Dr. Merkely Béla rektor köszöntőjében úgy fogalmazott, dr. Kopper Lászlót egész eddigi pályáján a megismerés iránti olthatatlan vágy és elhivatottság, a kíváncsiság jellemezte. Mint felidézte, az ünnepelt már medikus korában részt vett a daganatkutatásban, és később is kitartott emellett. A daganatok progressziója, ennek megakadályozása illetve a molekuláris onkológia foglalkoztatta – és az úttörők között látta előre, hogy ez utóbbi micsoda forradalmat hoz – fogalmazott a rektor. Nemzetközi hírű kutatási eredményei mellett mindig nagy gondot fordított a graduális és a posztgraduális képzésben használható korszerű tankönyvek írására, szerkesztésére – tette hozzá.
Felidézte, hogy dr. Kopper László 62 éve Semmelweis Polgár, aki egy korábbi interjúban mesebelinek nevezte a karrierjét. 1960-ban lépte át először egyetemünk kapuját – tanulmányai megkezdése előtt állatápolóként dolgozott egy évet abban az intézetben, melynek később, 1997-2007 között tíz éven át igazgatója volt, jelenleg pedig professor emeritusa – foglalta össze.
Dr. Merkely Béla hangsúlyozta: dr. Kopper László számos egyetemi vezető funkciót is betöltött: a Patológiai Tudományok Doktori Iskola alapító törzstagja, majd vezetője volt 2004-2012 között, 1992-ben lett tagja az Egyetemi Doktori Tanácsnak, amelynek 1997-2003 között az elnöke is volt, 2003-2006 között a Semmelweis Egyetem általános rektorhelyettese volt.
A Pathology Oncology Research folyóirat egyik alapítója és főszerkesztője, amely stabil nemzetközi pozíciót tudott elérni a saját szakterületén és számos fiatal hazai kutató fokozatszerzését segítette elő – emelte ki. Köszöntője végén a rektor Pro Universitate Érdemrendet adott át az ünnepeltnek.
Dr. Sótonyi Péter rector emeritus személyes hangvételű köszöntőjében felidézte, barátságuk 1977-ben kezdődött, amikor fiaik egy osztályban kezdték az általános iskolát. Saját humoros rajzait bemutatva idézte fel az együtt töltött éveket és vázolta fel dr. Kopper László alakját, akit jóbarátnak és példaértékű embernek nevezett.
Dr. Tulassay Tivadar rector emeritus beszédében úgy fogalmazott: az ünnepelt elismert tudományos munkássága, nemzetközi és hazai tudományszervezői tevékenysége mellett rektorhelyettesként a legnagyobb erőfeszítéseket azért tette, hogy az egyetemet továbbfejlessze. Hatalmas szerepet játszott abban, hogy a Fogorvostudományi Centrum, majd az Általános Orvostudományi Kar Tűzoltó utcai oktatási központja felépülhetett. Hangsúlyozta, dr. Kopper László szellemi és fizikai értelemben is mindig nyugodt, szelíd ember, bölcsessége, tanítása a jelen sokszor túl zajos és ideges világában ma is nagyon fontos és megszívlelendő.
Galéria
Dr. Sebestyén Anna, a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet tudományos főmunkatársa köszöntőjében elmondta: az egész pályáját végigkísérte dr. Kopper László, és szinte mindent neki köszönhet. Fontos felfedezések, tudományos eredmények felidézése mellett kitért azokra a programokra, közös ünneplésekre is, amelyek mindig a közösség épülését és összetartását szolgálták. Az ünnepelt által Joe Kemenes álnéven írt orvos-krimikről szólva elmondta: az intézetet és az ott dolgozókat is fel lehet ismerni olykor ezekben a könyvekben. Hangsúlyozta, hogy PhD-fokozatszerzése óta dr. Kopper László mellett dolgozott, egy ideje pedig – mindennapos jelenlétét nélkülözve – azt a labort vezeti, amit a házban mindenki csak „Kopper-laborként” emleget.
Dr. Bodoky György egyetemi magántanár az ünnepelttel 25 évre visszatekintő barátságukat és szakmai együttműködésüket felelevenítve beszélt azokról a közös projektekről, amelyeknek, mint fogalmazott, dr. Kopper László a motorja volt. Megemlítette közösen írt onkológiai tankönyvsorozatukat, amelynek négy kötete 2009 és 2012 között jelent meg, kitért a Klinikai onkológia című, 10 évfolyamot megért folyóirat szerkesztésében is megvalósuló együttműködésükre, felidézett különféle szakmai rendezvényeket, konferenciákat, amelyekre a résztvevők maradandó élményként tekintenek vissza azóta is.
Dr. Tímár József professor emeritus köszöntőjében felidézte, dr. Kopper Lászlóval legalább 50 évig rendszeresen teniszezett, és az ünnepelt – ellentétben a kutatással – a pályán szerette, ha nem túl nagy kihívásnak volt kitéve, és ennek az elvárásnak ő – jegyezte meg önironikusan – mindig meg tudott felelni. Ugyanakkor a szakmai célkitűzései mindig bátrak és előrelátóak voltak, számára nem léteztek dogmák és megkérdőjelezhetetlen dolgok, a tudományban, ahogy a teniszpályán is, „kíméletlen játékstílus” jellemző rá – jellemezte egykori tanárát, mesterét. Arra is visszaemlékezett, hogy dr. Kopper Lászlóval első közös publikációjukat 1979-ben jegyezték, legutóbb pedig novemberben jelent meg közleményük, de vannak még közös terveik – mondta el.
A köszöntések után az ünnepelt szólt a közönséghez. Dr. Kopper László visszatekintett életpályájára: gyerek- és ifjúkorát, egyetemistaként szerzett élményeit is felidézte. Kiemelte mesterét, dr. Lapis Károlyt, akiről elmondta: olyan tulajdonságokat fedezett fel a tanítványaiban, amelyekről sokszor ők maguk sem tudtak. Kitért az intézet életének néhány fontos pillanatára, emlékezetes történetére is, hangsúlyozva, hogy nagyszerű szakemberekkel dolgozhatott együtt. Fényképeket is bemutatott, amelyeken megelevenedtek a múlt kiemelkedő eseményei. Végül örömét és köszönetét fejezte ki, hogy részt vehetett ezen az ünnepi rendezvényen.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
