mozgást és utazást. A csereprogramok óriási lehetőséget nyújtanak a szakmai fejlődésre, az idegen nyelvek hatékony elsajátítására, más kultúrák megismerésére, nemzetközi barátságok és kapcsolatok építésére, a világ és más nézőpontok megismerésére.
Egyetem alatt nem könnyű egyensúlyt találni, én legtöbbször úgy éreztem, a medikusok számára ez egy megfejthetelen titok. És ez rendben is van így. A demók és vizsgaidőszakok után mindig volt néhány egyetemi buli, ahol a barátokkal megünnepeltük a végighajtott tanulós időszakok végét, a fáradalmakat és az eredményeket. Utána általában családommal vidéken kapcsolódtam ki a következő hajtás előtt. Nem baj ha úgy érzed, egyetemi éveid alatt nem találod az egyensúlyt, ez egy teljesen normális, emberi érzés. A tanulás mellett figyelj magadra, állj meg időnként pihenni, ünnepelni, tölts időt a szeretteiddel és értékeid megismerésével, élvezd az egyetemi éveid. Visszatekintve hiányozni fognak.
Alumni Igazgatóság, Fülöp Sára-Viola
Fotó: dr. Kornafeld Anna
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
